Hol boroztunk - 2014

Idén is sok kedves borásznál jártunk, és bár minden utazásunkat nem tudjuk elmesélni, a legszebb emlékeket most is megosztanánk.

Szabó Janka és Pászthy Lajos

MATUA

Mese a családfőről

 

Amióta a nyári körképünkben debütált a Matua, a szigeten elsőként* telepített sauvignon blanc, már alig vártuk Szürke Gandalf jöttét (pirkadatkor) kelet felől, egészen pontosan Új-Zélandról egy jó pinot noir társaságában. Megjött, mi pedig az elsők között lecsaptunk rá. Nem csalódtunk. Lehet minket btran elfogultsággal vádolni, de szeretjük Matuáékat, és ebben nem kis szerepe van a pincészet  filozófiájának, történelmének. Matua azt jelenti maori nyelven családfő, szülő. Az alapítók egy testvérpár, akik a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek az új-zélandi hagyományok ápolására. És szeretjük a Matuát, mert ott szüretelik, ahová egyszer mindenképpen el szeretnénk jutni. (Évente legalább kétszeri, halálosan komoly fogadalom születik erre, de jövőre most már aztán tényleg.) Ha választani kell, hogy „kabernések” vagyunk vagy „pinósok”, ma egyértelműen azt mondjuk a pinot noir felé húzunk – bár Lajos valójában „kadarkás”, csakhogy azt még nem fedezték fel maguknak arrafelé. Jöjjön a világ bármely tájáról, szeretünk pinot-t kóstolni, mert annyiféle arcát mutatja, nem tudunk betelni vele. Ez most tökéletes ellenpont egy burgundi pinot noirnak: izgalmas, enyhén fás, csokoládés, és természetesen a gyümölcsök sem hiányoznak belőle. Vigyázat, két palackot kaptunk kóstolásra és az első egyszerűen eltűnt, mielőtt akár egy sort is írhattunk volna. Na, ennyire finom.

 

* Miért az első?

1969-ben elsőként telepített a birtok sauvignon blanc szőlőt Új-Zélandon, amelyből 1974-ben született először bor. Azóta a sziget és a szőlőfajta elválaszthatatlan fogalommá váltak.

 

 


 


Félix Miklós

SPANYOL KÉZMŰVESEK

Finomra hangolva

 

2014 nekem a finomra hangolódás éve volt. Megtaláltam életem párját, és megkértem a kezét. Igent mondott, és ezzel teljesen megváltozott az életem. Régen sok volt a buli, rengeteg zene, bor és ami belefért. Ma az esti bulik délután kezdődnek: már nem az a fontos, hogy hány palack bor csúszik le. A finom dolgokon a hangsúly. Hogy az étel, amit eszünk, passzoljon a borhoz, hogy a bor olyan legyen, ami élményt ad és emléket. Finomra hangolódunk. Jön a karácsony. Szeretem a készülődést, az  agyütt töltött időt: én felelek az ételért, a borért, amit az asztalra teszünk. Annyira beleélem magam, hogy a családtagok ilyentájt „gasztronautának” becéznek. Szokásos keddi kóstolónk egyikén találkoztam két borral, amelyek nagyon megfogtak az ünnep előtt. Ezeken a kóstolókon nagy az izgalom, mert, ahogy Gump közlegény mondta, „az élet olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudjuk, hogy mit kapunk belőle”. Néha megvan az az „én erről a borról miért nem tudtam idáig?” élmény, amire legjobban várunk. Alvaro Palacios La Montesa borát kóstolva megvolt: grenache, tempranillo* és carignan, illatában bőrös, diós, szép ászokhordós érlelésre emlékeztet. Ízében lehengerlő, nagyon finom eperdzsem és hihetetlen, de hibiszkusz és dohány. A fél óra dekantálásnak köszönhetően még tökéletesebb lett. A másik ilyen tétel Telmo Rodriguez Gazurja volt, 100% tempranillo szőlőből betonkádban, majd acéltartályban erjesztve. Vidám, lilás, gyümölcsillatú. Íze finom lédús cseresznye és szilvalekvár. Gazdag és sűrű szövésű. Ilyen borélmény után a nászutunkat biztos Spanyolországban töltjük.

 

* Tempranillo:

a spanyolok legismertebb kékszőlője, amely Rioja és Ribera del Duero vidékén meghatározó. Vastag héjú, mély színű, gazdag bort adó szőlő, amelyet tinto fino és tinta roiz néven is ismernek.

 

 


 


Ruprech Barna

KISS GÁBOR

Nem tüke*, de vagány

 

Kiss Gábor, az erdélyi származású fiatal szőlész-borász több mint két éve gazdagítja villányi kínálatunkat kortársa és jó barátja, Rácz Miklós Tamás mellett. Gábor jelenleg 10 hektáron gazdálkodik a Bocor-, Hajdús- és Gesztenyés-dűlőkön. A metszéstől a palackozásig mindent saját kezűleg csinál, organikusan, természetesen, spontán. Jellemző szőlőfajtái: kékfrankos, portugieser, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot. Nemrég Gergő kollégámnál, házi stúdiózás közben felbontottunk egy Kiss Gábor 364-et. Jobbat el sem tudtam volna képzelni az alkalomra. Ez tényleg egy olyan bor, amit az év 364 napján inni kell, most pedig itt van két másik a maradék egyre, vagy fordítva. Kiss Gábor 2012-es cabernet sauvignonjának már az illata is sokat sejtet, a korty pedig egyenesen lehengerlő. Őszinte, tiszta cabernet, gazdagság, feszesség,egyenes vonal némi cassis-szal. Az 52-es számú tétel: kékfrankos, kadarka, pinot, megbolondítva egy csipetnyi csókaszőlővel. Szinte harapni lehet, nagyon izgalmas bor, fiatalos dinamika és egy kis curry. Jó arányok, különleges fűszerek.

 

* Ki a „tüke”?

Tükének a nem „gyüttment” pécsieket nevezik, amilyen Rácz Miklós Tamás, Kiss Gábor barátja is. A tükék három generáció óta Pécsen élő, szőlőt nevelő polgárok. Amikor Miklóssal és Gáborral kóstolunk, időről időre felmerül a két barát között a gyüttment-tüke ellentét, ahogy a Diósviszló és Kisharsány közötti vélt vagy valós különbségek is.

 

  


 

Csorba Gábor és Csűrös Csongor

A ST. ANDREA CSÚCSBORAI

Nagyon Nagy-Eged

 

Az úgy történt, hogy a novemberi kiadványos rendezvényünkön mindkét Lőrincz Gyuri jelen volt, és nagy szeretettel kóstoltatták a St. Andrea borokat. A borsor végére hoztak egy különleges vörösbort is meglepetésként, a 2011-es Nagy-Eged* Bikavér Superiort, ami a pince új, zászlós vörösbora. A rendezvényen 90-en voltunk, és egy félreértés miatt három árva palackon kellett osztozni. A feladat nem volt egyszerű, de azért minden vendégnek jutott a borból. Nekünk persze nem, de az nem baj. Jótett helyébe jót várj – tartja a mondás, és hogyhogy nem, másnap a Lánchíd irodában várt minket ez a vörösbor kiegészülve a St. Andrea Pince másik csúcsborával, a Nagy-Eged oldalában álló Szűz Mária szobor alatti területről szüretelt Máriával. Gyuriék gondolkodásában kivételes helyet foglal el a város fölé magasodó teraszos mészkőhegy, innen készültek el a pince legnagyobb presztízsű tételei is. A kóstolás alatt igazságosan osztoztunk a két boron, mert amíg a furmint és chardonnay  házasításából készült Mária Csongor kedvence lett, addig Gábor inkább a Nagy-Eged Bikavérrel időzött hosszabban.

 

* A Nagy-Eged-hegy:

az 535 méter magas, kivételes adottságú hegy az egyetlen mészkő bérc a Bükk vulkanikus vonulatában. Gál Tibor után Bukolyi László és Lőrincz György is követi a XIII. században megkezdett munkát – mára újra szőlő terem az ország legmagasabban fekvő szőlőterületének teraszain.

 

 


 

Sámson Gergely és Alkonyi Kristóf

NOBILIS BARAKONYI FURMINT 2013

Tokaj – kicsit sem száraz

 

Gergő: Novemberben újra Tokajban jártunk, készülünk a ’13-as évjáratkörképre*. Három nap alatt több mint száz bor, rengeteg jegyzet, pattogós menetrend, beszélgetések, amiket hajnalig tudtunk volna folytatni. Bacsó Andráséknál klónszelekciós kísérletek a Petrácson és hordókísérletek három méretben. Sauskáéknál feszesebb savak, könnyedebb ihatóság. A Gigerliben egy baráti beszélgetés Homonna Attilával, aki szakácsként sem utolsó. Berecz Stéphanie-éknál panoráma a Farkason, lösz, gyurgyalag és önfeledt kacagás. Szilágyi Lacinál kiváló borok, Balassa Pisti és a trópusi gyümölcsök  kvarccal, andezittel, riolittal – két jó barát, két szemlélet. Bárdos Sacinál új vendégház, otthonélmény. Demeter Zolinál bőrkanapé a feldolgozóban, kristálytiszta gondolatok és kristálytiszta borok. Szepsy Istvánnál ásványok a tornácon és a pohárban, maradék cukor, új szerelem és aszúkatarzis a  hordóból. Kaláka, bioművelés, gyimesi rackák: Alkonyi Laci mesélt nekünk ebéd közben. Fia, Kristóf, kollégánk a MOM Parkban, tőle is gyakran hallunk Tokajról, hiszen „a vérében van”.

Kristóf: Édesapámnak köszönhetően kiskoromtól járok Hegyaljára. Igaz, időbe telt, mire megértettem az apai rajongást a borvidék iránt. Rengeteg kedves emlék jut eszembe a szóról: Tokaj. Azt hiszem, ha előzmények nélkül csöppenek bele a bor világába, akkor is Tokaj lenne  a nagy kedvenc. Mert kilóg a sorból. Hogy egy borvidék izgalmas legyen a világ számára, nem elég a kiemelkedő minőségű bor. Kell az egyediség, kell a sztori és kell a környezet, ami mélységet és magasságot áraszt.

 

* Tokaj 2013:

évjáratkörképünk februárban jelenik meg, addig hónapról-hónapra bemutatjuk egy-egy kedves tételünket, amelyekre tokaji utazásunk során találtunk. 

 

 


 

Markó Tamás

BAKÓ AMBRUS PARCELLÁS BORAI

Az Ambrustól

 

Ambrus borait kóstolni az egyik legizgalmasabb pillanatok egyike. Mikor először elhelyezte a badacsonyi olaszrizlinget a hegy zenitjében, éreztük, hogy valami készülőben van. Jobban megismerve a borokat és Ambrus szemléletét, törekvéseit, kíváncsi voltam, hogy ez meddig fokozható. Már nem csak egy borról, hanem magáról az élményről szól, és nagyon jó érzés ajánlani egy tanácstalan vásárlónak. Egy szép májusi napon aztán a tudós- Ambrust is meghallgathattam: pusztán a számok és a biológia oldaláról is megmutatta Badacsonyt. Először hallottam hatásos hőösszegről*, amiről kiderült, hogy Badacsonyt és Toszkánát rögtön közelebb hozza egymáshoz, vagy arról, hogy az erjedési időnek nincsenek korlátai. De azt is megtanultam, hogy a kis edényekbe tett must kevesebb hőt termel. Ambrus értéket közvetít és teremt az egyetemen és a pincében is egyszerre ami nem kis feladat. 2013-ban színes borai tele vannak hangulatokkal és élményekkel – muszáj végigkóstolni az összest. A mostani kettőnek nem volt előzménye, és nem is biztos a folytatása. Egyszeri és megismételhetetlen a történet, hiszen két edényben különösen szépen kezdett testet ölteni a varázslat. Ambrus pedig letöltötte őket, hogy megmutassa, mit tud egy-egy eldugott kis szőlőskert a Badacson oldalában.

 

* A hatásos hőösszeg:

a szőlő érési időszakában a 10°C feletti napi átlaghőmérsékletnek összege naponta. Így, ha a napi átlaghőmérséklet 15°C, akkor csak 5°C kerül az összesítésbe, ha pedig 10°C alatti az átlaghőmérséklet, akkor arra a napra nem számolható hatásos hőösszeg.

 

 


 

Kurunczi Anikó

GYÖNGYHALÁSZ

Pezsgők Tokajtól Champagne-ig

 

Nekem a pezsgő olyan, mint a levegő. Szeretem a bort is, na, de ha pezseg, teljesen elvarázsol. Ahogy a pohárba szagolva megérzem a champagne-i illatokat, kezdődik a szerelem. Mindig mosolyt csal az arcomra kellemes jegyeivel. Legyen szó akár briósról, kalácsról, kenyérhéjról, pirítósról vagy a frissen sült sütemények illatáról. Hmmmm… Nem is beszélve az ezek mögött megbújó  pezsgőházanként változó apró, kis titkokról. Azokból rögtön tudjuk: a narancs „Klikót” kóstoljuk vagy éppen Billecart-t. Tetszik a Pol Roger pörkölt mogyorós, mandulás jegye, a Dom Perignon végtelen hosszúsága, a Krug megszámlálhatatlan rétegeinek cizelláltsága. Egyszerre sokszínűek és elegánsak. Ha egy méthode traditionnelle pezsgőre, egy jó crémantra, egy igazán szép cavára gondolunk, azonnal előttünk teremnek a lassan kúszó, tökéletes gyöngysort képező buborékok*. Egy évjáratos champagne csillogó aranyként pompázik poharunkban, míg illatában jellemzőbbek az aszalt gyümölcsök, mézesség, diós jegyek, az íze pedig leírhatatlanul széles spektrumú. Egy feszes blanc de blancs-ot is magunk elé képzelhetünk, ahol a chardonnay oly szépen domborodik, mutatva a saját maga és a terroir különleges jegyeit. Ha rozé pezsgőt kóstolunk – akár Tokajból is – a pinot noir hosszabb áztatásával már a színt is élvezhetjük a borunkban. A pezsgők világa nagyszerű és kiismerhetetlen.

 

* Hogyan kerül a buborék a pezsgőbe?

A pohárban megjelenő gyöngysor az alapbor másodlagos, palackos erjedése során keletkező természetes szén-dioxid, amely a borhoz adott tirage-likőr (élesztő és cukor elegye) segítségével keletkezik.

 

 


 

Dobrovits Alexandra és Wágner Ádám

BESTILLO

Tiszta gyümölcs, tiszta szenvedély

 

Milyen szerencse, hogy vannak a világon biztos dolgok! Tokaj kapuja, Zemplén lankái gyönyörűek – ez biztos. A gönci barack* mézédes – ezt is tudjuk, és már azt is, hogy a Bestillo Pálinkaháznál kitűnő pálinka készül belőle. A gönci barack ősidők óta terem a tájon, ahol komoly hagyományai vannak a minőségi gyümölcspálinka főzésének. Emiatt válhatott a gönci barackpálinka az Európai Unió földrajzi oltalom alatt álló italává. Nyár közepén a Bestillo Pálinkaház udvarán minden a barackról szól. Boldogkőváralján, ahogy közeledik a barackszüret, úgy nő a várakozásokkal teli feszültség, ugyanis a szüret egyenlő a lekvár- és pálinkafőzéssel, amiből ízelítőt kaphattunk a Gönci Barack Vigasságon. Kicsiknek baracklekvár, barackszörp, a nagyoknak barackpálinka járt sok más ínycsiklandozó étel-ital mellett. Házigazdáink magasra tették a mércét. Zenében, gasztronómiában, kézműves termékekben a valódi minőségre és az állandó értékekre helyezték a hangsúlyt. A pálinkafőző épületbe lépve – ma már látogatócentrum is egyben – intenzív barackillat fogadott minket. A pálinkalepárló üzem megtekintése után lehetőségünk volt végigkóstolni a Bestillo repertoárját. A hihetlen izgalmas marcipános sajmeggytől a csábítóan parfümös málnán át a klasszikussá vált gönci kajszibarack pálinkáig. A pálinkák egytől egyig magukban hordozták az adott gyümölcs ízét, illatát. Megtudtuk, hogy minden gyümölcs, amely a pálinkák alapanyagául szolgál, maximum 30 km-es távolságból érkezik, ezzel garantálva a kiváló minőséget és az egyediséget.

 

* A gönci barack: földrajzi eredetvédett gönci magyar kajszi, amely a Gönc település körüli festői

hegyoldalakon terem. Hihetetlenül zamatos, de nehezen szállítható, mézédes gyümölcs, amely leginkább a helyi pálinkafőzdék és lekvárfőzők kincseként mutatja legszebb arcát.

 

 


 


Nyerges Márton

BURGUNDIA 2012

Évjáratkörkép előtt

 

Négy éve jártunk először kollégámmal Burgundiában. Azóta három nagyon más karakterű évjáratot kóstolhattunk és sokat tanulhattunk a borokon keresztül egy-egy „terroirról”. De ami számomra a legfontosabb: megismerhettünk néhány olyan borászt, akik profin, szívvel-lélekkel végzik munkájukat és hírnevük ellenére nagyon közvetlenek, kedvesek maradtak. Az újabb és újabb évjáratok borai olyan erősen viselik a kézjegyeiket, hogy sosem tudom elfelejteni Thibault szófordulatát a borkészítés egyszerűségéről: „That’s all!”, és a többi kedves pillanatot. Megérkezett az új évjárat, 2012 – a kaland elkezdődött. Az év első 6 hónapja hűvössel, sok esővel, és durva jégkárral telt Burgundiában, sok volt a veszteség. A hűvös nyáron a cukorfokok sem akartak emelkedni, lassan fejlődött a szőlő. Aztán jött a csoda, és egy tökéletes augusztus és szeptember következett. Ami szőlő megmaradt, gyönyörűen beérett. Az átlagos termésmennyiség csupán a szokásos 60-70%-a lett. Thibault Liger-Belair említette, hogy a pincében is rendhagyó év volt ’12: az élesztők a szokásos cukor másfélszeresét használták fel az alkohol előállításához. A Hautes-Cotes de Nuits, Clos de Prieuré ismét etalon minőség könnyed piros gyümölcseivel, finom ásványosságával, avaros jegyeivel. Étienne de Montille, a Château de Puligny-Montrachet-nál 2012-ben átállt az organikus szőlőtermesztésre. Szerencsére a kastély kertjében álló chardonnayültetvény megúszta a jeget és egy finom, de lendületes savszerkezetű, halványsárga színű, finom gyümölcsű burgundit tudtak palackba zárni. Vibrálás, gyümölcsök, lehelet ásványosság jellemzi a Clos Du Château borukat. Ha már  organikus: a borvidék egyik csodabogara Philippe Pacalet ’12-ben is mindennemű vegyszert kerül, kénnélkül, kézzel palackozta borait, mindent alárendelve a természetességnek, a terroirszemléletnek. A két területről szüretelt,Nuits-Saint-Georges Villages 45 éves tőkékrőlfeszes szerkezetű, sós ásványossággal,finom piros bogyós gyümölcsök, némi bőrösséggel, vibráló savakkal. Kóstolás alatt sokat változik, érdemes akkor kinyitni, ha van rá 1-2 óránk. A fiatal generáció egyik legtehetségesebbjének tartott David Croix borait nagy ámulattal kóstoltuk körutunkon. Modern pince, patikai tisztaság, rend és finom borok. Egyik nagy kedvencem, a Beaune 1er cru* Les Cents Vignes, mely talán a legjobb ár-értékű 1er cru, ha lehet itt ezt a kifejezést használni. 2011-es testvére bomba formában. Nagy élmény volt mellé kóstolni a 2012-es párját. Mélyebb szín, sok cseresznyével, fűszerekkel az illatában, finom fa, lecsengésében meggyes, frissebb, ropogósabb, kerek tanninokkal. Kötelező darab.

 

* A premier cru (más írásmódban 1er cru): jelenleg 585, egészen kivételes adottságú terület, amely jellemzően a burgundi borvidék mészkő dombjainak legmagasabb fekvéseiben, a legmagasabb osztályba sorolt Grand Cru területek fölött fekszik.

 

 


 

Pihelevics Tibor és Balla Márton

VILLA SANDAHL

Arany sztenderd

 

Egy őszi péntek délután megkóstoltuk a két új Sandahl bort. Este, zárás után, a Ráday raktárában újra nekiültünk és visszakóstoltuk őket. Rögtön éreztük, hogy a délutáni sürgés-forgás nem a gazdag badacsonyi borok kóstolására való. Ennek a tévedésünknek köszönhetően az elsőre kissé zárkózott palackok estére szépen kinyíltak, megmutatták mélységeiket, különleges rétegeiket. Két kivételes rizling a német spätlese stílusra* hangolva: komolyságuk abban rejlik, hogy a megdöbbentően nagy beltartalom mellett is elegánsak maradnak.

 

* A spätlese stílus: késői szüretelésű, magas mustfokkal szüretelt, általában félszáraz, félédes vagy édes rizling. Klasszikus német stílus, amelynél borvidéktől függően 76-90 Öchsle-fokos mustból erjesztik a bort.

 

 


 

Nagyváradi Péter

4 HÓNAPOM SAUSKÁÉKNÁL

Csúcsborok között

 

Precizitás, letisztultság, nemzetközi színvonal. Nekem ezek a jelzők ugranak be először a Sauska név hallatán. Tavasztól alkalmam nyílt betekinteni néhány hónapig a borászat zsongásába. A Villányi pince már első látásra is lenyűgöző volt. Besegítettem a pincében, ahol Latorczai Laci és Markó Ildikó vezetésével a palackozás előtti borok előkészítése volt az első számú feladat. Láttam, hogy milyen fáradságos munka, amíg a borok a palackba kerülnek. A borok életét hihetetlen tisztaság és gondos analitikai vizsgálatok kísérik végig, garantálva ezzel a minőséget. Sok időt töltöttem az ültetvényeken is, ahol a rügyfakadástól a szüretig végig tudtam kísérni a munkafolyamatokat és az idei termés fejlődését. Nagyon színvonalas és tudatos munka zajlik a szőlősorok között is. Tokajban is alkalmam nyílt betekinteni a színfalak mögé és kóstolni. Rakaczki Gábor, a tokaji Sauska pincészet főborásza beavatott a tokaji borok és az új pezsgők* világába. Nagyon nagy élmény volt számomra ez a pár hónap és sikerült egy olyan átfogó képet kialakítanom a Sauska borokról és a magyar borászatról, ami megint csak azt bizonyítja, hogy mennyire értékes borvidékeink, boraink és szakembereink vannak.

 

* A tokaji pezsgő: két új pezsgő debütált Sauskáék tokaji pincéjéből. A hagyományosan érlelt fehér és a szintén méthode traditionnelle rozé, amelyek most évjárat nélküli változatban kerültek palackba.