Még két pont Tokajnak

Két bomba hírrel indul az év két tokaji bor kapcsán, ráadásul mindkettő egy borászhoz, Szilágyi Lászlóhoz, a Gizella Pince tulajdonosához köthető. Lacinak nemcsak a borait forgalmazzuk, de a barátunk is, mégis mindig meg tud lepni minket. Legutóbb például azzal, hogy sört készített tokaji hordóban (Balassa Istvánnal és a Monyo sörfőzdével), most meg ezzel a két hírrel:

A 2016-os Gizella Barát Hárslevelűt az angol Decanter magazin januári számában 2017. 75 legizgalmasabb bora közé választották. Február elején pedig forgalomba került a pince első édes szamorodnija, amit régóta vártunk és szerintünk elképesztően jól sikerült. (Ha csak egy édes szamorodnit iszol életedben, ez legyen az! – mondta róla kóstolás után az egyik kollégánk.) De beszéljen róluk ő.

A legizgalmasabb magyar bor 

„A Decanter lista helyezése a májusi Londoni Wine Fair részvétellel kezdődött. A Magyar Turisztikai Ügynökség utazott ki egy standdal, úgy, hogy borászok is becsatlakozhattak. Egyből elhatároztam, hogy szeretném magam megmérettetni (egyedül persze nem vettem volna részt, drága mulatság). A 100 nm-es standon volt egy kis saját pultom, és több tematikus kóstolót is szerveztek, amelyekre beválogatták a boraim. Nagyon nagy élmény volt, és tanulságos is. Ilyenkor, egy nagy borvásáron azt is jobban érzékeljük, milyen hasznos például, hogy a tokaji száraz boroknak is van saját, az aszús palackéhoz hasonló palackjuk, mennyit segít a felismerésben, beazonosításban. Jó érzés volt ott magyarnak lenni. Egy olyan száraz tokaji kóstolóra például, ahol az egyik furmintom szerepelt, négyszeres volt a túljelentkezés! Sok nagy nevű szakértő tartott kóstoló-előadást, például John Szabo MS, a vulkanikus borokról szóló könyv szerzője, vagy Ronn Wiegand MW MS, aki így kezdte az aszú-kóstolót: A világon én vagyok az első ember, aki egyszerre megszerezte a Master Sommelier és a Master of Wine képesítést, és most azért vagyok itt, hogy a világ legkomplexebb boráról beszéljek…Lett egy kis csend.

Caroline Gilby MW a közép- és dél-európai borok szakértője, aki sokat jár Magyarországra is. Ő a „Traveling through Terroirs” című, magyar fehérborokról szóló kóstolóra válogatta be a Barát hárslevelűt, a Decanternek is ő javasolta. Angliába került belőle egy kis mennyiség, de nem rohant le az egész borvilág. Szerencsére, mert nincs belőle sok. Egy angol importőr, aki szerette volna forgalmazni, szólt, hogy benne lesz a magazinban. Egyedüli magyar borként a 35. a legizgalmasabb borok listáján.

Az izgalmasságát szerintem az ásványok és a gyümölcsök egyensúlya adja, és az, hogy miközben élvezetes, jó inni, van mélysége, tartalma is. A Barát-dűlőt azért szeretem, mert mindig stabilan hozza a trópusi gyümölcsösséget, a talaj mellett a jó fekvésnek köszönhetően. Nagyon megbízható, még gyengébb években is. Több esetben mentett már meg minket ez a dűlő, minőségileg biztos pont. (Gazdaságilag már nem, szélesek a sorok, alacsony a tőkeszám, de most ne erről beszéljünk!). A 2015-ös Barát hárslevelű a magyar TOP 100 borban nyert, a 2016-os a legizgalmasabb 75-be került… Az, hogy külföldön is megismerhették a bort, az események szerencsés sorozatának köszönhető.” – mondja Laci. De az, hogy így értékelték, már nem a szerencsén múlt, tesszük hozzá mi.

 

 

„Maradjon meg a gyümölcsök íze, ez motivált”

„A szamorodnihoz is több összetevő és jó időzítés kellett. Foglalkoztatott nagyon az édes bor, készült is pár évig Látomás cuvée néven egy késői szüretelésű borom, és aszúm is, például 2013-ban a Dénes. Aztán ahogy a borászati felismerésekben előre haladtam, megértettem, hogyan lehet egyre koncentráltabb borokat készíteni, milyen körülményekre van ehhez szükség. Nagy kockázat az édes bor, 3-4 héttel tovább kint kell tartani a szőlőben…aztán az alacsony alkohol miatt egy nyarat a pincében úgy kihúzni, hogy ne legyen újraerjedés. Amit én elképzelek, az 60-80 gramm cukorral nem megvalósítható. A 14-es évben nehezen ment, 15-ben az én koncepcióm szerint nem tudtam elkészíteni. Aztán 16-ban lett egy hordóval, ami nagyon szép volt. Eredetileg nem szamorodninak, hanem késői szüretelésűnek szántam ezt is. Egy lengyel borblogger, Wojciech Bońkowski a pincében, kóstolás közben hívta fel rá a figyelmem, hogy ezzel a koncepcióval már lehetne szamorodni is, mert megfelel a termékleírás új szabályainak.* Először nem hittem, mondtam is neki, hogy csak jobban ismerem a hazai szabályozást, mint ő. De igaza volt! Így hat hónap fahordós érlelés után szamorodniként került palackba.

Nagyon szerettem volna megcsinálni, nagyon jó érzés, hogy a száraz boraim mellett van egy nemes édes borom is. Szeretném, hogy minden évben így készülhessen el, 2017-es biztosan lesz is. Egy mai, modern ízélményt szerettem volna létrehozni, megvalósítani ezzel a borral. Azt elérni, hogy az adottságainknak megfelelően egy koncentrált, természetes édes bort készítsek, ahol az alkohol és az érlelési idő nem megy a gyümölcsösség rovására, az ásványosság mellett megmarad a gyümölcsök íze is. Ez motivált, és ettől lett a pincére jellemző, igazi Gizella-bor.”

 

*Az édes szamorodninak legalább hat hónapot kell fahordóban töltenie, mielőtt palackba kerül, és legkorábban a szüretet követő második január elsején hozható forgalomba.