Rozé - A rózsaszín párduc

A rozé szezon egyre hosszabb: tíz éve csak nyáron került szóba, ma már sokszor a primőrökkel együtt érkeznek a borok. Rozét iszik mindenki. Tisztán, fröccsnek, gyöngyözőt, habzót, pezsgőt. Alkalomtól függetlenül, szinte bármikor, bármihez bonthatók. A rozé a gyümölcsökről szól: a szamóca, málna, eper, mandarin és társaik a színtől az illaton át az ízig végigkísérik, és ha néha egy csöppet behízelgően édes is melegebb évjáratban, mindig csilingelnek a savai.

Rozé Rozé Rozé

Rozé háromféleképpen készülhet

 
1, Rozénak szüretelt kékszőlőből, gyors feldolgozással, néhány órás cefreáztatással, jellemzően hűtött tartályban erjesztve és érlelve: ez a legnépszerűbb eljárás, így készülnek az igazán jó minőségű rozék.

 
2, Házasított rozé technikával, ahogyan régen, a vegyes ültetvények idején készült a halványszínű bor. A fehér- és kékszőlők levének házasításából rozét készíteni Magyarországon nem megengedett technika.

 
3, Saignée eljárással, amikor a kékszőlő színmustjából engedik le a rozénak való halvány lét, így koncentrálva a születendő vörösbort. Így készült egykor Szekszárdon a fuxli is.

 
De térjünk is vissza a mindenki által használt, első eljárásra:
Itt is az alapanyag a minőség záloga: biológiailag érett, vagy majdnem teljesen érett, „rozéra szüretelt” egészséges szőlőt bogyózás, zúzás vagy roppantás után egészen röviden, néhány órán át áztatják héjon, hűtve. A könnyű préselés (ilyenkor sem szabad „kinyomni” a héjban megbúvó színanyagot) után az ülepített, hűtött mustot a gyors erjedés érdekében általában fajélesztővel, hűtve erjesztik ki. Így szabadulnak fel a rozéra jellemző illat- és ízjegyek, amelyeket gyakran az erre a célra szelektált, természetes élesztő is befolyásol. Utána borunk hűtött acéltartályban, vagy hűtött hordóban (Például Sacha Lichine-nél, Provence-ban) pihen de csak rövid ideig, hogy gyümölcsei megmaradjanak. Kevés kivételtől eltekintve a rozékat a következő évjárat megérkezése előtt érdemes meginni. Hidegen.