Szilágyi László: Eltelt 15 év…

Balassa István: El. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan. Pontosan emlékszem, hogyan ittuk ki a hajdani Rákóczi IC büfékocsijának teljes lejárt szavatosságú sörkészletét Krimin Atesz (Pannon Tokaj) barátunk közreműködésével, és eközben milyen optimista és naiv álmokat szőttünk a borvidék jövőjéről és a lehetőségekről.

 Szila: Ha ott állnál, vagyis ülnél az IC bárpultjánál, és Erika újra kitenné az 5. sört, ugyanúgy döntenél, vagy új utat választanál?

 BI: Ha ez lenne a „Vissza a jövőbe 5”, talán megszerezném azt a bizonyos almanachot, mert ebben a szakmában nem árt, ha vastag a buksza, mielőtt belevágsz. De a viccet félretéve. Nem tudok ennél izgalmasabb és összetettebb polgári szakmát mondani. Itt rengeteg billenő helyzet van, amibe beletörhet a bicska, de valahogy mindig kiküzdi magát az ember belőlük. Amikor belecsöppensz, nagy lendülettel és optimizmussal telve, nem is gondolod, milyen, amikor egyszerre kell szőlőmunkásként, pincemunkásként, sofőrként, könyvelőként, vendéglátósként, kereskedőként, raktárosként, fuvarosként, törzsfőnökként, vezetőként, pszichológusként, tanácsadóként, birtokigazgatóként és nem utolsósorban tulajdonosként egy aprónak tűnő, de annál összetettebb kis világot rendezgetni. Nagyon izgalmas, ahogy az egyik oldalon gondolatok, ötletek, érzések mennek be, a másikon pedig palackos bor távozik ezekkel megtöltve. A kreativitás, az alkotás öröme mindig új energiákkal és lendülettel bootolja újra a rendszert.

 Szila: Mondjuk én emlékszem, amikor 2007-ben hajnali kettőkor megtámadtad a feldolgozó falát…

A cikk folytatódik a Hegyalja 2020 magazinunkban.

Megvásárolható a Bortársaság boltokban és online, mi pedig a befolyt összeget teljes egészében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utaljuk, akik a Zempléni Tájvédelmi Körzet területén élő odúfészkelő madarakat segítik majd faanyag megvásárlásával, odúk készítésével, kihelyezésével és az ott fészkelő állományok monitorozásával.