Ruppert Borház

Babarcszőlősi pince, diósviszlói szőlő. A kettő olyan közeli, hogy ezen a távon szinte be sem melegszik az öreg GAZ (katonai terepjáró), amivel a szőlőbe járnak. Ez a villányi borvidék nyugati vége, innen délre szinte már minden falu nevében ott van a Dráva. Közel a folyó és a horvát határ is, ez az egyik utolsó szőlőhegy a vidéken. Ruppert Ákos mérnökként végzett, a gondolatiság és precizitás tőle ered, a finom részletekre pedig Katus (a felesége) és Andris (az öccse) ügyel. Ákossal beszélgettünk most arról is, hogy miért is ilyen fontos Alíz.

 

 

Nem lassítottunk

 
Nálunk eddig minden jól alakult, a szőlő él és virul. Túl vagyunk a virágzáson, pont van egy kis nedvesség a talajban, pedig nálunk nem volt annyi csapadék, mint máshol. Mellé pedig folyamatosan fúj a szél, ami nekünk kedvez a gombás betegségekkel szemben. A szőlő vitális, az idei rekord mennyiségű fürt mellett is szépen növekszik. Meg kell hagyni, a kialakult helyzetben mi egy kicsit szembe megyünk az árral. Sokan a környéken abbahagyták a művelést, kevesebbet zöldmunkáznak, gyomirtanak a kapálás helyett. Mi viszont nem lassítottunk a szőlőmunkával, hanem inkább elővesszük a tartalékainkat, próbálunk minél jobban előre haladni és időben elvégezni a feladatokat. Így kevesebb sérülést okozunk a növénynek és könnyebb lesz megvédeni a fürtöt.

 

 

Lépesenként haladunk

 
Egyre nagyobb lépésekkel haladunk az ökológiai művelés felé: az összes területen elhagytuk a gyomirtót, egy spéci kapával kezdtünk dolgozni, amit az organikus birtokok több tíz éve használnak már Nyugat-Európában. Ausztriában Fingerhacke-nak hívják. Ez annak egy saját fejlesztése, most zajlik a finomhangolása. Olyan, mint egy tárcsa, gumi ujjakkal, ami lazítja a talajt a sorok alatt. Bakonyi Peti segítségével készült el a gép, ő járta ki a gyártását. Éreztem, hogy kell valami alternatív megoldás nekünk, mert változik a szőlő környezete. Olyan gyomok jelennek meg, amiket csak a föld mozgatásával tudsz eltávolítani, mert minden mást kibírnak. Ha nagy nehezen feltörjük a sorok alját, a második-harmadik alkalom után már gazokkal kevert puha földet alakít ki. Életteli, nedvességet felvevő és nehezen leadó talajréteg ez. Más jelenleg nem csinál ilyet a környékünkön. Pár éve jártunk Sepp Moser-nél. Meghatározó élmény volt. Ők is ezt vallják, a sorok alját művelik, a sorközök füvesek, sokféle gyommal, eltérő gyökértípusú növényekkel. Mi is ilyeneket vetettünk, nálunk a sorok között két hónapja virágtakaró van tele rovarral, méhekkel.

 

Új traktoros

 
Hárman vagyunk és mivel csökkent a birtokméret, nem kell több szőlőt eladnunk, mindent a saját borokhoz művelünk. A 10 hektár szőlő pedig már nem tart el egy traktorost, így most én vettem át a helyét. A borászatba visszatérő jelleggel van segítségünk, de a mindennapi munkákat is teljes egészében mi csináljuk: derítés, fejtés, töltögetés. Andris mellette a megjelenés és csomagolás gazdája, szabad kezet kapott.

Más a föld, ha tele van élettel

 
A legfontosabb, hogy legyen egy olyan alapanyagunk, ami kicsit többet tud az átlagosnál: ízesebb, zamatosabb, vegyszerektől mentes és aromagazdag. Biztos vagyok benne, hogy ha más a föld, ha tele van élettel, jobb lesz a termés is. Ez az egyetlen út. Életet kell lehelni a talajba, amitől vitális lehet a növény és több tartalékkal vészeli át a szélsőégeket. A borászati részt viszont, ha lehet, nem bíznánk a természetre, annál jobban szeretjük irányítani, „termékeket fejleszteni”. Tehát mindig csak annyit szeretnénk beépíteni a természetközeli gondolatmenetből, amennyitől biztosan jobb lesz a végeredmény. Ez az irány, de nem ész nélkül.

 

A borstílus a fontosabb

 
A kezdeti szándékkal (fajtaborok) ellentétben egyedi karakterű és ízvilágú termékeket kezdtünk el kidolgozni. Ilyen a Kandúr is, aminél nem az összetétel, hanem a bor stílusa a legfontosabb. Egyébként fajták közül a Franc az, amiben tényleg látok jövőt. Több mindenre lehet jó nekünk, nem csak a sűrű és visszaválogatott nagy vörösborokra. Jól érzi itt magát, biztonsággal érik be, megtalálta a helyét és nekünk elég sok van belőle.

 

 

Dilemmák

 
Örök körforgás, folyamatosan kísérletezünk, de a két nagy kérdés: mennyi oxigénnel erjesztünk és mennyi finomseprőn érlelünk. Eddigi konklúzió, hogy sokkal több oxigén kell a boroknak, mint ahogy az elején gondoltuk.

 

Alíz Csodaországban

 
Egységes koncepciót akartunk, hogy ki tudjuk fejezni a borok karakterét egy témakörön belül. Az Alíz pedig egy régimódi mese, egy jó alap, amit mindenki ismer és a legjobb benne, hogy semmi sem egyértelmű és az egész kicsit szürreális. Egyébként Unger Zsoltiék fejéből pattant ki az egész, mert nálunk a szőlőben egy csomó vadnyúl van. Rögtön tudtunk vele azonosulni, mivel kicsit meseszerű, mégis hasonlít a saját történetünkre. A dolog egyik hozadéka, hogy a vadnyulak azóta még jobban elszaporodtak nálunk a szőlőben. Talán tudják, hogy itt nem fogják bántani őket.