„Koncentráljunk kevesebbre, de azt csináljuk jól!”

Borászati filozófia Alsó-Ausztriából

Az osztrák zöldveltelini Közép-Európa legnagyobb sikertörténete. A fagyálló botránnyal pokolra szállt osztrák borágazat másfél évtized alatt újra programozta magát, és az ezredfordulóra a zöldveltelini meghódította New York, London és Hong-Kong legjobb éttermeit. A 2000-es években pedig világdivat lett a Gru-Vee. Akiknek a riesling túlmozgásos volt, a chardonnay túl vajas, a pinot grigio túl kommersz, most megtalálták kedvenc fajtájukat: a zöldveltelini tetszetős, simulékony, jól iható, de nem közönséges. Ráadásul, egy gasztronómiai svájci bicska, ami a fúziós konyha ételeihez is jól párosítható.

A divat mára lecsengett, és sokak szerint ebben a wachaui csúcspincék a ludasak: a nagyságra való törekvés a szerethetőség kárára ment. A koncentráció, az érettség, az aromagazdagság hajszolása, az elszabaduló árakról nem is beszélve, kifogták a szelet Wachau vitorlájából. Ezzel megnyílt az út a szomszédos borvidékek érvényesülése előtt. Míg Wachau meredek domboldalakat és köves talajt jelent, addig Wagram, Kamptal, Kremstal lankás, löszös területek. Ez a sokkal kevésbé látványos táj és szerényebb értékűnek elkönyvelt talaj, meglepő módon, ideális a zöldveltelini számára. Az innen származó borok üdék, virágosak, fűszeresek, kellő mélységgel és tartással. Egy jó wagrami vagy kamptali zöldveltelinihez nem kell használati utasítás, az is garantáltan örömét leli benne, aki most találkozik először a fajtával. Wachauval ellentétben a botritiszt itt ellenségnek tekintik, moderált alkoholra törekszenek és mindenekelőtt jól iható borokat akarnak készíteni.

Zöld ország
A zöldveltelini Alsó-Ausztria szinte minden eredetvédelmi körzetében abszolút többségben van. A wachaui sziklás, meredek, száraz termőtáj inkább a rieslingnek, a Duna mellékfolyóinak völgyeiben található ősi eredetű lösz pedig a vízigényesebb zöldveltelininek kedvez. A talaj mellett Wagram, Kamptal és szomszédaik sikerének másik titka a jelentős napi hőingadozás. Napközben a pannon síkságról idáig felkúszik a forró levegő, amit éjjel kisöpör a bohémiai erdőkből áradó hideg. Ez a frissesség megőrzése és az aromagazdagság kialakulása szempontjából égi ajándék.

Az állandó légmozgás az organikus gazdálkodást is nagyban segíti. Nem elég a jó szándék, hogy a környezetet minél kisebb toxikus terhelésnek tegyük ki, az organikus szőlőtermesztés fenntarthatóságához az is kell, hogy a gombás megbetegedések előfordulása kezelhető szinten maradjon. Utunk során lehetetlen volt nem észrevenni, hogy milyen gazdag az élővilág: a szőlők fölött vércsék szitálnak, a dűlők környéke tele van lepkékkel és rovarokkal, amikor Langenlois-ban megérkeztünk Christoph Edelbauerhoz, a parkolóban ürgék kergetőztek. Az ilyen biodiverzitás élő talaj nélkül elképzelhetetlen.  

 

Fűszeres

A zöldveltelinit legbiztosabban eláruló jegy a fehérbors. A fűszeresség mellett gyakran ásványos, virágporos, dohányos. Gyümölcse a sárga alma, a mangó és a mandarin. Szerkezetét tekintve közelebb esik az olaszrizlinghez, mint a rieslinghez. A savak jellege pedig félúton lehet az olaszrizling és a riesling között. Kevesen tudják, de a zöldveltelini a leghosszabb életű fehér fajták közé tartozik, akár két évtizeden át is gond nélkül érlelhető.

 

Az évtized évjárata

A komolyabb 2015-ös borok jórészt még piacra sem kerültek, de a borászok és szakértők egyhangúlag állítják, hogy ez az utóbbi tíz év legkiemelkedőbb évjárata. A mi kóstolásaink meglepetése az volt, hogy bár a nyár kimondottan forró volt, a borok feltűnően frissek, illatban intenzívek, túlérettségre vagy botritiszre utaló jegyeket nem tapasztaltunk. Sűrűek anélkül, hogy nehezek volnának, gyümölcsösek anélkül, hogy a fűszeresség és a mineralitás háttérbe szorulna. A nagy évjáratokra jellemző módon, mindez a belépő borokra is érvényes.

 

Kamptal

A körzet névadója a Duna egyik mellékfolyója, a Kamp. A régió legfontosabb városa, Langenlois egyúttal Ausztria elsőszámú „borvárosa”. A gazdag bécsiek előszeretettel építettek nyaralókat ebben a festői szépségű völgyben, mivel a kényelmes közelségen és a borok minőségén túl plusz vonzerőt jelentett, hogy a Waldviertelből érkező hűvösebb légáramlatok enyhülést adnak a nyári kánikulában.

A jégkorszaki eredetű lösz mellett csillámpala, homokkő és agyag a jellemző talaj. Ennek a talajtani változatosságnak is köszönhető, hogy a legismertebb osztrák dűlők közül jó néhány itt található: Heiligenstein, Gaisberg, Lamm stb. A rangos területek borait az egyedi jegyeken túl hangsúlyos mineralitás, élénk savak és kiemelkedő érlelési potenciál jellemzi.

 

 

Laurenz V.

A borászatot alapító Laurenz Maria Moser V. – a ’V’ római ötösként értelmezendő – azt a célt tűzte ki, hogy bebizonyítsa a világnak, a zöldveltelini az 5 legfontosabb fehérfajta közé tartozik. A Moserek az osztrák borászat történelmének meghatározó alakjai, Dr. Prof. Lenz Moser III. pedig egyenesen a „zöldveltelini atyja”. Az 1930-as években ő dolgozta ki a Magyarországon is széles körben alkalmazott Moser-kordonművelést és termesztési rendszert. Az ő munkásságának köszönhetően vált a zöldveltelini az osztrák borászat legfontosabb fajtájává.

A Laurenz V. az egyetlen jelentős osztrák borászat, amely kizárólag a veltelinire alapoz, és a nemzetközi népszerűsítés érdekében minden boruknak angol nevet adtak. Talán az export-orientáltság és a profi marketing munka tévesztett meg, de számunkra meglepő volt, hogy maga a borászat mennyire emberléptékű, hagyományos szemléletű és minőség-centrikus. A borok hűen és meggyőzően közvetítik a borvidék és a fajta erényeit. A pince filozófiája Lenz Mosertől származik: „Koncentráljunk kevesebbre, de azt csináljuk jól! A jó zöldveltelini titka, hogy tökéletes szőlőt termesszünk, és ezt a minőséget a pincében ne rontsuk el.”

 

 

 

Christoph Edelbauer

Az eredetileg építésznek tanuló Christoph Edelbauer már azelőtt lenyűgözi a látogatót, hogy egyetlen korty bort kóstolt volna tőle. A mindössze 35 éves borász vadonatúj kis pincéje egy építészeti remekmű, amelyben a modernitás, a praktikum, a logika és a természet tisztelete példás egyensúlyban nyilvánul meg. Szerencsére az esztétikai érzék a borokban is tetten érhető, a Burgundia-rajongó Christoph minimális beavatkozással elegáns, friss és precíz borokat készít. Öröm egy ennyire tehetségű borászt ilyen fiatalon felfedezni.

 

 

 

Wagram

A mai Wagram területét egy ősóceán borította, ennek köszönhető a rendkívül mély lösz-réteg, amely tengeri üledékben és kavicsban egyaránt gazdag. A 2007-ig Donaulandként ismert, 2450 hektáros terület Ausztria teljes bortermelésének 5 százalékát adja. A borvidék specialitása a Roter Veltliner, meghatározó fajtája azonban a zöldveltelini, amely itt testesebb, trópusi gyümölcsöket idéző aromatikájú bort ad.  

 

Bernhard Ott

A legismertebb wagrami borász, akinek elsőként sikerült a wachauiak hegemóniáját megtörni. A portfólió jól áttekinthető, a stílus kiforrott, a minőség minden szinten garantált. A szőlőik túlnyomó többségét organikusan művelik, és biodinamikus preparátumokat is alkalmaznak. Látogatásunk két meglepetéssel szolgált, az első, hogy ez a zöldveltelini-specialistának elkönyvelt borászat milyen remek rieslinget készít, a másik, hogy Bernhard Ott mennyire kísérletező szellemű: a Grúziából hozatott amforákban készített Quevre felejthetetlen élmény és monumentális bor, amely reményeink szerint néhány palack erejéig nálunk is elérhető lesz.