Koncz Réka – Barabás

Hetente bukkannak fel új nevek, izgalmas arcok, rendhagyó címkék. Fiatal borászok, első évjáratok pár hektár szőlőből, eredeti gondolatok mentén.

Koncz Rékával először 2018-ban találkoztunk egy berlini borfesztiválon. Ott volt Horst Hummel mellett a kiállítók között egyedüliként Magyarországról. Elfogultság nélkül, kevés szóval, de határozottan mesélt az első borairól. Akkor megjegyeztünk magunknak, az idén tavasszal kóstolt kékfrankosa után pedig autóba ültünk és meglátogattuk.

 

Mi is most járunk itt előszőr, Barabás messze van, nem köthető egyik borvidékünkhöz sem. A helyi klíma talán a bükkihez, tokajihoz áll legközelebb, közben mégis eltér azoktól. Vad táj és boros szemszögből senkiföldje. Nem volt túlzás abban, amikor Réka azt mondta, „az ukrán határon vannak a szőlőim.” Vásárosnaményban találkozunk a szülői háznál, (most is itt lakik, amikor éppen nem Koppenhágában van,) innen megyünk tovább a szomszédos faluba Vámosatyára, ahol egy régi szövetkezeti épületében erjednek a borai. A következő település pedig már Barabás, ott vannak Réka szőlői a riolitos Tipet-hegyen. A barabási boros múlt első írásos emléke csak filoxéravész utáni, viszont tény, hogy a Királyleányka 1920-tól jelen van itt és biztosan nagy szőlőélet volt a hegyen, erről a tövében elhagyatott szövetkezeti feldolgozó árulkodik széles kosárprésekkel, két hosszú pinceággal. Sokáig az itteni vegyes telepítésű szőlőkből Budafokra került a feldolgozott termés, ahol Törley pezsgő készült belőle. Ezeknek a területeknek nagy részét azóta már visszavette a természet, pár kisebb parcella viszont ma is gondozott a hegyen, ezek Réka területei: összesen három hektárnyi idős, vegyes telepítésű szőlő, kilátással a Kárpátokra.

 

 

Réka nem klasszikus boros környezetbe született. Állatorvos édesapával és könyvtáros anyával a természetszeretet, nyitottság és kíváncsiság a kezdetektől jellemezte, viszont a szőlész-borász véna a gimnáziumi évek végével alakult csak ki. Debrecenben tanult kertészmérnöknek, az első szüreti élmények ide köthetőek, az interspecifikus szőlőfajtákról megírt szakdolgozat után pedig Dánia, Koppenhága következett. Az agrármérnöki mesterképzést itt végezte, az egyetem mellett pedig a meghatározó helyi borimportőrnek, a Terroiristen-nek kezdett dolgozni. Munka közben megismerte az európai „természetes-boros” szakma legfontosabb alakjait és itt kristályosodott ki a saját bor gondolata is. A találkozásokon begyűjtött inspiráció mentén vásárolt területeket otthon Barabáson, egyetem után pedig jöttek az első saját évjáratok. Réka most is kétlaki életet él, ideje nagy részét Barabáson a szőlőben tölti, a többit pedig Dániában férjével Sven-nel, aki dobos és zeneszerző, a bandáját pedig Death Machine-nek hívják.

Kezdetektől alapvetés az organikus növényvédelem, amit a szomszédok hiánya, az izolált környezet csak segít. A sorközök nagy részében ősgyom nő vetett gyomflórával kiegészítve, saját magkeverékkel, pillangósokkal és más talajszerkezetet javító és rovaréletet serkentő növényekkel. A hiányos sorok és a keveset termő idős tőkék miatt, a termésmennyiség egy átlagos területhez képest elenyésző. Mivel az időjárásról és évjárati sajátosságokról nincs kivel egyeztetni a környéken, a szüreti munka teljesen intuitív, külső zajtól mentes és zavartalan. A borok nagy része „field blend” (vegyes telepítés, több fajta együtt erjesztve), a szüretelt szőlő taposás után egész fürtökben, vagy kézzel bogyózva, kocsány nélkül erjed héjon, gyakran napokig. A kis mennyiségekre berendezkedett egyszemélyes pince átgondolt, praktikus és kristálytiszta. Réka nem használ hordókat, a borok préselés után tartályban erjednek, idővel formálódnak, stabilizálódnak, majd kevés hozzáadott kén mellett, szűrés és derítés nélkül kerülnek palackba.