Képzeld, mi lenne itt, ha most Ausztriában lennénk, ha nem lett volna ez a borvidéket sújtó több évtizedes pusztulás?! – bök oldalba a Nobilis pince előtt Kovacsik Tamás. Tomi Tokaj és aszú mániás. Amúgy évtizedes barátunk, étteremtulajdonos és hogy-hogy nem, az étterme is az Aszú nevet viseli. És levakarhatatlan, ha Tokajba indul a csapat.

„Szóval, képzeld el ugyanezt Ausztriában, – folytatja – ha itt ezt tudja produkálni Saci.” És tényleg. Állunk az évjáratkörkép első napján a szállásunk előtt Bodrogkeresztúr főutcáján, minden villanyoszlopon egy gólya ül, csikorogva fékez előttünk egy bordó sportautó, mosolyogva kiszáll egy csinos borászlány, jól megszid, hogy megint késtünk és már nyitja is a kaput. Saci ilyen. Valahogy ugyanolyan jól áll neki a bordó kupé és a khaki színű sáros pick up szüretelőládákkal a platón. Ahogy a kosztüm és a pezsgő degorzsáló kötény is.

„Szeretem ezt a borvidéket – vág bele mosolyogva – ettől jobb nincsen. Pezsgőtől az aszúig annyi színe van, hogy az hihetetlen.”

A cikk folytatódik a Hegyalja 2020 magazinunkban.

Megvásárolható a Bortársaság boltokban és online, mi pedig a befolyt összeget teljes egészében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utaljuk, akik a Zempléni Tájvédelmi Körzet területén élő odúfészkelő madarakat segítik majd faanyag megvásárlásával, odúk készítésével, kihelyezésével és az ott fészkelő állományok monitorozásával.