Weningeréknél

A Balf felé vezető hosszú úton volt időnk beszélgetni: vitáztunk a biodinamikáról, holdfázisokról, természetes borokról. Hamar kiderült, hogy ez is egy olyan téma, mint a foci: mindenkinek van véleménye. Aztán Balfon és Horitschonban estébe nyúlóan beszélgettünk és kóstoltunk Petrával és Franz-cal arról, többgenerációs borászcsaládként hogyan élik meg mindezt.

Franz: A család generációk óta itt gazdálkodik, de gondolatban nagyon eltávolodtunk az ősöktől. Most kezdünk újra úgy dolgozni, mint a nagyapám és az ő szülei. A 60-as, 70-es években nem volt valódi identitása a burgenlandi boroknak, a helyi borászok a nemzetközi trendek alapján bordeaux-i mintát követtek.
A világ fontosabb borvidékeit megjárva, ’97-ben Kaliforniából jöttem haza, ahol egymástól 2 kilométerre felépült provance-i, burgundiai és bordeaux-i stílusú borászatok borait kóstolhattam. Itthon apával eldöntöttük, hogy az egyetlen út az, ha a helyi tradíciókra, szőlőfajtákra építkezünk. Az igazi fordulópont aztán 2000 volt: innentől nem adtunk élesztőt a borokhoz, elindulnak a természetes úton. Az első problémák is felmerültek, néhány bor erjedése megakadt. A megoldást keresve jutottunk el egy biodinamikáról szóló előadásra, ahol számomra világossá vált, hogy a probléma a talajjal van. Egészséges szőlő egészséges talajon terem.
A biodinamika számunkra sokkal inkább életfelfogás, mint egy borkészítési iskola. Célja, hogy egy természetes, egészséges egyensúlyt teremtsünk önmagunk és a természet között. Könnyen ment, mert egyébként is így éltünk akkor már – előbb jött Petrával a természetes táplálkozás és életmód. Kerestük, ami jó, és meg is találtuk. Azután már a borral is ez ment. Nem hiszek az erőben. Inkább a részletgazdag borokra fókuszálunk, amelyek a termőhelyeinkről mesélnek. Több talaj, kevesebb fa. Több ásvány, kevesebb tannin.

 

Petra: A biodinamizmus egy rendszer, sok-sok nagyon jó elemmel. A dűlő pedig ugyanolyan, mint egy kert. Nem használjuk például a holdfázis naptárat, de nem kérdés, hogy a Holdnak ma is meghatározó szerepe van. Ha teliholdkor kimész a kertbe, a növények fotoszintetizálnak. Szőlővirágzáskor egy teliholdas éjszaka utáni reggel például maga a paradicsom. Itt Burgenlandban mindenki nagynéni és nagybácsi, óriási a család, és mindenkinél terem valami jó. Van, akitől a sajtot vesszük, van, akitől a csirkét, vagy a zöldséget. Jó fehér kenyérért és pirospaprikáért megyünk a magyar oldalra.

 

1. Ki főz otthon?
Petra: Én, és jobb, ha én is vásárolok.
Franz: Én csak a palacsintáért felelek.


2. Kedvenc zene?
Petra: Mindenevő vagyok.
Franz: Kortárs osztrák zenekarok, ha lehet, tranzisztoros erősítő, bakelit és Bilderbuch.


3. Legutóbbi emlékezetes borod?
Petra: Sokat kóstolunk együtt, Michael Wenzel osztrák furmintja nagyon ízlett.
Franz: Mostanában Johannes Zillinger borait kedvelem itthon, külföldről Clos Rougeard cabernet franc-ja a Loirevölgyből, és Pierre Overnoy jurai fehér borai jutnak elsőre eszembe.


4. Kedvenc saját borod?
Petra: A Kalkofen Kékfrankos áll hozzám a legközelebb, különleges kapcsolatom van ezzel a dűlővel, ahol már csak mi művelünk szőlőt. Gyakran
járok erre lovagolni.
Franz: A Steiner Kékfrankost választanám. Egyek vagyunk, együtt formálódtunk az évek során.


5. A legnehezebb?
Petra: Az adminisztráció a határ mindkét oldalán. Itt sem könnyebb. De idéntől van egy segítségem.
Franz: Az érlelés: az erjedés után feltöltöm és lezárom a hordót és egy-másfél évig megdöntve pihen, érik, változik a bor. A legnehezebb, hogy addig ne nyúljunk hozzá, ne kóstoljuk, ne piszkáljuk. Meghálálja.


6. Mi a legfontosabb számotokra a 2017-es évben?
Petra: A srácok, Paul és Emil egyre nagyobbak, úgyhogy jöhetnek az újabb kihívások, és szeretnék többet utazni.
Franz: Listát írtam, Petra még nem is látta. Az első helyen az áll, hogy ne vesztegessük az időnket, ne féljünk meghozni egy-egy nehezebb döntést.

 

Hogyan kóstoljuk?

Házon belül is vitatkozunk a Weninger-borokról. Megosztóak. Franz erre csak annyit mond: „Nem készítek átlagos borokat, a bor a háttérről, a talajról, a gondolatról, a környezetről szól. És meg kell adni neki a lehetőséget, hogy megszólaljon.” Ehhez a legfontosabb, hogy megadjuk nekik az időt bontás után, hogy jó pohárból, nyugodtan, nyitottan kóstoljuk őket.