Kárásztelek – gyöngyöző borok Erdélyből

Négy vállalkozó kedvű, erdélyi kötődésű barát és pannonhalmi öregdiák, akik Gál Tibor és néhány üveg jóféle kárászteleki szilvapálinka társaságában, a kétezres évek elején döntöttek úgy, hogy a partiumi Szilágyságban, feltámasztják a bor- és pezsgőkészítés hagyományát.  Elsőre két gyöngyözőbort mutatunk tőlük, amik itthon kevésbé ismert, különleges és természetes eljárással készülnek.

Pinot noir, meunier, chardonnay, pinot blanc és királyleányka került a pincét ölelő, amfiteátrum-szerű domboldalba. A fiatal marosvásárhelyi építészlány által tervezett modern feldolgozóban egy, a vásárhelyi Sapientia egyetemen tanult, 26 éves szovátai borász, Bereczki Csaba készíti a pezsgőket és gyöngyözőket. A hagyományos, palackos érlelésű pezsgők mellett az utazás legizgalmasabb bora a két Friza gyöngyöző bor volt. Leginkább azért, mert nem az itthon megszokott módon, utólag a csendes borba szaturált szén-dioxiddal készíti a száraz rozé és félszáraz fehér gyöngyözőjét, hanem a Magyarországon ismeretlen Methode Asti technikával. Csaba a kíméletesen préselt mustot rövid ideig erjeszti, majd 3-4%-os alkoholfoknál hűtéssel megállítja az élesztőket. Ebben az állapotban, kénezés nélkül (hiszen a kén megakadályozná a későbbi második erjesztést), akár egy éven át is frissen marad az alapanyag. Ezt követően nyomásálló (tojásra emlékeztető alakú) acéltartályban, gyorsan erjesztő és a szén-dioxidot jól tűrő, pezsgő élesztővel oltja be a „murcit”. A tartályban mocorgó borban az erjedési szén-dioxid egyenletesen eloszlik, így a buborékszerkezete izgalmasabb, finomabb lesz, mintha a gyöngyök utólag kerülnének a palackba. Így alakul ki a gyöngyözők új kategóriája a fehér (királyleányka) és rozé (pinot noir) Friza.

 

Kárásztelek – Carastelec

Kárásztelek (Románul Carastelec – a címkén is így szerepel) egy festői fekvésű, Szilágy megyei falu, amelyet 1241-ben említenek először az okiratokban. Délről a Réz-hegység, nyugatról a határ menti Érmellék dombjai, északra a szatmári szőlődombok és a Bükk (nem, nem az a Bükk) határolják. A történészek szerint már a népvándorlás ideje alatt is foglalkoztak szőlőműveléssel ezen a vidéken. Egy 1797-ben Szilágysomlyón feltárt aranyláncon a mezőgazdasági eszközök között kacor és szőlőlevelek is függenek.