Régi csibészek –Liptai, Rakaczki, Mérész

Amikor úgy döntöttünk, folytatjuk a „Három borász” sorozatunkat, még nem sejtettük, mekkora fába vágjuk a fejszénket. Rakaczki Gábor (Sauska), Mérész Sándor (Etyeki Kúria) és Liptai Zsolt (Pannonhalmi Apátsági Pince) külön-külön is kitöltik a rendelkezésükre álló teret, de együtt robbanékony elegyet alkotnak.

Mérész Sándor:

Az úgy volt, hogy mi Rakaczkival másnaposan „ásóztunk” és ásítoztunk az egyetemi üvegházban, Gyöngyösön, amikor Liptai Zsolt odajött és megkérdezte, hogy beszállhat-e. Kertésznek indultunk mindhárman, bár én eredetileg pilóta akartam lenni. Gáborral, egy évvel Zsolt évfolyama felett kezdtünk, csak halasztottunk egy évet nyelvtanulás miatt. Így összeértünk Zsolt évfolyamával. És ha már összeértünk, össze is jártunk: elindultak a hosszú, néha emlékezetes, néha másnapra elfelejtett éjszakák a gyöngyösi Nosztalgia Bárban és az Aroma Presszóban.

 

Rakaczki Gábor:

A sok-sok világmegváltó éjszaka az előbb említett kulturális intézményekben maradandó fejlődési irányt adtak és célokat fogalmaztak meg. Megesett, hogy elmélyülve a ’gondolatainkban’ távol maradtunk az oktatási központtól, amely a professzorunk indulatait magasabb szintekbe emelte. Jogosan! Mára ezek megédesült emlékek, tömény komikum és nosztalgia.

 

Liptai Zsolt:

A Szőke doktornak nagyon-nagyon sokat köszönhetünk. Ahogy Sándor mondta, mezőgazdász iskolába jelentkeztünk, de ő volt az, aki kitalálta, csinál egy európai minőségű szőlész-borász képzést, csak húsz érdeklődő, értelmes fiatalra lenne szüksége hozzá. 19-en lettünk, így a huszadik ember meggyőzésén egy éjszakán át dolgoztunk a Nosztalgiában. Sikerrel, szóval egy kicsit a magunk dicsőségének is tartjuk, hogy elindult ez a szak. Addig idehaza csak külön lehetett tanulni a szőlész és a borász mesterséget, az ő vezetésével viszont összekapcsolódott, ami amúgy tényleg csak egyben értelmezhető.

 

 

M.S.:

Nemcsak tudást, de kedvet, hangulatot is adott ez a képzés. És hosszú, mély barátságokat, amelyeket az a rengeteg utazás is megalapozott, amit Szőke Lajos megszervezett nekünk. Sok-sok pincébe elvitt itthon, és külföldön is. A szakmai utak során bejártuk Ausztria, Németország, Szlovénia és Olaszország jó pár borrégióját, kutatóintézetét. A diploma kézhezvétele után pedig pár héttel gyakornokként elkezdtük életünk első komoly szüretét Kaliforniában.

 

R.G.:

A sok móka mellett már akkor is rengeteget beszélgettünk a szőlőről, borról. A barátságunk alapja az, hogy azóta is bármikor felhívhatjuk egymást, ha szakmai kérdésre keresünk választ. Nincs az a probléma, amit 3-4 telefon után ne tudnánk megoldani. Tokaji gyerekként én inkább oroszból voltam erősebb, így csak egy év angoltanulás után tudtam a játszótársak után menni az USA-ba. Addig a Kereskedőháznál dolgoztam, ahol viszont akkoriban annyi külföldi borászt, tanácsadót kísérhettem, hogy beletanulhattam abba is. Akkor még nem tudtam, hogy ez a tapasztalat majd milyen fontos része lesz az életemnek. Azóta is folyamatosan külföldiekkel, olaszokkal és franciákkal dolgozom Hegyalján. Ami köztudottan a világ közepe.

 

 

L.Zs.:

Az ezredfordulót még közösen megünnepeltük Budapesten, közben viszont felgyorsultak az események: Gál Tibor tíz perc gondolkodási időt adott Sándornak, hogy eldöntse, Toszkánában folytatja-e az életét egy induló, 130 hektáros birtokon. Engem elvitt Pannonhalmára, hogy nézzem meg, milyen lesz az Apátsági Pince. Az atyák előtt már úgy mesélt, hogy Zsolt majd ezt meg azt fogja csinálni a pincében. Mivel akkor nála dolgoztam Egerben, hazafelé rákérdeztem, hogy akkor most ki vagyok rúgva Egerből és itt kell dolgoznom? Mondta, hogy jó lenne. Mondjuk jó is lett...

 

M.S.:

Igen, életem egyik meghatározó döntését nem bántam meg, sőt... Bár tényleg nem volt rá sokkal több időm. Egy hétig jártam olasz tanfolyamra, majd elkezdtem a munkát Bolgheri-ben. Tibor egy kockás lapon vázolta a családnak, hogy mi lesz a technológia. Szőlőfürt volt rajta, egy nyíl, egy tartály, még egy nyíl és egy palack. Próbáld meg nem elrontani – mondta. Másnap kezdődött az első szüret – és négy izgalmas év – az Aia Vecchiánál.

 

 

 

R.G.:

Az iskola alatti és az azt követő rengeteg utazás, tanulás arra volt jó, hogy már ne vágyódjunk sehová. Nekem maradt Tokaj. Belenőttem. Ez volt a tizedik szüretem a Sauska birtokon. Abban a szerencsében van részem, hogy a tulajdonosokkal közösen alakíthattam ki a borászat új profilját. Egy hagyományos, inkább édesborokra hangolt világból fordultunk egy határozottat a száraz borok, majd egy újabb határozottat a pezsgő felé, amit le kellett tudni követni a csapatunkkal szőlészetben és borászatban is. Megkockáztatom, hogy ennyire sűrű és izgalmas már nem lesz semmi, mint ezek az évek. Az alapok erősek, már „csak” a stíluskeresés időszaka következik. Tokaj szépségét, komplikáltságát hagyományos pezsgőkben megmutatni a világnak lenne a feladat, amire a következő száz évben koncentrálni szeretnék.

 

M.S.:

Én sem panaszkodom: a Kúriánál két termőhellyel dolgozom párhuzamosan. A tökéletesen mészköves, hűvös Etyek után Sopronban is erősödik a pozíciónk. Rengeteget kutattuk a talajt, azt, hogy az egyes fajták hogyan reagálnak a területre. Mára leginkább a mészkövet keressük itt is. Meggyőződésünk, hogy a borvidék adottságai fel fognak értékelődni ebben a változó világban. Sopron nemcsak egy borvidék, hanem egy stílus is. A zweigeltnek például nagyon jól áll a soproni karakter, nekünk pedig az a dolgunk, hogy a mészköves talajról, megfelelő talajkondíció elérésével a hosszan érlelhető vörösborokat készítsük: legyen az egy „lazább” de tartalmas zweigelt, egy gazdag, izgalmas kékfrankos vagy akár egy elegáns merlot.

 

L.Zs.:

16 szüreten vagyok túl az Apátságnál, ebből 13 a növekedésről szólt, az utóbbi három a finomításról, cizellálásról. Nem szeretnénk még nagyobbak lenni, hanem az a cél, hogy sokkal jobban csináljuk, ami megvan. Szerencsére a bencések nyitottak, engednek kísérletezni, újítani, így nem veszek el a napi rutinban, hanem folyamatosan tanulhatok. A talaj, a fekvés nálunk is fontos, de ha például ezt a Heminát nézem, akkor sokkal inkább a végeredményre koncentrálok: olyan bort próbálok finomhangolni, ami szép gyümölcsös, de tartalmas, komoly. Az Infusio feladta a leckét, a kistestvérének is komoly beltartalommal kell helytállnia a gazdag gyümölcsössége mellett.