Köderesztő ravazdiak, kishókos écsiek, kefekötő nyúliak

Hangyál Pince

Pannonhalmi Főapátság

 

Azt már tudjuk, hogy vannak elkötelezett borászok. De amikor felhívtuk Liptai Zsoltot Pannonhalmán, hogy beszélgetnénk vele a Főapátság sauvignon blanc-járól, és azt mondta, hogy egy hétig Champagne-ban kóstol, akkor azért kicsit elgurult a gyógyszerünk. „De semmi baj, beszéljetek a Hangyál Balázzsal, amíg én hazaérek, az ő sauvignon-ja legalább olyan jó, mint a miénk.” 

 

Hívtuk erre Balázst. „Nem tudunk találkozni, egy hétig Dél-Stájerországban vagyunk Katival a feleségemmel, sauvignon blanc-t kóstolni.” Aztán végül mégis sikerült összehozni a találkozót a „nyúli havasok”, azaz a Sokoró egyik legmagasabb pontján, az apátságra néző Gerha dűlő erdővel ölelt, hűvös szőlőjében.

Liptai Zsolt, Pannonhalmi Főapátság: Én azt mondom, hogy ha a dolgos „kefekötő” nyúli emberek nem lennének, akkor ezen a borvidéken nem lenne semmi. Szóval minden tiszteletem a Balázs-féle szorgos népeké. Itt van a borvidék motorja, a nyúliak itt élnek a hegyen, itt dolgoznak és ami a legfontosabb: itt boroznak évszázadok óta.

 

Hangyál Balázs, Hangyál Pince: Mindig elmesélem, hogy még Napóleon is megengedte, hogy a háború alatt a nyúli emberek szőlőt műveljenek, bort készítsenek. Persze leginkább a francia katonáknak. Ekkor még főként vegyes ültetvényeken termett itt az olasz- és rajnai rizling, a tramini. Ez volt a múlt.

 

  

Zsolt: Nem egyszerű a sauvignon blanc-nal dolgozni, makrancos, kemény, bokrosodó szőlő, sok-sok levéllel. Illatos fajta, de többet ad, mint a többi illatos. Szépek az ízei, rétegzett tud lenni, és ha odafigyelnek rá, rengeteg arca van. Mi évek óta versenyzünk Balázzsal, hogy kié a szebb, de a verseny még nem dőlt el. Szerintem nem is fog. Ha le akarom egyszerűsíteni, van az újvilági arca: dől belőle az illat, az íze olykor nem követi. A francia stílus, ami a termőhelyről szól, a talaj intenzíven megjelenik benne, az illat és az íz elegáns, visszafogottabb. Én ezt a kettőt próbálom ötvözni. És van a Szlovén, dél-ausztriai stílus: egreses, citrusos, intenzív és ízes.

Balázs a szlovén stílust szereti. Az övét napsütésben kell inni, nagy kortyokban. Tavaszi-nyári bor. A miénk az Apátságnál gazdagabb, a hűvösebb délutánok, esték bora. Ételben is többet kíván maga mellé. Mindössze 5 kilométer van köztünk mégis érezhetően más a stílus. Pedig, ha a papírjaikat egymás mellé tennénk, savban, cukorban, alkoholban semmi különbség nem lenne.

 

Balázs: Nekem ami sauvignon blanc, az tényleg Szlovénia. Gondoltam, szlovén klónokat kell hoznom, ide az egykori főapátsági birtokra, a Gerhás-tetőre. Erre megnyugtattak, hogy ők is francia klónokat telepítenek. Most én is ezt teszem. Egy menetben szüreteljük a zöld fürtöket, egy területről, kézzel. Gyorsan dolgozunk, finomseprőn érlelünk, csakis tartályban.

 

Zsolt: Itt minden fekvés külön mikroklíma, ez a fajta pedig elképesztően reagál erre. Mint egy mozaikot, úgy állítom össze. Hordót mi sem használunk, de az elején rövid héjon áztatással növelem a komplexitást, rétegzettséget. Borként is feladja a leckét. Ahogy megmozdítod, hozzányúlsz, elveszti az illatát. Tavaly én nyugtattam Balázst hogy ne öntse ki, hagyja békén a palackozás után két hétig, vissza fog jönni az az illat. És visszajött. Két hete meg Balázs magyarázta nekem, hogy ne keseredjek el, szépen előjön majd a rétegzettsége. És tényleg.