Magazin

A viszontlátás öröme

Gustavót, a Kaiken borászát utoljára a ragyogó Andok lábánál láttuk, ahol egy elképesztő dél-amerikai hetet zártunk együtt Francis Mallmann éttermében. Azóta szerettük volna megosztani az élményt, együtt a csillagos éggel, a savas chimichurri ízével, a füst illatával és a birtok életteli boraival.

Jobb alkotótársat nem is találhattunk volna, mint Hlatky-Schlichter Hubert, akivel tizenéve dolgozunk együtt, és erre az estére egy különleges hely kapuit nyitotta meg nekünk. A Papi egyszerre farm és étterem, egy volt lovarda, ahová Hubert gyerekként járt ki a hétvégéken. A legjobb boxokból azóta látványkonyha lett, a termékeny földből pedig lédús zöldségek és vadvirágok nőnek.

Elképesztő őszi naplementét fogtunk ki, a teret bejárta a fény és a friss levegő. Még Gustavo is itt volt velünk, a háttérben ezúttal nem az Andokkal, hanem a Pilis méregzöld lankáival.

Mendozában a hegyek alatt kies, kavicsos, szegény talajba kapaszkodnak a tőkék. Dermesztően hűvösek az éjszakák, közben évi 300 napon át tiszta az ég és süt a nap. Kivételes ültetvények futnak a tájban. Eszményi hely a szőlőnek és a tiszta ízű, sűrű szövetű vörösboroknak. Az Uco-völgyben fekvő Los Chacayes különösen közel áll Gustavo szívéhez: „Itt saját kezűleg telepítettem szőlőt, láttam felnőni. Minden kortyban ott az Andok látványa.” Nem véletlen, hogy innen születik a Kaiken egyik legizgalmasabb bora, az Aventura „Chacayes Norte”, ami a malbec feszesebb tartású, ásványosabb arcát mutatja.

Tavaly tavaszi látogatásunkkor értettük meg igazán, hogy míg a Montesnél fajtákat és házasításokat járatnak csúcsra, addig a Kaikennél a termőhelyet engedik előre a borokban. Gustavo megközelítését is átjárja az újvilági borászok célszerűsége és logikája, mégis fut a boraiban egy plusz szál, amitől eredetibbnek, autentikusabbnak hatnak a többinél. A Kaiken állandóságot képvisel Mendozában, ezt a „Las Compuertas” 1910-ben telepített tőkéi mutatják a legtisztábban.