Tokaj 2015 Évjáratkörkép - Felfedezés

Egy évjáratkörkép sosem lenne teljes, ha minden évben csak ugyanoda térnénk vissza. Évről évre igyekszünk teret adni feltörekvő, kis borászatoknak, bár még nem tudjuk, meddig lesz elég helyünk a tokaji polcokon. 2015 kapcsán tucatnál is több pince borait kóstoltuk, és látszik, hogy Tokaj megállíthatatlanul termeli a tehetségeket. Lehet persze, hogy az évjárat is elkényeztetett minket, de ennyi izgalmas, jó bort kis borászatoktól ritkán kóstolhattunk. Most teljesen szubjektíven kiválasztottunk hat bort, három fiatal társaságtól, de ha a szívünkre, és nem az eszünkre hallgatunk, ez lehetett volna háromszor három borászat is. Mi már megszerettük őket, és könnyen lehet, hogy a közös történet jövőre is folytatódik.

 

Montium – Legyesbénye

 

„Bár a borászat neve a latin hegy szóra utal, nevekből nem állunk túl jól: Legyesbényén dolgozunk, a Fúló hegyen, az északi dűlőnket Kutyafagyónak hívják. Azt hiszem, innen szép győzni.” - meséli Csorba Péter borász, aki Ringer Ferenc barátjával 2013-ban készített először bort a Szerencs melletti csöndes és takaros faluban, a világ egyik legnyugodtabbnak látszó szegletében, ahol a polgármester szerint a reumát is meggyógyítja a szokásosnál háromszor nagyobb földmágnesesség. „Két célunk van – meséli Feri, az ex-katona – nagyon jó borokat készíteni, amihez rengeteg segítséget kaptunk és kapunk Bott Juditéktól, és ezzel újra feltenni Tokaj térképére a borvidék kapuját, Legyesbényét.”

 

Budaházy-Fekete kúria

 

Erdőbényére nem elmegy, hanem megérkezik az ember. Patakok szabdalta, erdő rejtette, mesebeli falu, ahol nem csodálkozunk, ha őz, vagy nyúl jön szembe az úton és ahol gond nélkül hisz az ember a régi mesékben, legendákban. A Bényei-patak partján barokk kastély, benne egy kékszemű debreceni srác, Dávid Rémusz szőlész-borász, és építész párja. Mesél ő is, mosolyogva, de mesét mond a kert és a kúria fölötti erdő, meg az 1600-as években rakott pince. Bacsó András barátunk hívta fel a figyelmet Rémuszék új borászatára, ő meg olyan, hogy hinni szokott neki az ember. Másodszor kóstoljuk a szorgalmas és elkötelezett „tanuló” borász sorát és az egykori németországi fogathajtó bajnok nevelőapa tiszteletére elnevezett Christmann Hársban és a sárgamuskotályban találjuk meg a közös nevezőt. Természetes borászkodás, sok-sok kézi munka helyi csapattal, a permetszer legtöbbször zeolit és más vulkáni ásványok mikro-őrleménye. Ha csak a tartályokon lógó feliratokra, a tiszta pincére nézünk, mindenhol egyből látszik a fiatal borász tudatossága, gondossága. Szeretjük és szurkolunk.

 

TR Művek

 

Hogy TR, TR Művek, vagy Tállyai Radikálisok, azon még vitatkozik a három pesti jómadár, de hogy a cím, ahová mentünk hozzájuk, az Mád, az biztos. Aztán be a kapun, állunk-ülünk, beszélgetünk, mintha tíz éve ismernénk egymást.  „Fiatalok vagyunk, bor – és Tokaj rajongók, akik Tállyán találták meg amit régóta keresnek. Fontos a helyi hagyomány, közben valami újat és frisset keresünk, amihez a Palota-dűlő több, mint 30 éves tőkéi adják az alapot. Kis pince vagyunk, mindössze 4,5 hektár, de ezen a 4,5 hektáron kitartóan dolgozunk azon, hogy megtaláljuk a helyünket a borvidéken.” – mesélik egymás szavába vágva. Azután kóstolunk: Furmit és Édes. Csak egyszerűen. Elsőre nem radikális, csak tiszta és finom. Szóval nekünk bejött a stílus, betaláltak a borok, jó, hogy ilyen sokszínű ez a borvidék. „Mindig van idő felmenni a dűlőbe, nyári hárs, grillezés a teraszon, aszú a pincében. Mindenki szívből és szívesen dolgozik, a zene hangos, a barátok benéznek. Soha nem néztük még ennyit az időjárás-jelentést, nekünk hajnalig tartanak fesztiválok, most már második otthon. Mi így képzeljük el a TR Műveket Tokajban.”