A Bortársaság büszkén bemutatja: Sauli Kadarka
Művelte és palackozta, Ifj. Márkvárt János
Kadarka folyik az ereimben, itt nőttem fel, ismerek minden szakadékot, szőlőt, kaszálót. Gyermekkorom óta dolgozom, hajnalban megyek, délben otthon pihenek, este végzek a szőlők között. Szekszárdi vagyok, borász, szőlész, földműves.
Ezzel a pár mondattal mutatkozott be nekünk Ifj. Márkvárt János sok évvel ezelőtt, amikor első borait kóstoltuk. Azóta pár havonta megfordulunk nála a Gyűszű-völgyben, ismerjük a szava járását, láttuk, ahogy saját erőből, csákánnyal bővíti a szekszárdi löszbe vájt pincéjét. Többször száguldoztunk mellette Szekszárd szurdokaiban, az egyik ilyen dűlőtúra pedig legalább olyan legendássá vált, mint friss és könnyű kadarkája, ami a legnagyobb melegben igazi szomjoltó, közben minden részletében karakteres. Azt kevesen tudják, hogy az arányokat tekintve Ifj. Márkvárt János az egyik legelszántabb kadarka termelő Szekszárdon: míg a borvidék 2100 hektárjából összesen 100 hektáron terem a fajta, addig Jani apró birtokának több, mint negyedén. A ráadás,- és itt térünk a lényegre -, hogy ezeknek a szőlőknek egy része idős, közel 100 éves telepítés és
az öreg gyökér nem téveszt
- mondja Ifj. Márkvárt János.
2021-ben szeptember első hetére esett szokásos borvidéki futásunk, most először Szekszárdon, közel százan jöttünk össze a Bortársaságtól, rajt a Heimannéknál. Úton odafelé páran úgy döntöttünk megállunk Janinál a „Sauliban”. Egyikünknek piszkálta a fantáziáját az idős tőkés kadarka, amit addig csak év közben, fürtök nélkül és kevesebb lombbal láttunk. Milyen lehet a szüret előtti hetekben? Az autóból kiszállva valami átkattant bennünk és felmerült a kérdés: miben mérik egy ilyen parcella eszmei értékét? A Sauli Szekszárdnak lehetne pont olyan, mint Prioratnak a l’Ermita, vagy Rioja-nak a Las Beatas. (Alvaro Palacios és Telmo Rodriguez ezzel a két dűlővel kategóriát teremtett a két spanyol borvidéken.) A legenda az orrunk előtt hever. Ezesetben Szekszárd északi végében, a Saul-völgyben (a helyiek, így Jani is csak Saulinak hívja) egy 0,41 hektáros „kertben”, körte és almafák közé tűzdelt öreg kadarka tőkékkel.
Nincs megállás, Jani megy előre és közben aranyat érő félmondatok hagyják el a száját: „Nézd meg ezt a tőkét, legalább 80 éve stabilan terem, de az is lehet, hogy van már 100 éves. Annyit biztosan tudok róla, hogy a második világháborúban már itták a borát.” Műholdképről nézve (46.364897, 18.688872) is tisztán látszik, hogy a telepítéskor más időszámításban jártak. Sorok helyett szorosan egymás mellé ültetett tőkék, a köztük 20 méterenként meghagyott hagyományos vízelvezetők pásztákra osztják a ligetet, helyenként gyümölcsfák adnak árnyékot az itt dolgozónak. A csapra metszett, bakművelésű tőkék között évek óta nincs kapálás, a természetes gyomflóra tavasszal virágzik, nyáron pedig takarja a löszös talajt. A növényvédelem organikus, a szőlőmunka szenvedélyes, lassú és türelmes. Az autóba már ihletetten ültünk vissza, Ifj. Márkvárt János birtoka a szemünkben új szintre lépett, a kérdés az volt, hogyan meséljük el, amit a Sauliban láttunk. Mire Heimannékhoz értünk, egy új bor vázlata rajzolódott ki a fejünkben.
Janival pár napra rá megállapodtunk, hogy 2021-ben másképp csinálja: a Sauli terméséből nem egynyári kadarkát készít, hanem visszanyúl a lassú borkészítés bevett technikáihoz. Türelemmel kivárni, spontán erjeszteni, jó hordóból szűretlenül palackozni.
A szüret szeptember 22-re esett,
2013-óta nem szedtem ilyen szép kadarkát
- kaptuk az üzenetet, a bogyózott szőlő kevés egészfürttel együtt nyitott kádba került, az erjedés spontán indult. A halvány színlé három hét héjontartás után lett befejtve két vastagdongás, hosszan érlelt és finoman pörkölt hordóba, amit külön ehhez a borhoz választottunk Kalydy Andrással, a Kádár Hungary vezetőjével. Az almasavbontás már itt fejeződött be, majd a csurig töltött hordók egy jó darabig mozdulatlanul álltak a pincében. Havonta, kéthavonta jártunk le kóstolni, a hecsedli és a kadarka fűszerei hol erősebben, hol halványabban jelentek meg, közben a hordó tölgyes jegyei folyamatosan olvadtak össze a bor saját ízeivel. Az érlelés jó pályát írt le, minden a tervek szerint haladt, a bor pontosan egy év után került ki a hordókból, amikbe még aznap megérkezett az új évjárat. A két hordó házasítását szűrés és derítés nélkül töltöttük szekszárdi palackokba. A Sauli ezen a napon mutatta addigi legjobb formáját: kajszibarack, narancsolaj és borsosság, könnyen induló, majd feszesen záródó korty, érettség. Új ízek Szekszárdról.
A csomagoláson már az érlelés alatt elkezdtünk dolgozni, Kazsik Marcell tervezőgrafikus címkéje egyben kijelölte a birtok új arculatának legfontosabb elemét, Ifj. Márkvárt János pecsétjét, ami a piros viaszba nyomva is visszaköszön.
1300 palack készült.