Chile

Bár újvilági borrégió, a bor és szőlőművelés történelme legalább a 16. századig vezethető vissza: a „konkvisz- tádor-vérű hispán” hódítók ekkor hozták magukkal a vitis vinifera, azaz bortermő szőlő fajtákat, amelyeknek leszár- mazottjai ma is vidáman teremnek az Andok meredek lejtőin. Három évszázaddal később, a 19 század közepén jelentek meg azok a francia fajták, amelyek máig megha- tározzák a borvidéket, hiszen – bár politikailag a spanyol korona hatása volt a legerősebb az országban, a borban – különösen a filoxéravészt követően – a francia borászok határozták meg a fejlődés irányát. Az ő tudásuknak, tapasztalatuknak köszönhetően terjedt el többek között
a minőségi tölgyfahordó használata és számos új, azóta uralkodó szőlőfajta. Olyannyira, hogy egyes francia fajták, például a carmenére ma már híresebbek e vidéken, mint eredeti hazájukban.

A rendkívül hosszú (4300 km) és keskeny (helyenként alig 100 km) óceánparti országban a déli Csendes-óceán temperáló hatása az Andok óvó falával párosul. A világ legnagyobb hegységéből folyamatosan olvadó hó stabilan táplálja a csepegtető öntözésre is használt folyókat,
a klíma pedig olyan kiegyensúlyozott, hogy szinte fel- ismerhetetlen az egyes évjáratok közötti különbség. Van, aki éppen ebben találja meg a borvidék nagyságát, másoknak ez teszi kevésbé érdekessé az itt készülő borokat.
Legfontosabb borrégiói az ország középső részén koncentrálódnak, ahol a meredek völgyekben több mint 100 000 hektáron terem szőlő. Főként cabernet sauvignon, syrah, merlot, chardonnay, sauvignon blanc, semillion és pais. No és persze a carmenére, vagy ahogy itt gyakran emlegetik a grande vidure, ez a bordeaux-i Medoc régióból származó fajta, amely otthon majdnem teljesen áldozatul esett a filoxérának. S bár 1994-ben még alig különböztették meg az ugyancsak Bordeaux- ból érkezett merlot-tól, mára éppen ebben a karakteres bort adó fajtában fogalmazza meg magát a chilei borkészítés.

Vina Montes

1987-ben négy ember, a borász Aurelio Montes, az ex- port- és marketingszakember Douglas Murray, egy köz- gazdász, Alfredo Viadurre és egy ezermester mérnök-borász Pedro Grand álmodta meg az errefelé szokatlan, drasztikus hozam- és öntözési korlátozásra, prémium borkészítésre alapozott pincét. Olyan tengerszint fölötti magasságú, és nagy dőlésszögű lejtőkre telepítettek szőlőt, ahol korábban elképzelhetetlen volt a művelés. Ráadásul olyan területeken és olyan szőlőfajtákkal fog- lalkoztak, mint a mára ikonná vált Apalta Valley, vagy
a syrah, amelyet a helyiek nem tartottak sokra. Carmenéreből is itt született először igazán komoly minőség – a Purple Angel név a fajta szinonimájává vált.
1987-es első boruk, egy cabernet sauvignon európai sikeréből egy másik márka, az egy csapásra világhírnévre szert tevő Alpha család nőtte ki magát. E cabernet mellett még öt francia fajta, syrah, merlot, malbec, pinot noir és chardonnay érik a pince francia barrikhordóiban, mielőtt Alpha néven palackba kerül.
Kiváló minőségű „közép kategóriát” a Limited Selection Sauvignon Blanc és Cabernet – Carmenére képviselik: fajtajellegesek, szép egyensúlyúak. Az alapokat pedig a Classic Series tökéletesen elkészített, vonzó árú borai teszik teljessé. A csúcson (egyben a világ borkészítésének csúcsán is) a prémium kategória három bora, a Montes Alpha M (cabernet sauvignon), a Montes Folly (syrah) és a Purple Angel (carmenére) állnak. Hihetetlenül komplexek, izgalmasak és nagyon finomak, Robert Parkernél rendre 90 pont fölött végeznek.

Parker pontok a 2012 decemberi Wine Advocate alapján:
Montes Alpha M 2009 – 93 pont
Montes Purple Angel 2010 – 90 pont
Montes Folly 2008 – 92 pont
Montes Alpha Syrah 2010 – 90 pont
Montes Alpha Cabernet Sauvignon 2010 – 91 pont

Argentína 

A mára a világ ötödik legnagyobb bortermelőjévé vált dél-amerikai országba is a spanyol gyarmatosítók hozták az első szőlőtőkéket, rögtön azután, hogy a helyi lakosságot itt is leigázták. Első borászatukat 1556-ban Juan Cedron atya alapította a mai Mendozában, ahová a hegyen túlról,
a chilei Central Valley-ből hozta az első szőlővesszőket, a feltételezések szerint a spanyolországi país szőlőt. Bár a vidék eleinte inkább a mennyiségi borkészítés szinonimája volt a borfogyasztók körében, az ide települt nemzetközi borászok, szőlészek segítségével itt is gyorsan és haté- konyan tértek át a minőségi borkészítésre. A magasan fekvő, csapadékban szegény területeken védett körülmé- nyek között, saját gyökerén, oltvány nélkül terem a szőlő, így nem csak a filoxéra, de más szőlőbetegségek is elke- rülték ezt a földet. A teraszos lejtőkön a talaj leginkább folyami hordalékos, homokos, néhol agyaggal. A szőlő- fajták tekintetében ez a vidék nagyobb változatosságot mutat óceánparti szomszédjánál. A jól ismert nemzetközi fajták mellett az olaszok bonardája és a spanyolok torrontese meghatározó, de a régió igazán a francia malbecben találta meg saját arcát. Ezt a francia fajtát 1994-ben ültettek először Mendozában, 1500 méteres tenger- szint fölötti magasságban.

Kaiken

A chilei Aurelio Montes 2001-ben alapította a borászatot Mendoza legjobb területein, az úgy nevezett First Zone-ban és az Uco-völgyben, átlagosan 900 méteres tengerszint feletti magasságban található teraszokon. A névválasztás is e kétlakiságnak, a két ország közötti kapcsolatnak köszönhető: a patagóniai vadludak, helyi nevükön kaikenek, az Andok mindkét oldalán, Chilében és Argentínában is boldogan élnek. Itt mindig süt a nap, mindig fúj a szél, mindig van öntö- zésre használható olvadt hólé és folyamatosan érezhető a jelentős napi hőmérsékletingadozás – azaz ideálisak a kö- rülmények a szőlő számára. Legfontosabb fajtáik a malbec és a cabernet sauvignon, amelyeket két kategóriában – Reserva és francia tölgyben érlelt Ultra – palackoznak a pincénél. Ezt egészíti ki a korábban Corte néven futó háza- sításuk, ez a Terroir Series Mendoza legjobb területeiről, amelynek célja, hogy az ország színességét reprezentálják – a malbec mellett, bonarda és petit verdot színesíti ezt a bort.