A muzslai artizán – Bott Frigyes
Augusztus utolsó hétfőjén szemerkélő esős út vezetett minket Dunaradványba. Bott Frigyesék Duna-parti házához kaptunk ugyanis meghívást, ahol kivételesen nemcsak néhány kollégánkkal, hanem több, mint száz borkedvelővel együtt kóstoltuk a friss évjárat borait.
Ahogy a vizes padok száradtak, az emberek úgy vonultak ki a fedett terasz alól a csendes Duna felé. És beszélgetni kezdtünk. Írókat, kereskedőket, sommelierket kérdeztünk a Garam-menti borokhoz és azok készítőjéhez köthető élményeikről.
„Frigyesnek jó ízlése van, gyakran kóstolunk együtt. Az egyik nagy borélményem is hozzá kötődik: fél éve, egy péntek délután felhívott, hogy szerzett egy palack chenin-t Richard Leroy-tól. Ha van kedvem, ugorjak át a Bottékába, kóstoljuk meg együtt. Átugrani nekem pont egy óra autóval Budapestről, de tudtam, hogy ezt most nem érdemes kihagyni. És persze, hogy megérte. De nemcsak a chenin miatt, hanem azért is, mert jó érzés volt felismerni, hogy amit utána kóstoltunk a saját boraiból, az valahol nagyon közel áll ehhez az elérhetetlen Loire mentihez. És ez a hasonlóság nem konkrét illatjegyeken vagy gyümölcsökön múlik. Sokkal inkább szól a szerkezetről, a bor finom energiáiról és az egyensúlyról. Ezek olyan értékek, amivel Burgundiában közel minden háznál lehet találkozni, azon kívül viszont csak nagyritkán. Olyan hegyből pedig, mint ahol Frigyes szőlői vannak, tényleg nincs sok a környéken. A pincében kevés a felesleges mozdulat, semmi űrtechnika, csak egy ügyes prés, bejáratott hordók, lassú borkészítés. És ez az egész, tényleg pont egy óra innen autóval.”
Csizmadia Bence, Bortársaság beszerzés
„A 2013-as évjárattól dolgozom Frigyes boraival. Először egy svéd borszakíró mesélt nekem róla, aztán nem sokkal utána, amikor Sütő Zsolt miatt a környéken jártam, megbeszéltünk egy találkozót. Tetszett a „burgundi” elegancia a boraiban, ebből a régióból előtte sosem kóstoltam ilyet. Elsőre megfogtak a vörösborai, a kadarkába pedig egyenesen beleszerettem. A szortimentem nagy része artizán pincékre és helyi fajtákból készült, kis tételekre épül. Frigyes pedig szinte az egyetlen a választékomban, akinek a borait natúrboros helyekre és klasszikus borokkal dolgozó Michelin-csillagos éttermekbe is vihetem. Mindenki értékeli, hogy ilyen tiszta és kifejező borokat készít.”
Pontus Lindqvist, svéd borkereskedő/importőr
„Öt éve vagyok sommelier a Mákban. Évek óta az a koncepciónk, hogy egy-egy borásztól maximum három tétel szerepel a borlapon, de a Bott Frigyes boroknál egyszerűen nem tudunk négy alá menni. Külön szekcióban kínáljuk a szűretlen borait, de a degusztációs menühöz is mindig Kárpát-medencei termelőktől és fajtákból válogatunk.”
Rácz Imre, Mák Bistro
„Ha nyitott rá a vendég, akkor szeretünk kísérletezni. Általában csak kitöltök egy pohárral, és hagyom, hogy a bor beszéljen, mutassa magát. Érdemes vele várni, így a fajtajelleg mellett más arcát is meg lehet ismerni az adott bornak. Izgalmas játék.””
Hacker Balázs, Mák Bistro
„Azt hiszem az egyik kedvenc dolgom a Bott Frigyes borokban a sokszínűség. Mindig talál az ember egy kis meglepetést, ott van a kortyban egy kis finesz, valami új, egy csavar. Dolgozni is ezért izgalmas velük, hiszen akár olyannak ajánlom, aki jól ismeri őket, akár olyannak, aki még csak kacérkodik ezekkel a borokkal, az illető mindig talál benne egy plusz történetet, amit aztán majd másnak is el akar mesélni.”
Novák Szonja, Bortársaság – Lánchíd borbolt
„Az egész család nevében mondhatom, hogy nagyon kíváncsian vártuk ezt a napot. Mert ez volt az első alkalom, és a célközönséget nehéz kimozdítani. De sikerült, végül több mint százan eljöttek. Amikor belaktuk a házat, elkészült a teraszunk és rendbe raktuk a partot, akkor eldöntöttük, hogy ha valahol csinálunk egy ilyen „pikniket”, akkor a helyszíne csakis itt lehet. Ennél autentikusabb úgysem lehetne. Itt zajlik az életünk, ezer szállal kötődünk ide. Mindenki, aki az eseményhez hozzátett, valamiért közel áll hozzánk: Tóth Sanyi a Kávé Házából, Góra Robi a szalkai mangalicafarmról és a Patak vendéglő csapata. Miattuk is lett ilyen otthonos az egész. Komoly fáradtság volt megszervezni, de még akkor este eldöntöttük, hogy lesz folytatása. Legyen hagyomány, hogy minden évben egyszer, augusztus utolsó hétfőjén összejövünk. Akik dolgoznak a borunkkal, akik kereskednek vele és akik írnak róla.”
Bott Frigyes