Miért Mátraalja?
L. B.: 2001-ben egy Szepsy-interjú után döntöttem el, borász leszek. 2004-ben egy hirdetési újságban találtam eladó szőlőre, az Úrráteszi-dűlőben. Megtetszett a neve, ráadásul a Borbarátnál beleszerettem Németh Attila Gábor és Szecskő Tamás boraiba, adta magát ez a vidék. Ezért kezdtünk itt a párommal hobbiból borászkodni, de a benzinpénz elvitte a kicsi bevételünket. Ezért lettünk végül „életvitel szerűen” gyöngyöspataiak. Lelke van a falunak, élményeket ad az első perctől. A hegy szoknyája, a patai vár, a gyönyörű templomunk, a hétsoros pincesor.
Sz. T.: Nálam más a helyzet. Generációk óta itt él a család, ahol most állunk Camping biciklivel, Simsonnal csapattam a barátaimmal. Nem is volt kérdés, hogy hol leszek borász, ha megnövök.
Miért hisztek ennyire benne?
Sz. T.: A talaj a kulcs. Az egykori Pannontenger partján állunk, vulkáni kúpon. Ritka, hogy valahol így összeér a mész és andezit.
L. B.: És persze a terroir egésze. Nézzetek itt körül. Ez a táj, a falu, a hollók, a Mátra, ami északról óvja a szőlőt, a Zagyva, ami mentén lefolyik a hideg, a dolgos patai emberek. Jó hely.
Kézművesek lennétek?
L. B.: Örök kérdés. Ha egy skálán kell elhelyezni magunkat, akkor igen. Ha dogmákban gondolkodunk, akkor nem. Organikus, minőségi borkészítés kis pincében, egyedül, barátokkal, kézzel, hagyományosan. Így csináljuk.
Sz. T.: Minimális permetszer, az időnk 90 százaléka a szőlőben, 10 a pincében. Saját fajélesztőt használunk a szőlőből, levegőből. Spontán erjesztünk, de nem vadélesztővel, az elrontaná a bort.
L. B.: Főleg tartályban készülnek a boraink, de nem reduktív körülmények között, hűtve, hanem oxigén jelenlétében. Így megmarad a gyümölcs, a meszes talaj adta sav. Teste, tartalma lesz a bornak, amit nem nyom el a hordó. Osztrák példák, Bernhard Ott és Prager borai készülnek így többek között.
Barátok vagytok?
L. B.: 2004 óta. Karner Gábor, a harmadik tőkéstársunk mondta, amikor ide készültem, hogy hívjam fel Szecskő Tamást. Elkezdtünk telefonon beszélgetni, a végén már féltékeny volt a párom, annyiszor beszéltünk. Aztán személyesen is találkoztunk és már egyértelmű volt, hogy egy az irány. Tamás a nagyobbik fiam keresztapja.
Sz. T.: Barátok, akiket néha bolondnak néznek a helyi borászok. 6-8 hasonszőrű gondolkodású van még a környékben. A régiek inkább a tömegtermelésben gondolkodnak, hektár/tonnában számolnak. Lassan alakul át ez a borvidék.
