Gyöngyi, hogy bírod ezt?

Gyöngyi: Szeretem. Imit is, negyven éve és a szőlőt is.
Az első években nem ittam bort, majd  lassanként kezd-
tem kóstolni. Eleinte csak traminit, ma már rizlinges vagyok. Változunk Imivel, bár ez kívülről nem biztos, hogy látszik.

Lehet vele nem a szőlőről beszélgetni?

Gyöngyi: Legfeljebb az unokáról és a leendő unokákról. De abból is előbb-utóbb egy boros gondolat alakul.

Imre: Persze, mert a bor is olyan, mint a gyerek. Ápolni, dédelgetni, szeretni kell oltvány korától. Az egész birtokot mi oltottuk Gyöngyivel, ketten gondozzuk. Ha nem fog-
lalkozunk vele, neveletlen marad. Lusta ember nem tud bort készíteni, következetességre, precizitásra is szük-
ség van. Talán ezért  tanultam kertésznek és műszerész-
nek egyaránt.

Minden ugyanúgy zajlik húsz éve?

Imre: Méretben, „technológiában” igen. Na jó, a kis kézi présünk fa kosarát fémre cseréltük, mert tisztábbra lehet mosni. A szőlőmunkában viszont naponta változnak a körülmények, mi pedig próbálunk alkalmazkodni és előre gondolkodni. 2010-ben például ez mentett meg minket. Sok-sok apró munkából, metszéstől a zöldmunkáig szü-
letett valami nagy: tökéletesen érett, egészséges gyü-
mölcs. Amikor metszek, Gyöngyi pedig a vesszőket sze-
di, már a következő év vesszője is ott van a szemem előtt és úgy alakítom a szőlőt. Mindent nagyon egyszerűen, nagyon tisztán, nagyon tudatosan csinálunk.

Milyen egy maximalista emberrel együtt dolgozni?

Gyöngyi: Szép és fárasztó. Szüretkor annyit kóstoljuk
a szőlőt, hogy a végén az orvos szól – megint felment
a cukrunk. Akik segítenek nekünk, sokszor fürtönként kiabálnak, hogy mehet-e a ládába az a fürt. Éjjel, ha nem csurog a prés és lazítani kell a törkölyön, kíméletlenül ébreszt Imi, mert mosogatás nélkül nem kerülhet vissza
a présbe az anyag. Mivel minden kézzel, lassan történik, Imi fejben előre lejátssza az eseményeket én pedig követem.

Imre: Túloz a Gyöngyi. De csak kristálytiszta pincében készülhet jó bor, tiszta eszközökkel. Csak veszíthetnénk vele, ha lazítanánk. Eldöntöttük, hogy mi az a méret, amit ketten el tudunk vinni, mekkora az a bogyózó, amit ketten a présre tudunk emelni, mi az a hordó, amit együtt tökéle-
tesen tisztára tudunk mosni és ettől nem térünk el. Annyira kicsi a szőlőterületünk, olyan kevés fürtöt szüre-
telünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a hiba lehetőségét. A feltételeket biztosítjuk, de nem avatkozunk be. Tényleg, mint a gyereknél. A bor is 9 hónapon át érik.

Két teljesen eltérő évjárat borát kóstoljuk most.

Imre: Így van, bár a munka ugyanannyi volt. Amit a hideg és csapadékos 2010-ben a növényvédelemmel töltöttünk, azt ’11-ben a zöldmunkával. Befülledt volna az a néhány fürt, ha nem tesszük szellőssé a környezetét. Tényleg minden fürtöt ismerünk, külön gondozunk, őszintén mondhatom, hogy a környékbeli gazdák ide jártak gyö-
nyörködni a gyümölcsben. A botritisz kizárt minden év-
járatban a száraz bornál. Szép, egészséges szőlő a cél, hűvösen feldolgozva, nehogy a bogyón belül induljon az erjedés. 2011-ben például este szüreteltünk, éjjel a pince előtt hűltek a fürtök, hajnali ötkor bogyóztuk a szőlőt.

Gyöngyi: Na, a lényeg, van házi tarhonya, csirkepörkölt.
A csirke Imre anyukájától, a savanyúságnak való meg itt termett a szőlő között. Egyetek.