Montes- és Kaiken-borok az Andok két oldaláról

Nem tudjuk, Chilében hogy kezdődnek a viccek, de valószínűleg a nagy részük az argentinokról szól. Az argentinok egy része szerint viszont Chile nem ország, csak egy hosszú strand. Két hatalmas ország a Dél Keresztje alatt, a világ harmadik leghosszabb közös határával, amely az Andok 6-7000 méteres gerincén húzódik végig. Összeköti, de szét is választja őket a közös történelem, a szám- talan konfliktus, egészen a nemrégiben elhunyt volt brit miniszterelnök utolsó háborújáig, amikor az angol vadászrepülők Chiléből indultak bevetésre az argentin csapatok ellen. A kaiken ludak viszont szó szerint magasról tojnak minderre, ahogy Aurelio Montes szőlőit, őket sem érdeklik a határok, így az Andok mindkét oldalán egyaránt otthon vannak. 


From Chile with pride

Sosem jártunk Chilében, ezt jobb az elején tisztázni. Úgyhogy amikor a 2000-es évek elején dél-amerikai borokat kerestünk választékunkba, csak olvasmányaink, benyomásaink, kóstolási élményeink alapján választottunk. Persze a sok-sok nagyüzem mellett kevés olyan borászat volt, akikkel örömmel dolgoztunk volna együtt. Aurelio Montes, a négy alapító barát története, a Pink Floyd illusztrációkról ismert Ralph Steadman grafikái a címkéken mind-mind olyan hatások voltak, amelyek a Vina Montes felé billentettek minket. Aztán, amikor Aurelio Montessel személyesen találkoztunk egy borvásáron csak tovább erősödött bennünk
az érzés, hogy jó emberektől hozunk jó borokat. Azóta sok idő eltelt, kicsit felelevenítenénk, milyenek most a pince borai az Andok
két oldalán.

Kaiken vadlúd Kaiken borvidék Montes Montes Apalta

Chile

Bár újvilági borrégió, a bor és szőlőművelés történelme legalább a 16. századig vezethető vissza: a „konkvisz- tádor-vérű hispán” hódítók ekkor hozták magukkal a vitis vinifera, azaz bortermő szőlő fajtákat, amelyeknek leszár- mazottjai ma is vidáman teremnek az Andok meredek lejtőin. Három évszázaddal később, a 19 század közepén jelentek meg azok a francia fajták, amelyek máig megha- tározzák a borvidéket, hiszen – bár politikailag a spanyol korona hatása volt a legerősebb az országban, a borban – különösen a filoxéravészt követően – a francia borászok határozták meg a fejlődés irányát. Az ő tudásuknak, tapasztalatuknak köszönhetően terjedt el többek között
a minőségi tölgyfahordó használata és számos új, azóta uralkodó szőlőfajta. Olyannyira, hogy egyes francia fajták, például a carmenére ma már híresebbek e vidéken, mint eredeti hazájukban.

A rendkívül hosszú (4300 km) és keskeny (helyenként alig 100 km) óceánparti országban a déli Csendes-óceán temperáló hatása az Andok óvó falával párosul. A világ legnagyobb hegységéből folyamatosan olvadó hó stabilan táplálja a csepegtető öntözésre is használt folyókat,
a klíma pedig olyan kiegyensúlyozott, hogy szinte fel- ismerhetetlen az egyes évjáratok közötti különbség. Van, aki éppen ebben találja meg a borvidék nagyságát, másoknak ez teszi kevésbé érdekessé az itt készülő borokat.
Legfontosabb borrégiói az ország középső részén koncentrálódnak, ahol a meredek völgyekben több mint 100 000 hektáron terem szőlő. Főként cabernet sauvignon, syrah, merlot, chardonnay, sauvignon blanc, semillion és pais. No és persze a carmenére, vagy ahogy itt gyakran emlegetik a grande vidure, ez a bordeaux-i Medoc régióból származó fajta, amely otthon majdnem teljesen áldozatul esett a filoxérának. S bár 1994-ben még alig különböztették meg az ugyancsak Bordeaux- ból érkezett merlot-tól, mára éppen ebben a karakteres bort adó fajtában fogalmazza meg magát a chilei borkészítés.

 


Vina Montes

1987-ben négy ember, a borász Aurelio Montes, az ex- port- és marketingszakember Douglas Murray, egy köz- gazdász, Alfredo Viadurre és egy ezermester mérnök-borász Pedro Grand álmodta meg az errefelé szokatlan, drasztikus hozam- és öntözési korlátozásra, prémium borkészítésre alapozott pincét. Olyan tengerszint fölötti magasságú, és nagy dőlésszögű lejtőkre telepítettek szőlőt, ahol korábban elképzelhetetlen volt a művelés. Ráadásul olyan területeken és olyan szőlőfajtákkal fog- lalkoztak, mint a mára ikonná vált Apalta Valley, vagy
a syrah, amelyet a helyiek nem tartottak sokra. Carmenéreből is itt született először igazán komoly minőség – a Purple Angel név a fajta szinonimájává vált.
1987-es első boruk, egy cabernet sauvignon európai sikeréből egy másik márka, az egy csapásra világhírnévre szert tevő Alpha család nőtte ki magát. E cabernet mellett még öt francia fajta, syrah, merlot, malbec, pinot noir és chardonnay érik a pince francia barrikhordóiban, mielőtt Alpha néven palackba kerül.
Kiváló minőségű „közép kategóriát” a Limited Selection Sauvignon Blanc és Cabernet – Carmenére képviselik: fajtajellegesek, szép egyensúlyúak. Az alapokat pedig a Classic Series tökéletesen elkészített, vonzó árú borai teszik teljessé. A csúcson (egyben a világ borkészítésének csúcsán is) a prémium kategória három bora, a Montes Alpha M (cabernet sauvignon), a Montes Folly (syrah) és a Purple Angel (carmenére) állnak. Hihetetlenül komplexek, izgalmasak és nagyon finomak, Robert Parkernél rendre 90 pont fölött végeznek.

 

Parker pontok a 2012 decemberi Wine Advocate alapján:
Montes Alpha M 2009 – 93 pont
Montes Purple Angel 2010 – 90 pont
Montes Folly 2008 – 92 pont
Montes Alpha Syrah 2010 – 90 pont
Montes Alpha Cabernet Sauvignon 2010 – 91 pont



Argentína 

A mára a világ ötödik legnagyobb bortermelőjévé vált dél-amerikai országba is a spanyol gyarmatosítók hozták az első szőlőtőkéket, rögtön azután, hogy a helyi lakosságot itt is leigázták. Első borászatukat 1556-ban Juan Cedron atya alapította a mai Mendozában, ahová a hegyen túlról,
a chilei Central Valley-ből hozta az első szőlővesszőket, a feltételezések szerint a spanyolországi país szőlőt. Bár a vidék eleinte inkább a mennyiségi borkészítés szinonimája volt a borfogyasztók körében, az ide települt nemzetközi borászok, szőlészek segítségével itt is gyorsan és haté- konyan tértek át a minőségi borkészítésre. A magasan fekvő, csapadékban szegény területeken védett körülmé- nyek között, saját gyökerén, oltvány nélkül terem a szőlő, így nem csak a filoxéra, de más szőlőbetegségek is elke- rülték ezt a földet. A teraszos lejtőkön a talaj leginkább folyami hordalékos, homokos, néhol agyaggal. A szőlő- fajták tekintetében ez a vidék nagyobb változatosságot mutat óceánparti szomszédjánál. A jól ismert nemzetközi fajták mellett az olaszok bonardája és a spanyolok torrontese meghatározó, de a régió igazán a francia malbecben találta meg saját arcát. Ezt a francia fajtát 1994-ben ültettek először Mendozában, 1500 méteres tenger- szint fölötti magasságban.


Kaiken

A chilei Aurelio Montes 2001-ben alapította a borászatot Mendoza legjobb területein, az úgy nevezett First Zone-ban és az Uco-völgyben, átlagosan 900 méteres tengerszint feletti magasságban található teraszokon. A névválasztás is e kétlakiságnak, a két ország közötti kapcsolatnak köszönhető: a patagóniai vadludak, helyi nevükön kaikenek, az Andok mindkét oldalán, Chilében és Argentínában is boldogan élnek. Itt mindig süt a nap, mindig fúj a szél, mindig van öntö- zésre használható olvadt hólé és folyamatosan érezhető a jelentős napi hőmérsékletingadozás – azaz ideálisak a kö- rülmények a szőlő számára. Legfontosabb fajtáik a malbec és a cabernet sauvignon, amelyeket két kategóriában – Reserva és francia tölgyben érlelt Ultra – palackoznak a pincénél. Ezt egészíti ki a korábban Corte néven futó háza- sításuk, ez a Terroir Series Mendoza legjobb területeiről, amelynek célja, hogy az ország színességét reprezentálják – a malbec mellett, bonarda és petit verdot színesíti ezt a bort.