Hárman, három üveg borral – Spontán…

…leültünk beszélgetni a Lánchíd utca emeletén. Három borász, ifj. Heimann Zoltán, Németh Attila Gábor és Tálos Attila, három üveg borral. Na jó, eredetileg hattal, de a végére három maradt és be is esteledett.

Tálos Attila (50)

Pápai matematika-fizikatanár, balatonszőlősi borász és kocsmáros, budapesti borkereskedő. A Bortársaság egyik alapítója. Pincéjében, a balatonszőlősi Gellavillában eleinte 2 hektáron készített borokat. 2004-ben került polcra az első, csavarzáras olaszrizling, ami Béla és Bandi segítségével készült el. Ma 6 hektárról szüretel, amelyből 4 öregtőkés olaszrizling. Ennyi idő alatt legalább öt stílusváltáson esett át a birtok, de most úgy érzi, csomagolásban és borstílusban is eljutott oda, vagy majdnem oda, ahová szeretne.
Organikus művelésű szőlő, kis pince a Gella oldalában, kézi szüret és borkészítés.

 

Gellavilla Hat szüret 2016, Balatonszőlős

 

TA: Eredetileg két olaszrizlinget hoztam, most még három készül a pincénél, de igazából egy olyan, hagyományos stílusú bort szeretnék készíteni a négy hektárunkról, ami természetes, nem nehéz, de tartalmas. Organikusan művelt szőlőből, szinte eszközök nélkül, kinn a szőlőhegyen készül el, ahogy régen. A neve azért Hat szüret, mert hat különböző időpontban szüreteltük szeptember 27. és október 28. között. Kis hordókban, tartályokban külön kezeltük, a végén házasítottuk Anti kollégámmal. Mind spontán erjedt. Szerencsére a hűvös pincében hűtés nélkül is kierjed, mert semmi technológiánk, így hűtésünk sincs, a 200 éves présházban ezt a (stílusbeli) kompromisszumot sem hoztam meg.

Na, de mondjátok, milyen a rizlingem? Jó ez így? Vagy kéne még egy „veretes” olaszt csinálni?

HZ: Ez a Hat szüret nagyon tetszik, szívesen innám bármikor. Nekem ilyen az új balatoni olaszrizling stílus, amit mostanában sok kísérletező kedvű balatoni borásztól kóstolok. Savhangsúlyos, jól iható, feszes, izgalmas, nem a nagyság, hanem a könnyedség felé lép el. Közben semmiképp nem technológiai bor.

NAG: Jó a Hat szüret! Nekem is ízlik. Jól áll neki ez a krémesség, meg amit Zoli mondott, a kis süteményesség. Én maradnék egy bor mellett. Szerintem nem kell tovább cizellálni az olaszrizlinget. Inkább a kékfrankost.

TA: Finom, egyszerű bort szeretnék készíteni. Kicsit romantikus döntés ez, a gyerekkori zalai szüretek emlékét keresem.

NAG: Nekem ez a Hat szüret most olyan. Ha úgy érzed, megtaláltad, egy ideig ne változtasd meg, tarts ki mellette!

 

 

Ifj. Heimann Zoltán (30)

Solymári-szekszárdi szőlész-borász, néptáncos, tangóharmonikás, egy hónapja büszke gyakorló apuka. Rheingau, Languedoc, Toscana, Dél-Tirol, Yarra Valley, USA, Pannonhalma, Sopron, Eger és Zala vidékén tanulta és gyakorolta a szakmát. Szekszárdi borászcsalád harmadik generációja. A súlyponteltolódásra koncentrál: arra törekszik, hogy ami eddig a szülők, Ági és Zoli borstílusa volt, az most egy közös szekszárdi stílussá alakuljon, amelyben kulcsszereplő a kadarka.
A negyedik szüretét tölti otthon, aktív szerepet vállal az évtizedes kadarkakísérletekben.

 

Heimann Céh Kereszt Kadarka 2016, Szekszárd

 

HZ: Nálunk a kezdetektől tudatos útkeresés zajlik. De mostanában nemcsak kísérletezünk, hanem áthelyezzük a hangsúlyt. Most leginkább az erjedés és az extrakció foglalkoztat, idén először nagy tételeket erjesztünk spontán, használunk egész fürtöket, kocsánnyal együtt, izgalmas eredménnyel. A kadarka és a kékfrankos a legizgalmasabb, remélem nem csak nekünk.

Egy kadarkát hoztam, a fajta megítélését szeretném feljebb tornászni ezzel a borral. Sokszor eszembe jut, hogy Bock József azt mondta, akinek 5%-nál több a kadarkája, annál biztos az anyagi csőd. Mi most 10 fölött járunk, az egyik legfontosabb fajtánk. Anyuék 2005-2006-ban kezdték a klónszelekciót, 30 klónkísérletünk volt, abból végül 7-et válogattunk ki és kezelünk külön, a mostani tudásunkkal 4 a legkedvesebb.

Miután hazatértem, én lettem az újító a családban:

Bott Frigyes 13-as kadarkája volt az első inspiráció, és Burgundia. Ezeken felbuzdulva a Céh Kereszt már ’15-ben is új hordóba került, a ’16-oshoz főként Burgundiából válogattam világosabban pörkölt hordókat. A családi hagyománnyal szakítva ez a tétel is spontán erjedt. A kadarka meglepően gyorsan kierjed így. A szép klónoktól szép a kadarka, a megfelelő ívhosszúságú hordóban… de mondjátok ti is, nektek milyen?

TA: Ibolyaillatú, finoman száraz. Rettenetesen élvezetes! Izgalmas, egyedi, lendületes. Nekem nagyon vagány, hogy spontán erjesztetted, mostanában engem is nagyon izgat ez a spontán-beoltva kérdés. Jól áll a kadarkának.

NAG: Egyre népszerűbb a kadarka, már-már pinot noir státuszban van, szerintem hasonlít is rá. Elegáns és markáns bor lett, nagyon jó irány.

HZ: Végre már külföldön is (észre-)veszik, a világ piacán izgalmas, ahogy a kékfrankos is.

 

  

Németh Attila Gábor (45)

Gyöngyöstarjáni borász, a kézműves borászkodás „csáknorisza”. Minden munkát egyedül végez, manuális eszközökkel. Két borvidéken, a Mátrában (9 hektáron) és Tokajban készít természetes borokat kistermelői pincéjében, technológia nélkül.16 éve dolgozik a Bortársasággal. Megfoghatatlan, kiismerhetetlen és megkerülhetetlen. Ennyi év alatt talán tőle kóstoltuk a legtöbb zseni és a legtöbb extrém bort, és számtalanszor örültünk együtt egy-egy Diós- vagy Veresföld-tételnek.
Chardonnay, sárgamuskotály, syrah, most meg egy kékfrankos.

 

N.A.G. Föld és ég Kékfrankos 2016, Mátra

 

NAG: A Mátrában 9 hektárom van. Jelenleg egy „garázs” jutott a borászkodáshoz. Át kellett gondolnom, hogy alkalmazkodom ehhez: ahogy csökken a hőmérséklet, úgy lassul az erjedés. Ezért is tértem át végül két éve a fajélesztő használatára. Korábban minden spontán erjedt, de nem ezt tekintem a kézművesség lényegének. Nehéz definiálni. Ha megkóstoljátok a kékfrankosomat, megértitek. Az egyediséget keresem. A kézművességet a magam számára úgy határoztam meg, hogy azért vagyok az, mert kézzel préselek, a szőlővel fizikai kapcsolatba kerülök. Itt még nagyobb a felelősség, a bornak nem lehet hibája, a kézművességgel nem lehet takarózni. 16 évet kihagytam a kékfrankossal. Vártam tőle valamit, amit nem kaptam meg. De most igen. Nagyszerű háttérbor, úgy izgalmas, hogy nem tolakszik. Például egy vacsora mellett...

Voltak azzal problémáim, hogy nem gondoltam a fogyasztókra. Tudtam, például, hogy sok a sav, de nem tettem ellene, a természetes bor szellemében nem akartam csökkenteni. De rájöttem, vissza kell venni. Ez nem a savak tompítását jelenti, hanem tudatosabb szüretet. Lehet avantgárdkodni, ugyanakkor olyan stílust kell kialakítani, amit a sajátomnak érzek, de nem hagyom figyelmen kívül a vásárlót.

TA: Nekem szimpatikus ez a fajta szabadság, amivel te készíted a borokat. Tiszta, izgalmas, jó értelemben rusztikus. Tetszik, hogy benne van a rád jellemző sokszínűség.

HZ: Igazi illatorgia! Botritiszt, fűszereket is érzek… valamit szeretnék neked mondani: én csak most ismertelek meg, de már nagyon vártam. Te benne voltál egy Belga számban! Kint tanultam pont Amerikában, állandóan azt hallgattam… a külföldi lakótársaim is énekelték. Na jó, csak azt, hogy „chardonnay, chardonnay”, de akkor is… én még nem tudok ilyennel dicsekedni.

NAG: Az illatán túl a lendületes savait szeretem… Mindkettő elérésében segít a mátrai termőtáj. Amikor 2000-ben elkezdtem borászkodni, mindent dűlőszelektáltan szerettem volna készíteni, de ma már fontosabbnak tartom a saját stílusom kifejezését.

TA: De kell-e azon görcsölni, hogy mit emeljünk ki? Mondjuk egy dűlőt. Talán azt, ami most van, reneszánsz időszaknak is mondhatjuk, amikor nyitottnak, szabadnak kell maradni, még jó sokáig.