Megszűnt minden más,
2018. szeptember 1-gyel kizárólag a családi cégben dolgozom. És élvezem. Persze amióta apu beteg lett, kicsit mindenki keresi a helyét, apa feladatait részben szét kellett osztanunk, aminek a szakmai oldala egyszerűbb, de vannak komoly nehézségei is, hiszen a személyes kapcsolat például nem öröklődik automatikusan az új generációval.
Apu
néha a Szent Tamáson üldögélő gondtalan nyugdíjasként akar élni, néha a korábban megismert fáradhatatlan, hiperaktív borászként pörögne. Úgyhogy most közösen mentoráljuk egymást: ő tanít engem a szakmára, én pedig őt a türelemre – folyamatosan piszkálom az egészsége miatt, hogy rendesen végezze a gyakorlatokat, amelyek a rehabilitációhoz kellenek. Haragszik is rám marhára.
Egy ritmuson
élünk a szőlővel, ez természetes egy ilyen családi pincénél, ahol mindenkinek megvan a napi tennivalója, és minden tennivaló a szőlőben kezdődik. Azt szoktuk mondani, hogy apa van leginkább egy ritmuson vele – januárban a furmint is, ő is mélynyugalmi állapotban vannak.
…
A cikk folytatódik a Hegyalja 2020 magazinunkban.
Megvásárolható a Bortársaság boltokban és online, mi pedig a befolyt összeget teljes egészében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utaljuk, akik a Zempléni Tájvédelmi Körzet területén élő odúfészkelő madarakat segítik majd faanyag megvásárlásával, odúk készítésével, kihelyezésével és az ott fészkelő állományok monitorozásával.