Az ország néhány területére a Sprinter Futárszolgálat segítségével szállítunk. A megnövekedett rendelésszámok miatt előfordulhatnak néhány napos késések.

Két szerelmem van: Móni meg a Gönci kajszi

Kínából indult, az örmények már 5000 éve ették, a rómaiak is örömmel ültették kertjeikbe, de Mátyás korában még „közutálatnak örvendő gyümölcs” volt itthon, bár a visegrádi palota díszkertjében tartottak belőle. A törökök viszont szerették: 1541-ben már oltóágakat hoztak a török hajók Tolnára, majd a kunok és jászok körében is elterjedt (innen eredhet a kajszi- és a tengeri barack elnevezés is). Göncön, az ország legészakibb és legkisebb városában 1805-ben írnak először a kajsziról. Robbanásszerű elterjedése csak az 50-es években indult, majd a TSZ-ek abba is hagyták a telepítését érzékeny, nehezen szállítható gyümölcse miatt. A belőle készült párlat a XVIII. században, Franciaországban jelenik meg először, itthon pedig a barcasági szászoknál 1817-ben. Arról a gyümölcsről beszélgettünk szerelmesével, Czakó Gáborral, a Bestillo pálinkafőző mesterével, ami még a Holdra is eljutott. Igen, az Apollo 17 űrhajósai is vittek magukkal aszalt kajszibarackot.

 

  

Azért a gönci kajszi, mert itt születtél a környékben és itt ebből van a legtöbb?

Szerintem azért itt születtem, hogy majd Gönci barackból készítsek pálinkát. De a viccet félretéve, tényleg fantasztikus ez a fajta. Igazából két szerelmem van: Móni, a feleségem, akivel együtt készítjük a pálinkát és a gönci kajszi. Bár egyiküket mostanában meg-megcsalom. Kikacsintok néha a különlegesebb szilvákra is. Az is nagyon izgat.

 

Miért gönci a kajszi?

Itt érzi jól magát, ez a termőhelye. Az ültetvények itt felkúsznak 300 méterrel a tengerszint fölé, sokkal biztonságosabb a termés, a kötött talajon pedig nagyon jól érzi magát. Reggeltől estig besüti a nap az itteni dolgokat, az altalaj vulkáni kőzet, mint a hegy túloldalán, Tokajban, a fagy lecsúszik a dombjainkról. És Boldogkőváralja a világ egyik legszebb helye!

 

Azt mondják, mindenre jó, csak szállítani nem…

Igen, a TSZ időkben nem is volt népszerű, bár minden gazda tartott belőle legalább otthon néhány fával. Bár mára tele vagyunk külföldi fajtákkal, aki legnagyobb területen termelt ebben a régióban, az ezt a fajtát használja, nem véletlenül. Egy idős svájci termelő végigjárta az országot, időjárásellenőrző állomásokat telepített, majd a végén itt kötött ki ezen a tájon, hogy telepítsen. Amikor először itt járt és kóstolta a Göncit, azt mondta: „Ez a világ legjobb ízű kajszija, de ezt itt kell megenni a fa alatt.” Ez az egyik legérzékenyebb fajta, cserébe a leggazdagabb aromában.

 

És ha nem eszed meg a fa alatt?

Fordítva vagyok bekötve, a pálinka felől gondolkodom. A számban van az íze, és a gyümölcsnél is csak az ízére tudok hagyatkozni: amit a fa alatt szívesen eszel meg, csak abból lehet jó pálinkát főzni. Nem hullott gyümölcs, nem sérült, „cefrébe való” maradék. A pálinka, ha jól főzöd, minden ízt, illatot átenged, átad. Csak azt szabad használni, amibe jó beleharapni. Éppen úgy, mint a jó lekvárnál.

 

Mikor jó beleharapni?

Amikor még épp a fán van, de már le akar esni. Mint gyerekkorunkban. Amikor már megvan a cukor, de még megvan a sav. Nem szőlő, nincs refraktométer, kevesebbet mérünk. Inkább reggeltől estig kint vagyunk a gyümölcsösben a bimbók megjelenésénél, a virágzásnál és az érésnél is. Csak kóstolással indítjuk a szüretet. Látod rajta, hogy jó. Kóstolod, érzed, ha szedni kell.

 

Kézzel vagy géppel?

Viccelsz?! Nem beleállunk, aztán tarra szedjük, hanem 8-10 szüretben válogatjuk. Szigorúan kézzel és csak az érett szemeket. Kevés az ember, de nem látom, hogy valaha is géppel rázzuk majd le. Olyan érzékenység kell a Gönci kajszihoz, hogy ez szerintem nem férne bele.

 

Hogyan választottál?

2003-ban a csemetéknél még nem volt nagy tapasztalatom. Egy barátom édesapja a debreceni egyetemen tanár, mindent tud a fajtáról. Az ő oltványaikat vettük, és nem nyúltunk mellé. Gönci magyar kajszi, szépen eredt, nem volt benne idegen fajta.

 

Azóta van egy Zolibácsitok is…

Igen, öt éve egy nyugdíjas abaúji agronómus is segít. Tőle vettem az első besztercei szilváinkat, olyat azóta sem találtunk sehol. Szóval most Zolibácsi eretnek gondolatai mentén tapossuk az ösvényt. Organikusan műveljük az ültetvényünket. Olyan állapotba hozzuk a gyümölcsöt, hogy a fagyot, a nyavalyáit túlélje. Immunrendszert erősítünk, tápanyagokat pótlunk. Levélanalízis, talajminta, utána megy a növénynek, amire szüksége van. Nem gyógyszer, hanem vitaminok és ásványi anyagok. Itt is a pálinkától indulok: az motivál, hogy az tökéletes legyen és ehhez a gyümölcsnek is makulátlannak kell lennie. Eddig jó irányba haladunk, több éves munka, de mára működik.

 

De a lényeg: milyen a pálinkája?

Biztos van ellenállóbb, biztos van jobban szállítható fajta, rengetegből próbáltam főzni. Gyönyörű gyümölcsök voltak, hozták, főztük, aztán én szégyelltem magam, hogy milyen ízetlen. Ez a fajta viszont élvezeti értékben is magas és finom. És ez tökéletesen megjelenik a pálinkában is. Eredetvédett gyümölcsből eredetvédett, kristálytiszta pálinkát főzünk modern technikával. Az eredmény, hogy a kajszi íz- és illatanyagai egy az egyben visszajönnek. Mintha a baracklekvár édessége kísérné végig a kortyot, pedig cukor – értelemszerűen – nincs a pálinkában. A kajszinál a Gönci nagyon bevált, most jönnek új francia, olasz világfajták, biztos, hogy van ott is beltartalom, izgalom, de itt meg szerelem van. Nem kicsi.