Olaszrizling II. – A kísérleti, az ösztönbor és a papok jussa

Júniusban öt Balaton-felvidéki borásszal beszélgettünk az olaszrizlingről. Akkor azzal búcsúztunk, hogy folytatjuk, olyan sok jó rizlinget szeretnénk még megmutatni az országból és a határokon túlról is. Most néhány különleges borról mesélünk. A készítők között van, aki tudatosan tervez, van, aki inkább az ösztöneire hallgat; akad, aki egy apró mátrai pincében, és olyan is, aki az országhatárokon túl készíti a borait. Egy közös van bennük: a sok törődés mellett sok gondolatot is szentelnek az olaszrizling ügyének.

Kristálytisztán a Papjuss-dűlőből

Csernyik Mátrai Olaszrizling 2015

 

Hét hektárunk van összesen, ebből három az enyém, négy az édesapámé. A hárslevelű és a kékfrankos után a harmadik az olaszrizling, a negyedik a zenit. Erre a négy fajtára szeretnék koncentrálni, és lassan növekedni.” – mondja a kis gyöngyöstarjáni családi borászat, a Csernyik pince tulajdonosa, Csernyik István. Számára nem is kérdés, miért készít olaszrizlinget:

„Az olaszrizling magyar hagyomány, mindig kell, hogy legyen belőle.” A pince rizlingje a Papjuss-dűlőben terem. (A beszédes dűlőnév eredete könnyen visszafejthető, az itt termett szőlő a papok jussa volt, talán már az egyházi tized idején is.) A 2009-es telepítésű tőkékről kevés, 1-2 kg közti termést szüretelnek.

„Nincsenek nagy titkok vagy trükkök. A rizlingnél azt szeretem, ha virágos. Ne legyen lomha, legyen élet, pezsgés benne. Ne üljön rá a fa. A döntés, hogy ne kerüljön hordóba, ezért volt – persze elismerem, egy kicsit a divat is ezt diktálja, de nekem is ez tetszik most, ez a kicsit gyümölcsös, virágos, tiszta stílus. A 2016-os olaszrizlingemnek még magasabb a savtartalma, még virágosabb lesz, ha kész lesz. Még nincs kész, azt figyeltem meg, hogy a mi borainknak több idő kell a kifejlődéshez. De tovább is állnak el. Minden évjáratból van pár palack félretéve, ritkán bontjuk, kóstoljuk, de úgy érzem, még a 2011-es is jó. Csavarzárat használok, szerintem így is jól érlelhető, ahogy a tartályos borok is. Most új területen is megnézzük, hogy az ottani talajtól milyen lesz majd a rizling. Az a tervünk, hogy legyen még egy másik, komolyabb, szelektált olaszrizlingünk is… idén már szüreteljük, de csak úgy 2 év múlva lesz kész bor belőle.”

 

  

„Kiszedtem a csipkebogyóból”

Levente Pince Szentanna Olaszrizling 2014

 

„ A szüleimnek leánykája volt, néha abból is sikerült egész jó bort készíteni. Néztem közben a rizlinget, hogy mekkora különbségek vannak… hát óriásinak láttam.” – mesél a kezdetekről a pince tulajdonosa, Major Levente, aki az abasári iskola igazgatása mellett, szabadidejében készíti a borait egy barátja, Kalapács Kornél segítségével. – „A Szentanna Olaszrizling a Sár-hegy Cibike dűlőjéből származik, a terület alacsonyabban fekvő oldalából. Ez egy 60-as évekbeli tsz-telepítésű szőlő. Azt sem tudni, milyen klón… Kisfürtű, de én nem szedtem ki. Pontosabban kiszedtem a csipkebogyóból, ami benőtte a tőkéket. Szabályos bozót volt, úgy kellett kitisztogatni.

A támrendszert, a művelésmódot leginkább össze-visszának definiálnám, most próbáljuk ezt is rendbe tenni. De szép, érett, egészséges szőlő lett a 2014-es. Öreg tőkék, és tőkénként mindössze 60 dkg a terhelés. Mindig októberben szüretelek, három idős néni segít nekem a faluból. Nagyon értik a dolgukat, jól dolgozunk együtt, de közben tudom, hogy sajnálnak engem, hogy milyen bolond vagyok. Nem értik, miért nem hagyok több szőlőt a tőkéken. Mindig mondogatják, hogy „Levente, ha nem lesz elég szőlő, akkor nem lesz ám elég bor sem.” De engem nem az érdekel, hogy sok legyen. Az a cél, hogy ezt a fura rizlinget és a terroirt egyszerre megmutassam. A 2014-es Szentanna 220 literes idősebb fahordókban erjedt és érlelődött. Nagyon hosszú volt az erjedés, egész tavaszig tartott. Dugóval zártam le, mert szerintem a csavarzártól hamar elfárad a bor.  Megosztó lett, ezt vagy szeretik, vagy nem. Ösztönbor ez is, ahogy általában az én boraim, nincs megírva előre, hogy lesz. Sokszor ad hoc döntök. Ugyanakkor sokat agyalok is rajta. A hordóból hetente kóstolom, mindig ugyanazon a napon, aztán viszem a laborba. Szerintem a szőlő átveszi az ember gondolkodását. És én inni és készíteni is olyan bort szeretek, amit ha felbontok, el kell gondolkoznom rajta.”

 

 

„Nyár van, az olaszrizling esik jól”

Bott Frigyes Olaszrizling 2016

 

Frigyest többek között kristálytiszta, egyenes borai miatt szeretjük. Nagyon. A Garam-menti borász családjával azon dolgozik, hogy helyi- és világfajtákból is a maximumot hozza ki a muzslai Öreghegyen. Frici szerint a  hárslevelű viszi a prímet a hegy speciális mikroklímája és változatos talaja miatt, de kihagyhatatlannak tartja az olaszrizlinget is:

„Meg kell találni a helyét, ez persze borvidékenként változik. Sok kollégához hasonlóan mi is próbáljuk a helyére tenni, mert jó fajta, kell nekünk is, abszolút illik a filozófiánkba. Lehet a mindennapok bora, de nem alapbor, inkább klasszikus. Kísérletezünk is vele, mert az olaszrizling alkalmas ilyen huncutságokra. Éppen egy amforás olasz készül nálunk, még a nyáron biztosan megismeritek. Ilyenkor, amikor meleg van, nyár van, az olaszrizling esik jól.”

 

  

„Megfűztem Szászi Endrét”

Szászi - Hoffmann Liliomfi VI. 2013

 

A Baranyából származó Hoffmann Györgynek Orfűn volt egy kis hobbi-szőlőstelke, de évtizedekig nem gondolt komolyan a borkészítésre. A Völgy-hídon dolgozva szeretett bele a Balatonba, pontosabban Badacsonytördemicbe és az ottani pincébe. Itt került Szászi Endre borainak a hatása alá és kezdte el „fűzni” a borászt, hogy készítsen bort az ő 2300 tőke bakművelésű olaszrizlingjéből is. Eltartott egy darabig, mire meggyőzte, de megköttetett az egyezség: borászati kérdésekben Szászi Endre dönt, az elkészült boron pedig osztoznak. Ennek 10 éve.

„Szászi akkor már a biokultúra híve volt, én is az lettem. 2007-ben első lépésként kidobatta velem az összes szép régi fahordómat és újakat hozatott. A következő sokk az első közös szüreten ért, amikor a korábbi egy vödör helyett 1,2-1,5 kiló szőlőt szüreteltünk egy-egy tőkéről. De megbíztam benne.”- meséli Hoffmann György.

Van néhány lefektetett alapelvük, például a késői szüret, vagy az, hogy Liliomfi csak jó évjáratokban készül el. De hogy mitől lesznek ezek a borok mások, mint a többi Szászi bor? És mitől lesz kiemelkedő egy-egy Liliomfi?

„Hogy pontosan miért, ez nekem is talány…Nagy szerepe van annak, hogy ezek bakművelésű szőlőből készült borok. A bakművelés miatt nagyon közel, 20-30 centire van a szőlő a földhöz. Napos a terület és köves-bazaltos a talaj, a Balaton visszasugárzik rá, a talaj éjszaka is ontja vissza a szőlőre a meleget.

Az is számít, hogy nem kapkodunk, október közepénél előbb még nem szüreteltünk. De mi csak akkor kezdünk, amikor Endre azt mondja: „Most!” Mégis minden évben más és más a bor, és egyelőre a 2013-as vezeti a mezőnyt.”

 

 

„Szerencsés fajtának tartom”

Maurer Oszkár Fodor Olaszrizling 2014/ The Collective

 

„A rizlinget a legfontosabb magyar fajtának tartom, és szerencsés fajtának is, mert változatos és közérthető. A Fodor dűlő eredetileg a dédnagyszüleim tulajdonában volt, nagyon kötődik hozzá a család. Bakművelésű, összesen egy hektáros terület. Ezt az olaszrizlinget október utolsó napján szüreteltük, amikor már pára lepi el a dűlőt és éjszaka a fagy is fenyeget: 2014-ben a szüret előtt kétszer is kapott fagyot és a botritisz is megjelent a szőlőben. De sehol máshol nem produkál ilyen minőséget, ilyen bort nem tudtam volna készíteni a többi területemről, mint erről az alföldi dűlőről.”

 

Ez a rizling az Isabelle Legeron Master of Wine és Kató András (Terroir Club) vezette csapat által létrehozott The Collective együttműködés alatt valósult meg. Közösen akarják segíteni a Kárpát-medencei természethű bortermelőket, több szabadságot biztosítva nekik a szabad kísérletezéshez, úgy, hogy ne egyedül viseljék ennek a teljes anyagi kockázatát. 

 

  

Kísérletnek indult, de túl jól sikerült

Laposa Olaszrizling Amfora 2015

 

Amikor Laposa Bence megajándékozta húgát, Zsófit egy boglári keramikus, Légli Attila (mellesleg Légli Ottó és Géza borászok testvére) „pinduri”, azaz 160 literes amforájával, mind a ketten ugyanarra gondoltak: ebbe olaszrizling fog kerülni.

„Nálunk a pince zászlósbora, folyamatos az innováció olaszrizling fronton. Állandóan gondolkozunk azon, hogy kilépjünk az eddig legjobbnak gondolt technológiából.

Tisztelve az eddig megszerzett tudást, óvatosak vagyunk, lépésről-lépésre haladunk, így nem klasszikus narancsbor készítése volt a cél. A 2015-ös amforás olaszrizling is kísérletnek indult, abban sem voltunk biztosak, hogy megmutatjuk a nagyközönségnek. Mi is jónak éreztük, jók voltak a visszajelzések is, így palackoztunk egy mikro-tételnyit, és úgy döntöttünk, lesz még a jövőben is.

Van néhány érdekes gondolat a fejünkben a rizlinggel kapcsolatban, amit szeretnénk kipróbálni, különböző érlelési és erjesztési módokkal is fogunk még kísérletezni. A betonedények irányába szeretnénk lépni, például…

 

  

Még több olaszrizling: