Karibi hangulat, télen is

A rum

Az első rum valamikor a 17. században készült a Karib-szigeteken, világhódító útjára Jamaica 1655-ös elfoglalása után indult, amikor a Királyi Haditengerészet megtette a tengerészek italává. Az 1970-es évekig megmaradt különleges juttatás nagyban hozzájárult gyors elterjedéséhez. Az angol kolóniákon ez odáig fajult, hogy fogyasztása az amerikai függetlenségi háború idején elérte az évi 14 liter/főt, beleértve a nőket és a gyerekeket is.

Fehéren-barnán

A vodka után ma is ebből a párlatból készül a legtöbb a világon. Ez annak is köszönhető, hogy nehéz pontosan definiálni, mi az, hogy „rum”. Mivel nincs meghatározott készítési eljárása, így a minősége is nagyban függ az adott lepárló vagy terület hagyományaitól. Sokféleképp készülhet, lehet fehér, lehet barna, készülhet kisüsti vagy oszlopos lepárlóban, lehet ízesített, fűszerezett... Ami biztos, hogy cukornád levéből vagy feldolgozásának melléktermékből, a melaszból erjesztik. A színtelen folyadék akár több tíz éves tölgyfahordós érlelés során nyeri el sötét színét és kerekebb ízét.

 

3 régió, 3 stílus, 3+1 rum

Bár a világ számos pontján készítik, a legjobb minőséget továbbra is a Karib-térség és Közép- és Dél-Amerika országai adják. 3 híres rumstílust és régiót különböztetünk meg:

 

Spanyol iskola:

Az egykori spanyol gyarmatokra jellemző stílus, fő jellemzője a könnyedség és az édeskés ízérzet.

 

 

Francia iskola:

Bár a franciák csak kis mértékben szereztek befolyást a térség felett, mégis önálló rumkaraktert alakítottak ki, a Rhum agricole-t. Kizárólag frissen facsart cukornádléből, a nálunk is ismert eredetvédelmi rendszer (AOC) szabályainak megfelelően készülhet ebben a visszafogott, elegáns stílusban.

 

 

Brit iskola:

Ahol az angolok megvetették a lábukat, ott a rumok testesebbek és aromásabbak.

 

 

+1 ráadás: