Márkvárt János

„Dr. Illyés Miklós a barátom. A Porkolábvölgyben van kicsit több mint három hektár szőlője, ahol tökéletesen bioművelésben gondozzák a tőkéket. Nem nevelik, hanem gondozzák. A Miklósnak van egy elmélete, amit egyre inkább hajlamos vagyok elhinni: a permetezés olyan a szőlőtőkének, mint az embernek az antibiotikum. És az hosszú távon jót nem tesz, az biztos. Én mindent kicsiben csinálok, a Miklósék ott a Porkoláb-völgyben még kisebben. Kádban csömöszölnek, kis Kossuth-présen préselnek, azután hordónként, kézzel palackozzák le a kadarkájukat. Már amit az őzek meghagytak. A jövő karácsonyt remélem, már mi is a szomszéd Gyűszűvölgyben ünnepeljük. Az ottani szőlőt én sem permetezem majd, mert ha minden igaz, addigra már három gyerek egészségére

kell vigyáznunk a fa alatt.”

 

Bott Frigyes

„Nagyon egyszerű: a hárslevelű a kedvenc fajtám. Berecz Stéphanie és Zsolt pedig a kezdetektől úgy állnak ehhez a fajtához, ahogy senki. Nekik köszönheti ez a fajta a hazai ismertségét, sikerét. Nagyon sok hársat kóstolunk, és mindig kimagaslóan szerepelnek a Kikelet-borok. Zsuzsával és a nagyobbik fiammal gyakran felbontjuk őket hétköznap is, sokszor együtt a saját hárslevelűnkkel. Két termőhely, eltérő talaj, más stílus. Rettentő izgalmas együtt kóstolni őket. Ha ünnep, akkor nem csak a hárslevelűjük fogy, hanem Stéphanie szamorodnija is. Na, az még világszám.”

 

Györgykovács Imre

„Huszonegynéhány éve odamentem egy nagyhajú emberhez, és megkérdeztem tőle: maga a Vesztergombi, aki az év borásza volt? Mert szeretnék én is palackoznia boromból, és kéne egy kis segítség, hogy kell. Nem, én a Figula Mihály vagyok – mondta az a nagyhajú ember, és az egy igazi barátság kezdete volt. Azt is mondta, hogy a felesége laborozik Füreden, az Edit. Azóta minden boromat Edithez viszem, amikor elkészül és még sosem volt gondom, ha náluk laboroztam. A Misi azóta az angyalokat szórakoztatja a vicceivel, és nagyon boldog vagyok, hogy a két fia továbbvitte a borászatot. Az ünnepek alatt annak a borát szoktuk inni a Gyöngyivel, meg a családdal, akik kedvesek, akik jók hozzánk, és a Figuláék azok ilyenek. Az meg külön jó, hogy nagyon jó vörösbort csinálnak.”

 

Losonci Bálint

„Azt, hogy én a Mátraaljára kerültem, alapvetően Alkonyi László barátomnak köszönhetem. A Borbarátnál ő lelkesített, hogy borászkodjam, lehetőleg Tokajban.

Ahogy a magazin miatt utaztam, beleszerettem Mátraaljába, és itt ragadtam. Alkonyi Lacinak köszönhetem az első, azóta is meghatározó külföldi utazásomat Spanyolországba, a Vega Siciliához. Azóta is elkísér az a profizmus, hagyománytisztelet, felkészültség, amit ott tapasztaltam. Ennek az emléknek köszönhetően gyakran kóstolom a Vega borokat. A Pintia az egyik legkedvesebb, mert kistermelőnek is elérhető áron csúcsbort kóstolhatok. A Duero-folyó, a bakművelés, az öregtőkék mind-mind olyan részletek, amelyekbe nagyon bele lehet szeretni. Nekem ilyen egy ünnepi bor.”

 

Légli Ottó

„Nagyon szeretem a Demeter Zoltán borait. Mert így kell mondani, tudod, a Demeter Zoltán. Komoly pályán játszik, de van humora. Komoly, ahogy a borokhoz hozzááll, és ugyanez a komolyság volt, amit a pezsgőknél felmutatott. A 2013-as Brut, furmintból több szempontból is „betalál”. Aki ismer minket, tudja, hogy a mindennapjaink része a pezsgő, és a furmint, mint szőlőfajta is nagyon izgat régóta. Mondom, amikor tehetjük, pezsgőzünk, de szenteste még vacsora előtt – amikor az ajándékozás keretet ad egy hosszú és jó beszélgetésre – Bogi avokádós szardíniája és az én „vágott módon” készülő tatár beefsteakem mellé jó néhány pezsgőt felbontunk a családdal.”

 

Lőrincz György

„Liptai Zsoltika nagyon kifinomultan nyúl a pinot-hoz. Részletgazdag, sokízű stílusban. Óriási a különbség az ő finomabb talajuk és a mi markánsabb termőhelyünk között. Zsolt rövidebb, újfahordós érleléssel fejezi be a bort, mi hosszan, használt hordóban érlelünk, mert ilyen a talajunk. Az ő borából szépen jönnek a karácsonyi fűszerek. Ünnepkor, hétvégén a nagy család együtt van. Legalább nyolcan vagyunk, és az ünnep a szakralitása mellett a borról is szól. Együtt kóstolunk és ilyenkor a legkisebb is iszik. A legvehemensebben, ráadásul. Azt szereti, amit én: pinot noirt és rajnait.”

 

Liptai Zsolt

„Alföldi gyerek vagyok, de a külföldi gyakorlatok mellett Eger és Gál Tibor voltak, akik elindítottak a pályán. Mostanában többször volt szerencsém Lőrincz Gyurival együtt kóstolni, kóstoltatni és a Hangács több szempontból is emlékezetes. Egyrészt egy emlékidőutazás: az egri éveket idézi. A kékfrankos alapú bikavér nagy szerelem. Az a rumos-meggyes textúra, az az elegáns hűvösség ebben a formában csak innen kóstolható. Másrészt mindig kitörő örömmel kóstolok kristálytiszta egri borokat és Gyuri ’13-as Hangácsa pontosan ilyen. Van egy baráti kör, még a suliból, akikkel sokat kóstolunk együtt. Mérész, Rakaczki, Zsurki, Ipacs-Szabó. Aztán itt vannak a kollégák Pannonhalmán. Ez az a fajta bor, amit ilyen társaságban örömmel bont az ember.”

 

Bárdos Sarolta

„Több szálon is kötődöm a témához. Először ott az emberi része: példaértékű, ahogy Imre a hárslevelűhöz nyúl, ahogy a borait készíti. A másik a terület: vulkáni talaj, a Somló egyes területei nagyon emlékeztetnek Tokajra. A harmadik a fajta: a furmint és a hárslevelű, amelyek nekünk is az alfa és az omega. Imre hárslevelűje rendkívül elegáns, intelligens, az aprócska pince és a rengeteg kézimunka mellett kristálytiszta – erre mondom én, hogy példaértékű. Az ünnepi asztal elképzelhetetlen pezsgő és hal nélkül. Ha pezsgő, akkor is Somló az egyik kedvenc, Kreinbacheréktől választunk, ha pedig hal, akkor jön a somlói hárslevelű. Vagy a tokaji.”

 

Hága Balázs

„Most Sauskáéknál borászkodom, de voltam Bock Józsefnél, a Bortársaságnál, és volt szerencsém néhány évet Új-Zélandon is dolgozni. Na, az is meghatározó élmény volt. Ott a karácsonyi is egészen más: lerúgják az emberek a csizmát, lemennek a tengerpartra papucsban. Pecáznak, grilleznek, nagyokat nevetnek és néhány palack jó bor mellett nézik a csillagokat. Ez a jó bor a legtöbbször sauvignon blanc és pinot noir. Nem vagy, és. Európai szemmel fura szenteste, de ha karácsonyra gondolok, mégis ez ugrik be először. A bor gyakran volt Matua. Bár én a Villa Maria-nál dolgoztam, mások borait is sokat kóstoltuk, ittuk. A Matuát azért szerettem, mert átfogó képet ad a szigetről. Nem csak egy borvidéken dolgoznak, hanem az ország legfontosabb területein, ráadásul természetközeli technológiával a legjobbat adják. Az itthoni szentestébe ez hozza vissza az ottani meleget.”

 

Konyári János

„Akkor iszunk bort, amikor találunk rá valami szép alkalmat. Az alkalom mellé pedig egy szép bort. Szerencsére nagy a család, sok az unoka, ezért gyakran van mit ünnepelni. Dani fiammal és Borival, meg a vejemmel sokféle stílust szeretünk, de azért vannak nagy kedvencek: ha fehér, akkor Sancerre, ha vörös, akkor Bordeaux, Chateauneuf-du-Pape, Toscana vagy a Vega Sicilia. Szeretjük és keressük a kiegyensúlyozott, szép tanninokat, a cserzőanyagok finomságát, az eleganciát. Bordeaux erre gyakran jó példa.”

 

Heimann Zoltán

Szeretem őket. Mármint nem csak a rizlingeket, hanem az embert meg az asszonyt is. Kötődöm emberileg is. A rizling nekem a világ legnagyobb fehérbora, és mivel mi nem tudnánk igazán jó rajnait készíteni itt Szekszárdon, örülök, hogy a barátokét ihatom. Ágival inkább a pfalz-i stílust szeretjük kóstolni: az gazdagabb, testesebb, nekünk többrétegű, mint a többi Rajna-menti terület bora, és Ottóék éppen ezt hozzák ki a rizlingből. Penge, de közben gazdag, vastag, erős és sokízű. Együtt dolgozik a család, mégis, vagy pont ezért igazából csak este, vacsoránál jut idő beszélgetni. Ilyenkor hárman megiszunk egy Rieslinget. Ha ünnep, akkor meg a Gesztenyés. Meg mellé valakitől, Pfalz-ból.”

 

Szilágyi László

„Mézes-Mály 2015. Ez volt a Pisti első területe. Nagyon kiemelkedő dűlő, amihez egyre érzékenyebben nyúl hozzá az én barátom. Amikor van alkalmunk együtt borozni (és a munka mellett ez mostanában ritkábban van, mint szeretnénk), akkor nekem ez a bor adja a legtöbb örömöt. Mármint amikor borozunk. Mert ha nincs különösebb alkalom, ünnep, akkor inkább sörözünk, és lecsót főzünk. Az a legjobb.”

 

Balassa István

„Nekem a Szil-völgy Furmint-Hárslevelű az ünnepi bor Lacitól. A Szil-völgy az maga a Gizella Pince, maga a Szilágyi Laci. Egybeforr vele ez a dűlő: amikor elkezdtük, ott töltöttük a legtöbb időt, ha mesél, arról mondja a legtöbbet. Mindig arról győzködött, hogy az ottani lösz és dácit, a baktőkék, teraszok lesznek a nyerő hely. Hittem is, meg nem is. Most meg nincs kérdés, ha a Szil-völgyet kóstoljuk.”

 

Bacsó András

„December közepére, ahogy csökken az új borok körül eltöltött idő, több figyelmet tudok szentelni szenvedélyemnek: a főzésnek. A hűvös időben nagy kedvelője vagyok a különféle krémleveseknek, mint sütőtök, zeller vagy vargánya a zempléni tölgyesekből. Ezt gyakran követi egy friss süllő a Bodrogból. A hal mellé szívesen kóstolom a balatoni kollégák nagyszerű fehér borait, de ha adódik lehetőség hogy messzebbre tekintsek, akkor Burgundia és a chardonnay a következő állomás. A levesek előtt a legszebb aperitif egy Champagne – ilyenkor a rozét is megkívánjuk – az ünnepi ebéd vagy vacsora vége pedig

csakis aszú lehet, de ezúttal nem saját.”

 

Szabó Gyula

„Homonna Attilával húsz évvel ezelőtt, egy olaszországi kerékpárversenyen ismerkedtem meg. Egy ismerősöm, aki a Pesti Estnél dolgozott, mutatott be minket egymásnak. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. De komolyan. Nagyon jó barátok lettünk Attilával és ő oltott be. Neki köszönhetem, hogy leköltöztünk a Balatonra és boros ember lettem. Sokat szüreteltem nála, ittam a borát, és nagyon szerettem, szeretem a stílusát. Én azóta inkább a Red Hot Chili Peppers stílusában készítek bort, ő maradt a keményebb műfajnál. Nekem ilyen a bora: úgy kemény rock, hogy közben nagyon lehet élvezni. Ilyen köves, vulkáni talajról, ilyen embertől ilyen lesz a bor. Ezer közül is megismerem, vakon. A hétköznapokat nem zárom borral, így az ünnepekkor a család és a barátok teremtenek alkalmat arra, hogy ilyen jó borokat igyak.”