Bortársaság Karácsony 2018

Skizo – Sike Balázs

Badacsonytördemic a legismertebb tanúhegy árnyékban elterülő mesebeli falu. A kanyargós főutca jobb partját – nézőpont kérdése – színesíti Sike Balázs és Velényi Réka borozója. Felettünk a Badacsony, lábunknál Fikusz, a kutya. Itt ültünk le beszélgetni.

 

„A legkomolyabb helyi arc vagyok, itt nőttem fel – kezdi Balázs. Szüleim nem borászkodással foglalkoztak, így eszközöm sem volt, amit az előző generációtól örököltem volna. Igazából a főiskolai évek alatt kapott el a flow, Bakonyi Petivel (Bakonyi Pince – Villány) voltunk haverok, mindenkihez elmentünk, mindenkit meghallgattunk. Egyszerűen belecsúsztunk.”

2011 - A Bortársaság és a Skizo

Sike Balázs régi barátunk, polcainkat a „színes-kezes” Skizo borok nélkül nehéz lenne elképzelni. Pedig együttműködésünk egészen furcsán vette kezdetét. 2011 volt az az év, amikor az interneten belefutottunk a Skizo borozó fotóiba. Megtetszettek és elindultunk hozzájuk. Útközben odatelefonáltunk, amikor Balázs közölte, hogy a fröccsöző még sehol, a fotók a honlapon csak látványtervek. Egy évvel később újra próbálkoztunk, ekkor már a félkész borozóban kóstoltuk a Skizo borokat. A név mögött két ember állt, Sike Balázs és Mező Sándor. A borok egy nagyüzemben készültek, ahol a tulajdonosok beleegyeztek, hogy Balázsék saját bort készítsenek, és ezzel új minőséget hozzanak létre a pincében. Az akkori cél az üde, izgalmas borok készítése volt – „egy lövés, egy találat.” Bár a lövések és találatok aránya maradt a régi, minden más változott.

 

Megcsinálták és az övék

Balázsék a borozótól egy utcányira találták meg a kőházat, ahová  beköltöztették a borászatot. Most már itt vannak helyben, itt van az infrastruktúra. Az épület korábban a hegyközségi pinceszövetkezeti rendszer részre volt. Ide hordták be a hegyről a borokat, de a rendszerváltás óta üresen állt. Már 2010-ben méregették, építészeti tervek is készültek, de akkor még nem tudták megvenni. A pince szerencsére megvárta őket, és 10 hónappal ezelőtt itt hozták tető alá a Skizo-t, immár családi borászatként. Ha jobban belegondolunk, nem is pince. Annyira otthonos a hangulat, tágas terekkel, sok természetes fénnyel. A borok a földdel egy szintben erjednek és érnek. 

 

Borászatból indult, borászat lett

„A nagyüzemben 16 ezer hektoliter volt a kapacitás, itt közel ezernél járunk, ami 130 ezer palackot jelent évente - meséli Balázs. - Nagy szám után jött a kis szám, de nem lehet hátradőlni. Azzal, hogy családi borászattá váltunk, hirtelen sokkal kisebb lett minden. Más léptékű, más minőségű pince lettünk. Minden helyzetre nekünk kell valamit reagálni, kettőnknek és két fiatal kollégánknak, akik besegítenek. Ettől függetlenül még mindig vannak olyanok, akik megkérdezik, mi a szerepem a borászatnál. Nem gondolják, hogy ez az egész csak néhány ember munkája. Jól strukturáltak vagyunk.”

 

„Ez az a méret, ahol elég figyelem jut a részletekre”

Négy hektár saját területük van, ebből egy hektár még nem termő. A talaj összetett és változatos. A hegyeken jellemzően bazalt az alapkőzet, míg az alacsonyabban fekvő területeken pannon üledék. Azt mondják, amíg nem állnak össze a dolgok, addig nem telepítenek többet. Számukra élhetőnek tűnik, hogy ismerőseiktől, barátaiktól vásárolnak. Néhányuk olyan ingatlannal rendelkezik, amihez kisebb ültetvény is tartozik, de nem tudnak foglalkozni a szőlővel. Balázsékat pedig mindig is az olyan apró dűlők érdekeltek, amik egyedi borokat képesek adni, és így meg tudják mutatni a hegy karakterét. Ezeket a területeket ők művelik, és így mindenki jól jár.

„Most itt tartunk. Ez az a méret, ahol elég figyelem jut a részletekre. Az lenne a legveszélyesebb, ha nem ismernénk azt a fogalmat, hogy elég.”