Gellavilla – Kőházunk a semmi közepén

Május közepe van, kint sűrűn és csendesen esik az eső, erre mondják, hogy aranyat ér. Mi pedig bent vagyunk, egy 222 éves pincében, ahol mindennek patinája van. Az ajtóhoz nagy kulcs jár, mégis nehezen nyílik, a levegő tiszta és hűvös, szinte harapni lehet, a nagy csöndben csak az üveglopó csendül fel néha a borospohár falán. Egy klasszikus kosárprésen, 10 hordón és pár tartályon kívül nincs itt más, csak a tudat, hogy az elmúlt 200 évben itt sokféle ember megfordult már. Akit megfognak az ilyen puritán és időtálló dolgok, annak ebben a környezetben borsódzik a háta. Ez a Gellavilla öreg kőpincéje, amire Tálos Attila kollégánk, a Bortársaság alapító-tulajdonosa 1997-ben figyelt fel.

 

 

„God’s own country, magyarul: Isten saját országa. Ezt Tom Howells (a Bortársaság másik alapítója) szokta mondani az angliai Somerset-megyére, ahol él. Én pedig itt szoktam mondani, ahogy jövök ki Füredről és meglátom Szőlőst.” – mondja Attila, ahogy autózunk Szőlős felé.

 

A csendes eső a pince körüli 6,5 hektár szőlő alatt áztatja a földet, aminek nagy része hetvenes években telepített olaszrizling, mellette kevés traminivel és összesen egy hektár kékszőlővel. Az egybefüggő terület körbeveszi a pincét, a legtávolabbi szőlősor is alig kétszáz lépés innen. 1997-ben két hektárral indult az egész, majd összesen 12 tranzakció után állt össze a mostani terület, amit azóta gyom és rovarirtók nélkül művelnek, három éve organikusan, a sorközökben ősgyommal és vetett talajtakaróval.

 

 

„Az 1998-as volt az első évjárat. Áram nélkül csináltuk, az olaszrizlinghez pedig egy füredi kádártól vettem a 10 hektós hordót. Azóta itt nem volt még két ugyanolyan évjárat, de én mindegyiket úgy szeretem, ahogy van. A feldolgozásról, héjon erjesztésről és az érlelésről mindig szüret közben döntünk” – mondja Attila, amikor a 2020-as borokat kóstoljuk, amik szüret óta kénezés és egyéb beavatkozás nélkül érnek. Egy-egy hordóban most indult újra a téli hidegben elakadt erjedés. „Mindig így van, amikor jön a tavasz és virágoznak a fák, akkor fordulnak egyet a borok a hordóban. De nem szabad megijedni, bízni kell magunkban. Meg a szőlőben.” – teszi hozzá.

 

 

Az indulás óta a Béla & Bandi páros szűkszavú Bandija műveli Attila szőlőit. Ennek egyik oka, hogy Bandi kötődik a helyhez, a terület egy része korábban hozzá tartozott. Ebből következik a másik, hogy ő az, aki legjobban ismeri ezeket a szőlősorokat. Bökő Dávid pedig 2018-ban csatlakozott, azóta saját borai mellett ő tartja szemmel a hordókat év közben, szüretkor pedig Attilával együtt szervez, tervez és finomhangol. „Minden év más, sosem lesz két egyforma ilyen kis mennyiségek mellett, de a háttérben minden borban húzódik valami, ami a Gellavilla stílus. Nehéz leírni, de van egy klasszikus karaktere ezeknek a boroknak.” – mondja Dávid.

 

 

Tehát leszámítva a pince sárga csavarzáras rizlingjét (ami a kezdetektől a faluban, Béla és Bandi hűtött tartályaiban erjed) minden bor itt készül, kosaras préssel, helyi élesztővel, spontán. Most három új bort mutatunk, két szélesebb ízű fehér mellett a pince eddigi legjobb Kékfrankosát.

 

„Nekem a szőlő az egyetlen növény, ami hoz egy emelkedettebb birtok hangulatot. De az öreg pincét igazán nem is azért vettük, hogy borászkodjunk, hanem hogy legyen egy kőházunk a semmi közepén.” – Tálos Attila