Káli Balázs új borcímkéi és a titokzatos tervezők története

Káli Balázs borait a múlt évben választottuk be a kínálatunkba. Tavasszal címketerv-pályázatot indítottunk, hogy megújítsuk a borok arculatát, melynek korábbi címkéit Nemes Péter grafikus tervezte. Péter úgy döntött, indul a pályázaton, de álnéven - pontosabban hat(!) különböző álnéven. Ezekből négy bekerült az ötös döntőbe, melynek fődíját Péterfi Liza nyerte. Pontosabban Nemes Péter, de az egyik fiktív pályázati nevén.

Mit éreztél akkor, amikor értesültél a pályázatunkról?

Balázs - akivel egy faluban lakunk - februárban hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Bortársaság pályázatot hirdet az új címkecsalád és logó megtervezésére. Gondoltam, nincs vesztenivalóm, én is indulok. Mikor elmeséltem Balázsnak, meg is jegyezte, vicces lenne, ha megint az enyémet választanák.

 

 

Mi vett rá, hogy álnéven pályázz, ráadásul több személy nevében?

Amikor egy grafikai munkának nekiállok, számos ötlet jut az eszembe. Ezek legtöbbször karakteresen különböző stílusúak, ezért indokoltnak láttam, ha ebben az esetben különböző identitásokat társítok a pályaműveimhez. Ugyanakkor fontos volt számomra az is, hogy még csak véletlenül se derüljön ki, hogy az én személyem áll ezek mögött a pályázatok mögött. Úgy gondoltam rá, mint egy izgalmas játékra. De azt sem szerettem volna, ha bármilyen előny vagy hátrány ér a nevem miatt.

Az identitásaimat gyerekbarátaim és -ismerőseim ihlették. Így az ő személyiségüket figyelembe véve, egymással szöges ellentétben álló címketervekkel rukkolhattam elő és az ő nevüket használtam az email címek elkészítéséhez is. Olyannyira sikerült azonosulnom velük, hogy miközben a pályázati szövegeket írtam, az ő hangjukon fogalmaztam meg a tervekhez csatolandó leírásokat. Egyébként hatból négy lányok, kettő fiúk neve alatt futott.

 

 

Amikor megnyerted a díjakat, felfedted a valódi énedet? Mi volt a reakció?

Emlékszem, a 75-ös trolin utaztam éppen Budapesten. Előtte érkezett egy email Péterfi Liza identitásom címére, hogy adjam meg a telefonszámomat, mert felhívnának. Mondanom sem kell, a torkomban dobogott a szívem. Mikor aztán csörgött a telefonom, felvettem, és először a saját hangomon, de Péterfi Lizaként mutatkoztam be. Hamza Gergő, aki tőletek hívott, persze elnevette magát, majd röviden ennyit mondott: "Hát akkor Liza - vagy hogyan is szólíthatlak - gratulálok, mert a közel 100 pályázó közül a te címketerved nyert." Persze Balázsék is örültek. És így volt igazán kerek a történet, hogy mind az identitásaim neve, mind a pályaműveim mindvégig titokban maradtak.

 

 

Mesélj kicsit a címkékről, mit, miért látunk rajta?

Káli Balázs borainak rendszeres fogyasztójaként elmondhatom, hogy a pályázók közül valószínűleg én ismerem a legjobban a borok karaktereit. Év közben sokat beszélgetünk Balázzsal a borok alakulásáról, a szőlők állapotáról. Úgy gondolom, aki ezeket a borokat megkóstolja, egy nagyon őszinte, kedves ízvilággal találkozhat. Ehhez igazodtam én is az arculat kitalálásakor.

A nyertes címkéken a szentbékkállai Fekete-hegy jellegzetes présházait rajzoltam meg, a különböző borfajtákhoz más-más színösszeállítást alkalmazva. Az én szememben az lebegett mindvégig, hogy egy nagyon színes, játékos címkecsaládot hozzak létre, hogy a magyar piacon uralkodó trendek mellett egy igazán markáns vonalat képviseljek. A júniusban debütált Öregtőkék és Olaszrizling színeinek összehangolását kértétek tőlem, amit a címkék és a kapszulák esetében meg is valósítottam. Noha így ennek a két tételnek egy kicsit visszafogottabb lett a megjelenése az eredeti elképzelésemhez képest, indokoltnak láttam a változtatást, mert mindkét bor fajtája megegyezik (olaszrizling), csak két különböző helyszínről szüretelték, és a tőkék életkora sem azonos.
 

A döntőbe beválasztott hat terv közül négy Péter munkája volt, és ebben az - ezúttal szó szerint vehető - helyzeti előnyének is szerepe volt. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy könnyű volt a választás, vagy ne kaptunk volna nagyon sok jó és szerethető tervet. Ez a hat volt a mi „shortlistes” kedvencünk:  http://pin.it/4GqFD84

 

 

Az interjút írta Rutkai Bori, szerkesztette Nagymáté Orsolya. Fotó: Rutkai Bori