Konyári - „Megbízom a Szerecsenben”

Február elején kóstoltuk Konyári ék új tételeit, a 2012-es évjárat Szerecsenjét, az új Jánoshegyi  Kékfrankost és Syrah-t. János Dél-Afrikában az unokákkal, Dani és két kollégája a borokat deríti a pincében és kemény tél a Kishegyen. Be is akar jönni a kutya, de Dani nem engedi. Komolyság van itt , Balatonlellén minden szempontból.

Konyári Dániel Konyári Dániel Konyári Dániel Konyári Dániel Konyári Dániel Konyári Dániel

1999-ben másfél hektárral kezdtük. Azóta próbáljuk utol-
érni magunkat. A semmiből találtuk ki a borászatot és akkoriban 18 hektárban láttuk a végét. Néhány év alatt felmentünk 40 hektárra úgy, hogy a pince, a feldolgozó nem növekedett. Így csak akkor tudunk hatékonyan dol-
gozni, ha nagyon nagy rendet tartunk a pincében.

 

Inspiráló környezetben készül a bor. A présház és a ven-
dégház kertje most nyerte el a helyi  jelentőségű termé-
szetvédelmi terület rangot, a Kishegyre vezető út lösz-
falaiban gyurgyalag fészkel, gyönyörű vidék. Nem keve-
set vitatkozunk apuval, de közben kihozzuk egymásból
a maximumot. Egy 62 éves és egy 36 éves ember ener-
giája, élettapasztalata feszül egymásnak. Más életsza-
kasz, más gondolkodásmód, egy cél – meglepően haté-
konyan lehet így működni.

 

Az a jó ebben, hogy minden változik körülöttünk, mi pedig sok tudatos munkával próbálunk  alkalmazkodni hozzá. ’11-ben nagy volt a meleg, de a ’10-es év csapadékából egészségesen megélt a szőlő. ’12-ben azért kellettünk, hogy a vízhiányt is ellensúlyozzuk. Mindkét évben rend-
kívül korán, már augusztusban, több lépcsőben válogatva szedtünk a szőlőt.

 

Annyit beszélnek a borról mások, hogy az sokszor unal-
mas. Nem gyártunk a bor mellé ideológiákat, nem aka-
runk nagy megmondók lenni, csak legjobb tudásunk szerint tisztességes bort készíteni. Mindezt folyamato-
san tanulva, alkalmazkodva az évjáratokhoz, a régi ta-
pasztalatokhoz, a kortárs gondolatokhoz. Amikor időnk engedi, járjuk a világ borvidékeit, figyeljük az áramlatokat, ötleteket, és amikor sikerül, elkerüljük a divathullámokat. Próbáljuk értékekből felépíteni a saját stílusunkat.

 

Nekem Bordeaux az örök példa. 16 évesen jártam ott elő-
ször. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe, pedig azóta sok borvidéken megfordultam, tanultam, dolgoztam. Ez az igazi első szerelem. Az ottani gondolkodásmód, az ottani stílus a mindennapi munkám része.

 

Van a Szerecsen. Balatoni vörösnek indult a fejemben, Apu adta a nevét. Azt mondtuk, hogy ha már van egy gyümölcsös „alapbor” kategóriánk, csináljuk a legtisz-
tességesebben. Kékfrankos a nagy része, kis merlot mellette, négy hónapig nagy ászokban érlelve. Hosszú életű bor lett, a zamatos, lédús gyümölcsök mellett si-
került ebben az őrült meleg évben is megtartanunk a jó savgerincet.

 

Alacsony kordonon terem a szőlő – a jánoshegyi karós művelésről is visszatértünk ide. Persze ez kevésbé ro-
mantikus felfogás, inkább az a fontos, hogy a tudásunk-
ból, a termőhelyből nagy biztonsággal, a legjobb bort hozzuk ki.

 

Ebben a szellemben készül a Jánoshegyi kékfrankos is,
a legizgalmasabb területünkről. A Jánoshegy olyan, ahogy egy szőlőhegynek ki kell néznie – mint az említett Bordeaux. Ha megöregszem, ide építek majd egy faházat az erdő mellé, és szalonnát sütök előtte. A Légliékkel e-
gyütt, szépen gondozott területre öröm kimenni. Német oltványból telepített kékfrankosunk a szőlőhegy déli vé-
gén, az erdő szélén, agyagos, homokköves, nagyon vál-
tozatos talajon terem. Itt a tőkékről, majd a válogató-
asztalon szelektáljuk a szőlőt, ami a zúzás, bogyózást követően két hétig ázik héjon. Nagy fakácikban (fél hor-
dónak látszó, nagy méretű fa tartályokban), beoltva erjed a bor és öthektós hordóban érik 11 hónapon át.

 

A legkedvesebb most a Syrah. Egészen kicsi, mindössze 0,4 hektáros terület termése az Öreghegyen. Nagyon megszerettük ezt a fajtát: hat év alatt bizonyította, hogy van helye ezen a vidéken is. ’09, ’11, a meleg évek nagyon jól állnak neki.