Hárman, Szekszárdiak – A Kadarka, az SXRD és a Barbár

Fura egy évünk van, az az igazság. Az elmúlt hetek kellemes ősz eleji melegei után éppen leesett 35 mm váratlan eső Szekszárdon. Járjuk a kadarkasorokat Heimannékkal, és ők azon vitatkoznak, hogy melyik klónt mikor szedje a csapat. Ági és a két Zoli vitatkoznak. Hangosan. Megyünk a sárban, kóstoljuk a bogyókat. Végül az ifjabb Zoli dönt: „holnap kezdjük a 111-es és 131-es klónokkal.” A döntést mindenki elfogadta, és leülünk a teraszra kóstolni. Zoli még hívja az embereket, közben Ági kezdi a történetet.

Ági: Családi pince vagyunk. A szerepek folyamatosan változtak az elmúlt néhány évben. Én vagyok a főborász, a fiam lett a borászunk, Zolinak pedig ott a szőlő és a beruházások. Az elmúlt néhány hónapban jelentősen bővült a kis létszám, elég emberünk lett az állandó munkákra, folyamatosan két gyakornok dolgozik velünk két egyetemről, Esztert pedig felvettük az adminisztrációs munkákra.

Zoli: 25 év alatt a 10 hektáros kisbirtokból lett egy 25 hektáros családi borászat. A vízió az enyém volt, Ági először ódzkodott tőle, mára beleszeretett, kiteljesedett ebben a szerepben. És akkor jött be a képbe a fiunk.

Zoli: A barátaim mind azt mondták neki, ne kövesd apád példáját, el fog nyomni, nem fogod bírni. De Szepsy István megadta a végső lökést 2005-ben. Ha nekem igazi értékem van a pincében, az a  feleségem és a nagyobbik fiam integrációja. Az a szekszárdi életforma, ami ebből kialakult. Család. Befőttek, lekvárok, borok, szalámi. Ági erre azt mondja, hogy életünk a bor. Az. Ráírtuk a kocsira is. Ahogy öregszem, egyre inkább azt élem meg, amit apám, öregapám, dédapám. Tíz generáció túrta itt a földet.

ifj. Zoli: A házasítás, próbaházasítás közösen megy. Közben sok gyakorlati munkát próbálok levenni édesanyámékról. Egy szerv lettünk hárman. Épp ma gondolkodtam rajta, hogy volt egy ötlet, és mire megcsináltuk, már nem tudom, ki találta ki.

Ági: Zoli viszi a szőlőt, ő a rossz zsaru, ő tartja nyomás alatt a csapatot, hogy minden rendben legyen. Zoli fiam a kreatív. És sokszor a jó zsaru. Nekem erősödik a háziasszony szerepem. Én lettem az érzelmi faktor a borokban is. Sok-sok bizalmi és hiúsági válságot sikerült megoldanunk együtt, családon belül, mire ide eljutottunk.

Zoli: Zoli fiunk sok saját döntést hoz, a következményt együtt vállaljuk. Az Alte Rebennél 4 változatot csinálunk. A korai szüret, meg a lábbal taposott változat például bejött, van, ami nem. Nem kérdőjelezzük már meg, hogy kell egy új vonal, de nem is ugrunk egyből fejest, ha valami eszébe jut. Ő szeretne a főnök lenni, ott van minden mozdulatában, néha zavarja, ahogy mi dolgozunk. De ezt meg neki kell elfogadnia. Így lesz egy bor Heimann. Én két dologra kértem, amikor hazajött a suliból és a külföldi gyakorlatokból: tíz év alatt tegye le a „világ legjobb” kadarkáját, és a Heimann névből csináljon egy európai nevet.

ifj. Zoli: Tökéletes alapanyag, természetes növényvédelem, hosszabb távon organikusság, biogazdálkodás. Erre dobtuk el a kalapácsot, ahogy apa fogalmaz. Ez az irány. Egyetértünk abban, hogy a kadarka, kékfrankos kapja a legnagyobb hangsúlyt. Nem máról holnapra mozgunk, egy döntés 5 évig készül elő, és 40-50-éves kifutása van.  Bennem buzog egy csomó forradalmiság, de be kellett látnom, hogy a bor ennél lassúbb, bonyolultabb. Meg kellett tanulnom, hogy már a saját leendő gyerekeimnek a jövőjét befolyásolják a most meghozott döntések.

Ági: Ez persze így idillinek látszik: közben meg mindenen összeveszünk. Azt mondják a srácok, reggelente addig piszkálom őket, amíg felgyorsulok üzemi sebességre. Zoli szerint ők a padló, amin felpörgetem a lendkerekeimet. Közben nem tudjuk elképzelni az életünket a másik nélkül.

 

Zoli, az SXRD

ifj. Zoli: Az SXRD az egy szándék, hogy bemutassuk Szekszárdot. A Boromissza jovialitása helyett egy fiatalos, Szekszárdról és rólunk szóló bort szerettünk volna. Aminek van karaktere, van benne tannin, közben tiszta gyümölcs, jóivású, örömöt ad. Már szekszárdiak vagyunk mindannyian, választott szekszárdiak, édesapámon kívül persze. De mára én is megtaláltam magam a munkában és a magánéletemben is itt Szekszárdon. Nekem ez az SXRD. Ha egy Master of Wine kóstol egy borvidékről, akkor azt fel kell ismernie.

Ez alap. A mi borvidékünk viszont még olyan színes, hogy keressük ezt a Szekszárdiságot. Nekünk most ez egyharmad-egyharmad kékfrankos, cabernet franc és merlot, pici sagrantinoval megfűszerezve. A merlot és a cabernet két fontos szereplő, de nálunk a kékfrankos mindenhol ellenpontozza a világfajtákat.

Ott van például a Barbár: ott édesanyám javaslatára próbáltuk ki a kékfrankost, ami fellazította a gránittömböt és vibrálóvá, egyedivé tette a házasításainkat. Heimann-borokat szeretnénk készíteni, és szekszárdiak maradni.

 

  

Ági, a Kadarka

Ági: Zolit régebben hívták vissza Szekszárdra, és én akkor azt mondtam neki, nem tartok vele. Aztán az élet Szekszárd fele vitt minket, a borászat is szépen fejlődött és sok kicsi döntésből jött egy végleges: ide költözünk. Zoli a pincénél építkezett volna, én a városban. Szerintem így lettünk igazán szekszárdiak. A legnagyobb segítség azonban a kadarka volt. A legnagyobb kihívás a kadarka volt. Elkezdtük a klónkisérleteket és ez teljesen beszippantott. Tizenéve döntöttünk a kadarka mellett, telepítettünk a legkedvesebb dűlőinkben. Mára fordult borrá, most mutatkoznak meg a klónok. Szűzterméssel rúgtunk egy nagyot a kadarkalabdába. Az általános vélemény, hogy a fajta nem szereti a hordót. Ne jelenjen meg benne más, csak fűszeresség, a vibrálás. Mi is ezen az úton haladtunk, de megszerettük benne az ászokot. A Céh keresztnél újabb határt léptünk át.

Bott Frigyes 2013-as kadarkája volt az inspiráció. Első töltésű 500-as hordókat is használtunk a legszebb klónok terméséből. A vegyes klónok a gyümölcsök miatt acélban és tízhektós ászokban pihentek. Jön majd amfora, jöhet lábbal taposás, barrikolás a kadarkánál, nincsenek tabuk. Még csak most kezdjük megismerni a fajtát.

 

 

Zoli, a Barbár

Zoli: Én könnyen vagyok itt apám, bátyám, öregapám jogán szekszárdi. Itt vagyunk 260 éve, itt leszünk még 260 évig. Nekem ez a borvidék alapvetően kadarka, kékfrankos és bikavér. Gyümölcsösség, könnyedség, vibráló izgalom. Eltelt 25 év, eleinte merlot-ban és franc-ban gondolkodtunk. Azért ezeket nyomtuk, mert a világ minden pontján megbízhatóan termelnek. Stabilak. Második stáció az egyedi jegyeké volt: tannat, sagrantino, viognier, syrah – Gál Tibor ötletei és a magunk inspirációi alapján. Mást csinálni, mint a többiek. Ez tette lehetővé a Stílusgyakorlatokat, mára a Barbárt. Ma is gazdaggá, felismerhetővé teszik a borainkat. Imádjuk. És most itt a harmadik etap: kadarka, bikavér, kékfrankos. Persze ott kell legyünk a Barbárral, Franciscussal, Agnussal továbbra is: ékkövek, fontos részei a fejlődésnek.

 

 

1. Ha csak egyetlen bort készíthetnél Szekszárdon, az milyen lenne?

Ági: Bikavérszerű, cuvée

ifj. Zoli: Sokrétű és savhangsúlyos. És cuvée

Zoli: Kékfrankos

 

2. Kedvenc szőlőfajta?

Ági: Merlot, amikor szépen beérik

ifj. Zoli: Kékfrankos, leginkább, ha ropogós

Zoli: Kadarka, mert szenvedni kell

 

3. Kedvenc terület?

Ági: Baranya-völgyi lankák, a kis hullámos dombjaink

ifj. Zoli: A Porkoláb-völgy

Zoli: Pannónia. Ne röhögj, nem a motor…

 

4. Legjobb bor, amit valaha kóstoltam

Ági: Antinori Guado al Tasso

ifj. Zoli: Foradori Teroldego Sgarzon

Zoli: Bott Frigyes Kadarka

 

5. Ha nem Szekszárd, akkor…

Ági: Rhone-völgy. De nem ismerem eléggé, csak imádom.

ifj. Zoli: majdnem minden borvidéken lehet izgalmat hozni. Bárhol, de leginkább itthon.

Zoli: akkor nem bor. Előbb volt Szekszárd, utána a bor.

 

6. Ki a főnök?

Ági: Zoli jelöli ki az irányt, de talán nem működne nélkülünk.

ifj. Zoli: Édesanyám, de nem működne apa nélkül.

Zoli: Ági a főnök. De együtt döntünk.

 

7. Mit szeretsz a legjobban a borkészítésben?

Ági: A szüretet, minden idegeskedésével együtt.  És a házasítást.

ifj. Zoli: A szüreti időpontok és az erjesztés menete. Az extrakció, a kísérletezés.

Zoli: A telepítés, a formálódás, ahogy tárgyiasulnak a dolgok. És a hálás borfogyasztó.

 

8. És mit a legkevésbé?

Ági: A muslicákat és a jövedéki elszámolást november 30-án.

ifj. Zoli: A személyeskedést a szőlőben.

Zoli: A kibontott üvegek és a bele mászó muslicát. Sváb vagyok.