„Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.”

Ezt a gyönyörű József Attila idézetet írta Demeter Zoltán tokaji borász a Boda Furmint címkéjére. Hogy miért? Erről beszélgettünk anyák napja és a jövőnek építkezés kapcsán Zolival, aki a napokban kislányával ültetett szomolyai cseresznyét a Szerelmiben és pótolt furmintot a Veresben és a Bodában.

 

Nadrágszíj parcella

A kommunizmusban nem lehetett több földje (nálunk szőlője) az embereknek, mint egyharmad hektár. Ezért hallható mindig, mint mérték a 900 négyszögöl vagy nadrágszíj parcella. Nem lehetett csak egy talpalatnyi földed, különben kulák voltál és tépték a bajszodat. Így nem tudok arról beszámolni, hogy az édesanyám családja a 17. századra visszamenőleg szőlőbirtokkal rendelkezett a borvidéken. Sajnálom. Az viszont biztos, hogy édesanyámék a születésem évében vásárolták azt az egyharmad hektár szőlőterületet a sátoraljaújhelyi Bodában, ami már akkor is nagyon idős szőlő volt. Ebben az öreg szőlőben pótoltuk most a hiányzó tőkéket Eszter lányommal.

 

A jövőnek ültetek

54 vagyok, amit most ültetek, azt a lányomnak ültetem. Ahogy édesanyámék tették nekem. Ő fogja élvezni a gyümölcsét, ahogy a mostani aszút is ő kóstolja majd az igazi formájában. 7 hektárunk van, 9 területen. Régen eldöntöttem, hogy nem veszek nagyobb területet. 30, 40, sokhelyütt 100 éves tőkék közé pótoljuk az aprófürtű furmintunkat, amihez a Hold-völgyből válogatjuk a csapvesszőket.

 

Anyám főztje

Nem tudok csak a hála szaván fogalmazni ezért az áldozatért, amit a szüleim értünk tettek. A heti munka után, hétvégén az egész család ment a szőlőbe. Metszettünk, kötöztünk, homlítottunk (szőlőszaporítás), oltottunk, permeteztünk és így tovább. Akkor engem a szalonnasütések illata ragadott meg legjobban. Anyám felvonultatta a tavasz és a nyár összes, maga által termesztett csodáját. Fogalmam nem volt, hogy micsoda gasztro-utazáson veszek részt. A szüretekre a nagy család mindig meg volt hívva, 10-20 emberrel szedtünk. Olyan hangulat vett körül, amit ma tudok csak értelmezni. Ennek a közösségnek volt édesanyám az összekötő "habarcsa" a mosolyával, a kedvességével, a munkabírásával, a főztjével. Mélyen belém égett az a nyár is, amikor az első boromnál mosta a pénzhiány miatt vásárolt használt palackokat, hogy el tudjak indulni. Reggel jött Tokajba, este ment vissza Sátoraljaújhelyre, hogy felcímkézze a letöltött üvegeket és becsomagolja őket. Ilyen önzetlenségre csak egy anya képes, ezt csak egy anya tudja.

 

A jövőnek ültetjük

Tavaly megújult a családi szőlő a Bodában, a régi tőkék új támrendszert kaptak. A kislányommal ültettük bele a múlt héten a hiányzó tőkéket. Bármi legyen is a jövőben, a munka el lett végezve, a tisztelet él. Édesanyám – hála az Istennek – még láthatja ezt a folytonosságot, 85 évesen velünk van, félt, aggódik és örül. Isten áldja az édesanyámat. Isten áldja az édesanyákat.