Magazin

Somló - Györgykovács Imre 2010 és 2011

Pincét képzelt a fotósunk a Somló oldalában. Földalatti labirintust, fölötte présházat, hordós, palackos érlelőt. Helyette Imre van,
meg a felesége, Gyöngyike. Meg a hegy. Nagy hegy, a szoknyáján sok-sok egészen kis házikó. Régebben mindben bor készült.
Az egyikben ők ketten, minden nap, húsz éve. Ajkáról ki, Somlóra fel, dolgozni, nyaralni, élni. Kis prés, kis hordók, kis bogyózó,
kis címkéző – annyi, amit két ember sok-sok munkával elbír. A szőlőterület is éppen ekkora. Egyszer elmentek három napra Ausztriába, de Imrével nem lehetett bírni. Ha egy óránál tovább beszélgetünk vele a szobába zárva, már látszik, hogy ő kinn a szőlőben kalandozik. Húsz éve, minden nap. Tiszta udvar, rendes ház táblát képzelünk a falra.

Gyöngyi, hogy bírod ezt?

Gyöngyi: Szeretem. Imit is, negyven éve és a szőlőt is.
Az első években nem ittam bort, majd lassanként kezd-
tem kóstolni. Eleinte csak traminit, ma már rizlinges vagyok. Változunk Imivel, bár ez kívülről nem biztos, hogy látszik.

Lehet vele nem a szőlőről beszélgetni?

Gyöngyi: Legfeljebb az unokáról és a leendő unokákról. De abból is előbb-utóbb egy boros gondolat alakul.

Imre: Persze, mert a bor is olyan, mint a gyerek. Ápolni, dédelgetni, szeretni kell oltvány korától. Az egész birtokot mi oltottuk Gyöngyivel, ketten gondozzuk. Ha nem fog-
lalkozunk vele, neveletlen marad. Lusta ember nem tud bort készíteni, következetességre, precizitásra is szük-
ség van. Talán ezért tanultam kertésznek és műszerész-
nek egyaránt.

Minden ugyanúgy zajlik húsz éve?

Imre: Méretben, „technológiában” igen. Na jó, a kis kézi présünk fa kosarát fémre cseréltük, mert tisztábbra lehet mosni. A szőlőmunkában viszont naponta változnak a körülmények, mi pedig próbálunk alkalmazkodni és előre gondolkodni. 2010-ben például ez mentett meg minket. Sok-sok apró munkából, metszéstől a zöldmunkáig szü-
letett valami nagy: tökéletesen érett, egészséges gyü-
mölcs. Amikor metszek, Gyöngyi pedig a vesszőket sze-
di, már a következő év vesszője is ott van a szemem előtt és úgy alakítom a szőlőt. Mindent nagyon egyszerűen, nagyon tisztán, nagyon tudatosan csinálunk.

Milyen egy maximalista emberrel együtt dolgozni?

Gyöngyi: Szép és fárasztó. Szüretkor annyit kóstoljuk
a szőlőt, hogy a végén az orvos szól – megint felment
a cukrunk. Akik segítenek nekünk, sokszor fürtönként kiabálnak, hogy mehet-e a ládába az a fürt. Éjjel, ha nem csurog a prés és lazítani kell a törkölyön, kíméletlenül ébreszt Imi, mert mosogatás nélkül nem kerülhet vissza
a présbe az anyag. Mivel minden kézzel, lassan történik, Imi fejben előre lejátssza az eseményeket én pedig követem.

Imre: Túloz a Gyöngyi. De csak kristálytiszta pincében készülhet jó bor, tiszta eszközökkel. Csak veszíthetnénk vele, ha lazítanánk. Eldöntöttük, hogy mi az a méret, amit ketten el tudunk vinni, mekkora az a bogyózó, amit ketten a présre tudunk emelni, mi az a hordó, amit együtt tökéle-
tesen tisztára tudunk mosni és ettől nem térünk el. Annyira kicsi a szőlőterületünk, olyan kevés fürtöt szüre-
telünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a hiba lehetőségét. A feltételeket biztosítjuk, de nem avatkozunk be. Tényleg, mint a gyereknél. A bor is 9 hónapon át érik.

Két teljesen eltérő évjárat borát kóstoljuk most.

Imre: Így van, bár a munka ugyanannyi volt. Amit a hideg és csapadékos 2010-ben a növényvédelemmel töltöttünk, azt ’11-ben a zöldmunkával. Befülledt volna az a néhány fürt, ha nem tesszük szellőssé a környezetét. Tényleg minden fürtöt ismerünk, külön gondozunk, őszintén mondhatom, hogy a környékbeli gazdák ide jártak gyö-
nyörködni a gyümölcsben. A botritisz kizárt minden év-
járatban a száraz bornál. Szép, egészséges szőlő a cél, hűvösen feldolgozva, nehogy a bogyón belül induljon az erjedés. 2011-ben például este szüreteltünk, éjjel a pince előtt hűltek a fürtök, hajnali ötkor bogyóztuk a szőlőt.

Gyöngyi: Na, a lényeg, van házi tarhonya, csirkepörkölt.
A csirke Imre anyukájától, a savanyúságnak való meg itt termett a szőlő között. Egyetek.

Magazin