Alkonyi László, a Kaláka alapítója régi barátunk. Kihagyhatatlan közhely lenne, hogy „Borbarátunk”, mert Laci 2010-es megszűnéséig, 15 éven át írta, szerkesztette a Borbarát magazint. A negyedévente megjelenő, értékteremtő boros újságon keresztül egy generáció ismerkedett a hazai borkultúrával. Szepsy István, Györgykovács Imre, vagy éppen Konyári János arcával sokan Laci fényképein találkoztak először. Ma két barátjával, Benedek Tiborral és Lovász Pállal viszik a pincét, bár a legtöbb időt ő tölti Tállyán: Budapestről költözött le, a szőlő mellett rackákat, kecskéket is nevel. A borszakírói évek alatt tökéletesen kimunkált, saját filozófiát alakított ki, amelynek alapjai a természetesség és a nagy beltartalom melletti jó fogyaszthatóság. Cél, hogy se a környezet, se a munkatársak, se a fogyasztó egészsége ne sérüljön: sem a pincében, sem a szőlőben nem használnak vegyszereket, kizárólag a szőlőművelésben alkalmaznak minimális ként és rezet, jóval a határérték alatt. A szüret itthon eddig ritkán látott „rétegelt szüret”. A fenolosság elkerülése és a minél alacsonyabb alkohol elérése érdekében csak a legérettebb, de nem túlérett szőlőt szedik Laciék több menetben, amelyből naponta 100-200 liter mustot préselnek, százéves Kossuth-préssel, kis tételekben. Az erjesztés is rendhagyó: az azonos dűlőkből különböző időpontokban szedett szőlőkből préselt mustot acéltartályokban, egymásra öntve erjesztik – van, hogy 22 szüret mustját „tornyozzák” egymásra. A Kaláka-borokban a természetesen megmaradt cukor az egyensúlyt, végső soron az eleganciát és könnyedséget szolgálja, egyben a jó ihatóság záloga. „Elegancia a nagyság előtt: a jól ihatóság mellett olykor nehezebb észrevenni a gazdagságot, mint a rusztikus, direkt jegyek mellett. Az eleganciára mégis törekedni kell, mert a borban fontosabb az öröm, mint a nagyság keresése.”
Fenolok:
Aromás, sav jellegű vegyületek, amelyek mennyisége a szőlő érésével fokozatosan csökken, bár van, hogy a cukortartalom már ideális, de a szőlő fenolosan mégsem érett. A fenolos érettség hiánya nyers, húzós, bántó savérzetű bort eredményez, és a borok érlelhetőségét is rontja.
Kossuth-prés:
Hagyományos fakosaras prés, amit nagyapáink is használtak. A prést fokozatosan összehúzva a falécek nyomják ki a levet a bogyókból.
