Nem csak egy pohárral... Bisztróvörösök

Utána akartunk járni, hogy tényleg van-e olyan csoportja a vörösboroknak, amiket hívhatunk bisztróvörösöknek? Leteszteltünk néhány jóivású vöröset négy olyan bisztróban, ahová mi is szívesen járunk, aztán összejöttünk és megkóstoltunk még két tucatot. Beszélgettünk, Félix Miklós kollégánk pedig elkészítette azt a tésztát, amivel évekkel ezelőtt egy ausztrál bisztróban találkozott. Végül találtunk 12 friss, gyümölcsös, gurulós vöröset. Igazi bisztróborokat.

Bisztróborok Bisztróborok Bisztróborok Bisztróborok

Az egész az Almuvedre-sztorival kezdődött. A természetes borairól ismert spanyol borász, Telmo Rodriguez tinto jovenjét először kóstoltuk, amikor egyik kollégánk azt mondta rá, hogy ez olyan… bisztróbor. Az érzés volt benne a lényeg, a hangulat, amit egy jó pohár spanyol borral a kezében egyből ért az ember. Hogy lehet-e egy mondattal körülírni a bisztróbort? Hát, nekünk nem sikerült…

 

Ami biztos, hogy az igazi bisztróvörös:

Csak jó ár-érték arányú bor lehet, nem több párezer forintnál.

Lehet tartályos vagy akár hordós is, de a hangsúly a gyümölcsökön van. Friss és jól esik inni – nem csak egy pohárral.

Egyértelmű, egyenes bor, aminek nincsenek szélsőértékei, pont emiatt jó választás bármikor. Nem nehéz, de nem is légiesen könnyű, jók a savai, de nem túlzók, a tanninjai pedig nem húznak.

Gyümölcsös, friss, nem túl testes és jólesik inni – nem csak egy pohárral.

Az a fajta bor (fajtabor vagy akár küvé), amiből jó, ha van otthon a pincében, a kamrában vagy a hűtőben néhány palack, ha várva vagy váratlanul beugrik néhány barátunk. Bisztróbort inni persze egyedül is jó. Főleg egy hosszú nap után vagy főzés közben.

De ha már az érzés szóba került, talán úgy a legkönnyebb megkülönböztetni a bisztróvöröset egy nehéz, testes vöröstől, ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat a helyzetbe, amikor innánk egyiket vagy másikat: az utóbbi inkább elmélyít, gondolkodásra késztet, lelassít, míg az előbbi cselekvővé tesz, energizál, felráz.

A bisztróvörös igazi beszélgetőbor, pont annyira laza, mint egy bisztró maga, ahol nincsenek túlbonyolított ételek, nem a dizájn vagy a formalitás a legfontosabb, hanem a felszabadult, jó hangulat. Egy olyan hely, ahol hosszan lehet beszélgetni bármiről, és bár nem a borról esik a legtöbb szó, azért a borra később is jó visszaemlékezni.

A bisztróborból nincs ajánlott mennyiség. Pont annyit érdemes belőle inni, amennyi jólesik, és bár semmi különleges nincs benne, egy vagy akár jó néhány estére bele lehet szeretni.

 

Amit mi főztünk>>>