Kvassay Levente - A stoplist cseréltem gumicsizmára

Kistermelő, kézműves? Minek tartod magad?
Második generációs villányi borász vagyok, 1986-os évjáratból. Kicsi, alig hat és fél hektáros területtel.
Itt, a legdélebbi csücsökben, ezen a varázslatos helyen nőttem fel. Édesapám is borász volt a helyi szakcsoportnál. Nem tudtak hova tenni kiskoromban, így vele jártam a szőlőt. Imádom Villányt, nem cserélném le semmire.

 

Borász lettél te is.
Focistának indultam, a stoplist cseréltem gumicsizmára. Rengeteget tanultam Bock József pincéjében, évekig dolgoztam nála. Két éve teljesen a saját utam járom. Szerencsére egyre többen vagyunk itt Villányban, akiknek megadatott, hogy a jól ismert, régen megszeretett stílusú professzionális borászatokhoz képest egy kicsit lazábbak, kísérletezőbbek lehetünk. A kezdetektől szembe megyek a villányi szokásokkal az ötféle fehér fajtámmal, miközben a többség a testes vörösökre gyúr. Eddig inkább a friss boraimról ismert, aki ismert, most az Ezámmal és két-három fajtaborral talán meg tudom mutatni, mire vagyok képes ebben a pillanatban vörösben.

 

Hogyan készülnek ezek a vörösborok?
Egyedül viszem a pincét, de vannak segítőim. A zúzás, bogyózás után csak a színlét dolgozom fel. Beoltok. Utána a zajos erjedés végén, a szárazra kierjedt alapanyagban almasavat bontok és a tétel egy évre hordóba kerül. Szeretem az újhordót, a borok egy része enyhén pörkölt zempléni tölgyben érik aránylag rövid ideig, amit egy kis gönci kádártól veszek.

 

Mitől annyira ezám, az Ezám?
Hordóválogatás a legkedvesebb újhordóimból, franc-ból és sauvignonból fele-fele arányban. 2012-ben olyan volt az ősz, amilyennek egy őszt elképzel a borász. Nagy beltartalomra, nagy potenciálra adott lehetőséget ez az év, így már a válogatóasztalon eldőlt, hogy elkészül az első nagybor-próbálkozásom. Remélem, hogy örömet okozok majd vele.