Bortársaság Karácsony 2018

Kivételes borok, kivételes történetek

Olyan borokat mutatnak be borászaink, amelyekkel az elmúlt időszakban a legtöbbet foglalkoztak. Hogyan csiszolták, miért különlegesek ezek a borok és miért fontosak nekik?

Robert Gilvesy és Ruppert Márton

„Terra, vagyis föld.”

A Szent György-hegyet Robert Gilvesy, a Tagyon-hegyet pedig Ruppert Márton borászokhoz kötjük, akik együtt jegyzik a Gilvesy és Martinus birtokokat. Az egyik bazaltból, a másik pedig mészből és dolomitból van. A két borász most párosával dobozba csomagolt egy-egy palack rajnait. A címkékre a Terra, (vagyis föld) név került, a két bor pedig mindent igazol, amit eddig a két hegyről meséltek nekünk.

 Az ötlet tavaly szeptember 27-én született, amikor a Váradi (Szent György-hegy, bazalt) és a Tóhely-dűlő (Tagyon, dolomit és mészkő) rajnai rizlingje azonos szüreti napra esett. Az időponton felül is sok közös van két területben: a tőkék életkora, telepítés térállása, alany, klón, bio művelés…

  

 

Heimannék

“A Barbár a mi gyerekünk”

Nagy a forgatag idén Heimannéknál. Építkeznek, közben a szőlőkben elindult az átállás a bioművelésre, új telepítésekkel és a kadarka szelekcióval foglalkoznak. Ifjabbik Zoli főborász lett és megünnepelték a legifjabb Heimann, Ágoston első születésnapját. De a nagy forgatagban is van, ami állandó. Például a Barbár.

Stílusgyakorlataikat pedig régóta ismerjük, jellemzően ritka fajták izgalmas borait takarja a név. Azt viszont gyakran elfelejtjük, hogy a Barbár első szárnypróbálgatásait még Stílusgyakorlat név alatt tette meg. A munkacímet formabontó, olykor dacból készített borok hívták életre. Ma is valami hasonló történik a név mögött, talán kevesebb daccal, de annál több amforával és egészfürtös erjesztéssel, ifjabbik Zoli gondolatai mentén.

  

  

Böjt Gergő

„Ha valami komoly bort szeretnék megmutatni, azt csak kékfrankosból lehet”

„Amikor úgy három évvel ezelőtt elkezdtünk együtt dolgozni, azt mondtam, hogy nekem csak Egri Csillagom és Egri Bikavérem lesz. Nem is készítek más bort soha, fogadkoztam. Na, azóta sok minden változott, tisztult, alakult körülöttem. Egyre jobban megismerjük, megszeretjük a területeinket, a fajtáinkat a házasításainkban és önmagukban is. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az aputól örökölt kutyahegyi magyar klónok mellett termőre forduljanak az általam telepített osztrák kékfrankos klónjaink is. Hát, szenzációs fajta, teljesen beleszerelmesedtem. Könnyű bisztróbor alaptól a bikavér gerincén át az önálló nagy borig mindenre jó - most úgy érzem, ha bármit el szeretnék érni, ha valami komoly bort szeretnék készíteni, azt csak a kékfrankosból lehet mifelénk, Egerben. Több fajtát kipróbáltunk apuékkal az elmúlt években, úgy érzem, a kékfrankoshoz kerültem legközelebb, közben persze izgat a kadarka is, és a bikavér miatt a klasszikus francia fajták, de a hangsúly jó ideig a kékfrankoson lesz. Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy majd akkor leszek elégedett, ha egy borom kárpát-medencei fajtából megjelenik valamelyik majd egy komoly Michelin-csillagos étteremben, ahogy az ausztriai blaufrankisch-ok. Ebben az évjáratban 10 napon át tartottam héjon, körfejtve, kíméletesen locsolva ázott a cefre. Beoltva erjedt, tartályban, majd miután a préselést követően lement benne az almasav, decemberben lekéneztem és hordóba is tettem. Ez a második évjárata, így már megengedhettem magamnak, hogy a sok első töltésű hordó mellett már beavatott, másod töltésűeket is be tudtam vetni. Ezt nem csak azért tartom fontosnak, mert így kevésbé „fás” lesz a végeredmény. Ennél sokkal fontosabb, hogy a másodtöltésű hordóknál a pólusok egy része már eltömődött, így sokkal kisebb az oxigén jelenléte az érlelésnél, mint az első töltésűben. Rengeteg kékfrankost kóstoltunk a barátaimmal és a családommal az elmúlt években és arra jöttem rá, hogy a fajtának kell egyfajta élesség. Nem csak a savakra gondolok, hanem egy vibráló intenzitásra, amely csak a kékfrankos sajátja.Éles legyen, mégis sima, mint az osztrák példák, jól passzolható ételhez de magában is nagyon élvezetes. És sosem telít el. Ezek az elvárásaim a kékfrankossal kapcsolatban, remélem, most sikerült valami hasonlót összehoznom.”

 

 

Sauska

Cuvée 5 és Cuvée 7: kozmopolita magyarok

 

„Most jöttünk Kínából, éppen a Cuvée 5-öt mutattuk be  Hong Kongban, Pekingben és Sanghaj -ban fiatal, tájékozott és megdöbbentően jól kóstoló közönségnek – meséli Sauska Andrea. Nyilván legtöbbjük első találkozása volt nemcsak Villánnyal, de a magyar borral is. Szinte láttuk, ahogy forognak a  kerekek, elmélyülten próbálják elhelyezni ezt a házasítást a világ bortérképén. Minden egyes pillanatban úgy éreztük, megérte ennyit utazni. Hogy mi tehessük oda az ujjukat a térképre és segítsünk kiejteni a szavakat is: Villány, Hungary.”