Az ország néhány területére a Sprinter Futárszolgálat segítségével szállítunk. A megnövekedett rendelésszámok miatt előfordulhatnak néhány napos késések.

Kiss Gábor 2017

Kimondod, hogy Kiss Gábor és beugrik egy kép. Tökéletesen gondozott, ébredő szőlő között rohangáló hófehér kutya, szőlőmunka közben is jól öltözött borász fülig érő mosollyal az arcán, és patyolat tisztaságú pince francia hordókkal. Olyan kortárs igényesség, világlátottság, ízlés, amire lehet borászatot, márkát építeni. Gábornál mindig finomodik valami, folyamatos a fejlődés. Erről a finomodásról beszélgettünk vele a 2017-es évjárat kapcsán.

 

Mikor készült először Code és Enigma?

2006 volt a Code. 26 éves voltam akkor, és azt éreztem, hogy a Cabernet Franc az jó. Jó fajta, jó ide Villányba, nagyot tud, ha gondosan dolgozol vele. 2009 az első Enigma merlot.

 

Miért ez lett a nevük?

2006 tavasz. Hajnalban indultam Budapestre, fogmosás közben azon gondolkodtam, hogy mitől jó egy bor. Attól, hogyha érződik benne a borvidék, a fajta, a borász munkája. Olyan, mint egy kód, egyedi és lemásolhatatlan. Mire kocsiba ültem, volt neve a bornak. Ha van kód, akkor mellé ott a rejtély, az enigma. Fél hektár merlot-t ültettünk, 2007-ben termett először, de az akkori iszonyatos aszály majdnem végzett a fiatal ültetvénnyel. A végén hatról három fürtre válogattuk tőkénként, hogy ki ne pusztuljanak a tőkék az amúgy is forró Bocor dűlőben. Szüretkor betudtuk az aszálynak a madárkás, apró fürtöket. Később a francia klónról kiderült, hogy itt nálunk így viselkedik. Így amikor 2009-ben önállóan készítettem belőle bort, alig volt benne lé: sűrű lett, tartalmas, de jó savú. Minden évben ez a merlot a legmasszívabb, de a legsavasabb is, így igazán jól érlelhető.

 

És most itt a Signal? Az is fogmosás közben jött?

Az életem minden pontján próbálok tudatos lenni. Ez sokszor nem látszik. A cabernet sauvignon esetében talán igen. Két hektáron terem, 4 klónt telepítettem oda, hogy több stílust is kipróbálhassak. 1 magyar klónom van és 3 francia. Évekig egyben szüreteltük a négy változatot, együtt dolgoztuk fel őket, pedig az érési idejük mást indokolt volna. Ennek ellenére erős „bázisbor” lett belőle, szeretik az éttermek, a vevők. Magamban mindig mosolyogtam azon, hogy ahogy öregszenek a tőkék, egyre jobb bort adnak. Pedig így van. Egyre szebb lett a sauvignon, úgyhogy 2017-ben különválogattam a legszebb francia klónt, és első töltésű 500-as francia hordóban érleltem. A válogatásnak egy szempontja volt: mi az, ami legjobban ízlik, melyik az a hordó, amiben el tudom képzelni. A nagyobb szemű, korábban érő Lócsi-féle sauvignon oltvány került külön, ebből készült el először az Enigma és a Code testvére, Signal néven.

 

  

Miért 2017-ben készület először ilyen bor, lesz-e egyszer a Code-Enigma-Signal trió „fölött” még valami?

Mit tudott 2017? Azt, hogy kivételes volt. Különleges. Inkább azt mondom, rendkívüli. Lökést adott, azaz még egy réteget a korábbi szőlőmunkával, borkészítéssel kapcsolatos kísérleteim eredményéhez. Ritka pillanat, amikor az ember kimondhatja: a borok most olyanok, amit szerettem volna elérni. Most megvan a test, mellette ott a frissesség, az eleganciát adó jó savak. Egy lökés volt, hogy a Franc (Code) és Merlot (Enigma) mellé fel tudjon sorakozni a Sauvignon is, Signal néven. Erre először 2017-ben volt alkalom, talán a 2019-es évjáratban lesz rá újra lehetőség. Sőt, ebbe az évjáratba annyira beleszerettem, hogy egy „hiányzó első” bor is érkezik majd az év végén.

 

Honnan inspirálódsz?

Kizárólag az inspirál, ha kóstolok, ha mozgok. Rengeteget kóstolok és ha tehetem, sokfelé mozgok. Most éppen nem tehetem, és ez nagyon bosszant, de a borkóstolás töretlen, sőt. Kóstolni pedig a világ minden tájáról kell. Amikor megkóstolok egy bort, egyből átfut az agyamon, hogy hogyan készítették. Mi benne a kód? Átgondolom, próbálom elemezni magamban, hogyan bántak vele szőlő korában, hogy készítettek belőle bort. Ha tetszik, akkor az adja az útmutatást.

 

Mi az, ami rólad szól egy borban?

A dzsúzosság. Fontos, hogy már egy „belépő” bor is legyen lédús, zamatos, mint a 364, amit az év majd minden napján megengedhet magának az ember, és a teteje is álljon, mint a cövek, ne legyen savnélküli, oxidált, legyen benne élvezetes textúra. Innovatív boroknak kell készülnie minden szinten.

 

Kikkel, kinek a boraival tudsz igazán azonosulni?

Vannak borok, amik nagyon tetszenek. Villányban Gerééknél mostanában sok jó bor van, Sauskáéknál a régebbi évjáratok, érettebb borok precizitását, máig tartó lendületességét szeretem. Bukolyi Marcell mostani Pinot Noir-ja maradandó élményt adott, bár villányi szemmel nem szeretem a fajtát. Böjt Gergő Kékfrankosa pazar, Figula Misivel hasonlóan gondolkodunk a borról, ugyanarra törekszünk teljesen más fajtákkal. Örök kedvencem a Masetto, annál jobb bort életemben nem ittam. Szerencsém volt, többször kóstoltam évjáratokat egymás mellett. Mégis elsősorban Ausztrália, Új-Zéland szerelmese vagyok. Valahogy ott áll össze nekem a precizitás, pontosság, a komolyan vett munka. Nem mítoszokra építenek, nem arra költenek, hanem a szakmaiságra. A legtöbb francia hordót, amit ma használok a boraimhoz, Ausztráliában ismertem meg, lestem el. Hazajöttem és évekig dolgoztam azon, hogy egy-egy ilyen hordóhoz hozzájussak, kipróbáljam őket az egyes fajtáimmal.

 

Mit gondolsz Villányról, a fajtákról, a jövőképről?

A hordóról beszéltem, de az első, ami eszembe jut, az nem a fa, nem a túl sok tölgy. Újszerű villányi stílust keresek, dzsúzos, tömény, gyümölcsös borokat. Villány egyik értéke, hogy szerintem a legjobb hazai vörösboros borvidék. Ráadásul talán arányaiban itt van a legtöbb modern ültetvény, szépen gondozott, tudatosan megművelt szőlő. Nem a régi rendszer bőtermő fajtáit toldozgatjuk, hanem tudatosan telepített, szép szőlő veszi körül a várost. Lassú fejlődési úton vagyunk, de fejlődünk. Van egy második generációnk, ki-ki lépünk a fényre, de még nem lépünk ki szemléletben eléggé a szülők árnyékából. Szépen, lassan alakul a borvidék a 2-3 fontos fajtája felé. A francban 2006 óta hiszek, nagyon el tudom fogadni a Villányi Franc gondolatát, és ezt végig kell vinnünk közösen itt a borvidéken. Nem hígítani, hanem erősíteni. Mert akkor marad életben, akkor lesz sikeres, ha szigorúak vagyunk magunkkal. Én is erre törekszem a Code-dal. A területeim többsége is franc, hiszek benne nagyon.