Tokaj 2013 Évjáratkörkép

Azzal a céllal indítottuk útjára 2012-ben a legelső, 2011-es Tokaj évjáratkörképünket, hogy bemutassuk az újonnan érkező borokat, meséljünk a borászokkal való találkozásainkról, és általános tájékoztatást adjunk a borvidékről. Azóta akárhányszor elmegyünk Tokajba, annyi minden változik, hogy évről-évre szükségét érezzük a frissítésnek. A mostani, 2013-as évjáratkörkép így lett egy sorozat része – megszakítás nélkül a harmadik. Az egyik legfontosabb változás maga a bor. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a bemutatott tételek egy része még fiatal, és néhány palackban töltött évvel teljesedhetnek ki igazán, míg mások már most megmutatják értékeiket.

Visszakóstolva a ´11-es és ´12-es tételeket pedig kiderült, hogy néhány bomba formában van, össze is gyűjtöttünk a körkép végére néhány emlékezetes bort közülük.

Minden évben megtanulunk néhány új nevet, ahonnan kiváló borokat kóstolhatunk. Ezúttal is számos olyan területet ismertünk meg, amelyek eddig feledésben voltak, mégis kiváló adottságokkal rendelkeznek. Egyre jobban kibővül a Mádközpontú berendezkedés, és más települések is fókuszba kerülnek: északon a Tállya környéki szőlők, és délen a Tokaj-hegy Alföld felé néző, napos lejtői találnak tettre vágyó új gazdákra. Minősítéskérdésben továbbra is éles véleménykülönbségeket hallottunk. Van, aki kiindulási pontként tekint a több száz éves feljegyzésekre, míg mások azzal érvelnek, hogy az akkori szempontok merőben mások voltak, ezért érdemes átkalibrálni a mutatókat a mai kor igényeihez.

A világ bortrendjei változnak, egyre nagyobb jelentőségű a száraz kategória. Ez alól Tokaj sem kivétel, de tény, hogy a tokajit a világ legfinomabb desszertboraként tartják számon. Megfigyeltük magunkon, hogy egy száraz borsor kóstolása után mennyire várjuk a desszertbor felbukkanását. Kár lenne pont ezeket az élményeket kihagyni a számításból! Éppen ezért, ha 2013-hoz nem is, de a minőséghez mindenképpen ragaszkodva, minden borászattól választottunk egy-egy édes bort a lista végére.

 

A sok változó mellett azért úgy tűnik, egy dolog állandó, az pedig a jó bor ismérve. Most 10 borászt és jó boraikat mutatjuk meg olyan sorrendben, ahogy mi is az élmény részesei voltunk.

De hogy milyen a jó tokaji bor? Szepsy Istvántól tanultuk, hogy Dercsényi János, egykori királyi tanácsos így definiálta röviden: „gyökeres, fűszerszámos, állandó”. Ma ezt valahogy így mondanánk: tartalmas, komplex, eltartható. És az ilyet mi is szeretjük.

 

Belyó Petra, Csorba Gábor, Kovacsik Tamás, Kovács Gergely, Palotai Zoltán, Sámson Gergely

Miklóska Zoltán – fotós

 

ÉVJÁRAT HATÁS

Tokaji borászainkkal sokat beszélgettünk az évjáratról, mindenki egy kicsit másképp élte meg a ‘13-as évet. A többség szerint szőlészetileg egyszerűbb volt, mint a megelőző két év, kivéve, ahol jégverés keserítette az életet. A megkóstolt több mint száz tétel alapján az a tapasztalat, hogy a borok szerkezete feszes, a savak magasak, szépen strukturáltak. Néhány borászunk azt mondja, a borok jól érlelhetőek lesznek. A beszélgetések során többször előkerült a klímaváltozás, mely új nehézségeket, de ezzel együtt új lehetőségeket is jelent. Egyre fontosabb az alkalmazkodás az alany kiválasztása, a művelésmód, a szüret időpontja, vagy a levelezés mértéke terén.

Szeretünk a dűlő vagy parcella mikroklímájáról is beszélni, de fontos tudni, hogy ennél sokkal erősebb tényező az évjárathatás. Ezt kóstolási élményeink is mutatják, az egyes évjáratoknak jellegzetes karakterük van. A ‘13-as évre Bihari Zoltántól, a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójától kaptunk meteorológiai és fenológiai* adatokat. A jelentős téli csapadék jó hatással volt a talaj vízháztartására, de a hűvös és a késői havazás miatt a virágzás későbbre tolódott. A meleg és száraz nyarat szeptemberben hirtelen lehűlés követte, ami kedvezett a savaknak. Zoli elmondta, hogy a 100 évre visszamenő havi átlagok nem az optimálisnak gondolt értékek, mégis kiváló minőségű bort tudtak a tokaji borászok előállítani. Erősködtünk, hogy azért mondja el, ha kívánhatna egy évjáratot, milyen lenne.

„A havi átlagok elfedik a kiugró értékeket. Télen kellene egy-két hét, amikor -10°C-ig süllyed a hőmérséklet. Ez elpusztítja a kártevőket, de még nem károsítja a növényt. Jó, ha a talaj ilyenkor töltődik fel vízzel. A korai tavasz veszélyes lehet a kései fagyok miatt. Ha lassú a fakadás, az atkák és a lisztharmat támad. A száraz nyár kedvező, ha nincs kánikula, és a legjobb, ha szeptemberben egy csapadékos hét után – ami beindítja a botritiszesedést – napsütés van október végéig. A 2013-as év az előző évektől jelentősen eltérő, összességében jó évjáratnak tekinthető Tokajban. A furmint később érte el az érettséget, a savszint magasabb volt, mint ‘12-ben. Jól kiegyensúlyozott, kiváló termés volt. A többéves aszúszegény időszak után végre ilyen szempontból is jó évünk volt.” – Bihari Zoltán

*fenológia: A növény- és állatvilágnak az időjárástól kiváltott életmegnyilvánulásaival és azok

periodikus változásaival foglalkozó tudományág

 

 

A középhőmérséklet menetét pirossal, a havi csapadékösszegeket pedig kékkel jelöltük. Az „ideális évjárat” értékei szaggatott vonallal és hasábbal (csak ott, ahol az ideális eltér a valós, 2013-as adatoktól) láthatók, Bihari Zoltán nyomán.

 

Oremus >>

Bardon >>

Gizella Pince >>

Balassa István >>

Demeter Zoltán >>

Sauska >>

Kikelet Pince >>

Tokaj Nobilis >>

Szepsy István >>

Homonna Szőlőbirtok >>

 

Az előző részek tartalmából >>

 

A tokaji túránkról készült képekért kattintson a fotóra.

Oremus - Tolcsva