Nagyon szép volt a szőlő, kirobbanó ízű bogyókkal, mert ilyenkorra amit csak lehetett, a fürtökbe préseltek a tőkék. Kóstolva, az édes ízek ellenére is érezni lehetett mekkora különbség van egy-egy fajta között: a pinot noir és a kékfrankos szinte két külön világ, az aromatikus tramini és a feszesebb jellegű furmint még inkább. Ilyen ízekkel a szánkban ültünk le végigkóstolni a 2020-as évjárat összes borát, a sorban két helyen pedig nagyobb levegőt vett Frigyes, itt volt a legtöbb a mondanivalója. Furmint és a kékfrankos, két helyi fajta, amit az utóbbi években igazán finomra csiszolt. Aznap nekünk is ez a kettő ragadt meg leginkább, úgy jöttünk el, hogy még egyszer visszatérünk rájuk az évben. A ráadás pedig, hogy Frigyes első dűlős borai is ebből a két fajtából készülnek. Decemberben együtt mutatjuk őket, a borász pedig elmondja mit gondol most róluk.

2020
Nagyon szép ősz volt. Év közben szinte bármi történhet, mert olyankor még kompenzál a szőlő, nálunk egyedül a szeptember a lényeg, mert akkor nem tud már védekezni. 2020-ban pedig nagyon szép szeptember volt.  Hosszú és elnyújtott volt a szüret, ki tudtuk élvezni. Nem volt rajtunk kényszer, mindent akkor szedtünk le, amikor úgy éreztük, azt pedig már akkor tudtuk, hogy szűretlenül akarunk majd letölteni mindent. A borok így még egy lépéssel közelebb vannak az elképzeléshez. Most minden egy kicsit ízgazdagabb lett, a furmint és a kékfrankos, amire hosszú távon építünk, pedig kiemelkedően karakteresek lettek. Ha két bort kellene most mutatnom bárkinek, ez a kettő lenne az.

Furmint
Több borunknál használjuk a héjat, viszont a furmintnál tudatosan nem áztatunk, mivel komolyan gondoljuk, hogy ez az a fajta, amivel a legtöbbet tudunk mutatni magunkból, a helyről, ahol dolgozunk. Ezért kerülünk mindent, ami ebből elvenne. Ezeken a tőkéken tényleg egy kiló alatti mennyiség terem, amit ahogy beérkezik a pincéhez, egész fürtökben préselünk. A hordókat nagyon megválogatjuk, minimum 8-10 hónapig érlelünk, majd szűrés, derítés nélkül töltjük palackba.

Kékfrankos
Már a kezdeteknél világos volt, hogy a helyi fajták közül kékfrankost mindenképp telepítünk a pinot noir mellé, ami burgundia miatt volt nagy szerelem. Az eltelt 15 év alatt pedig csak megerősödött bennünk a szerepe. Az alacsony terhelés, még precízebb válogatás után a feldolgozás szinte évek óta alig változik: közel kétharmada egész fürtökben marad, így erjesztjük nyitott kádakban.

Faricka
0,7 hektár a tízből. 2013-as telepítésű furmint és 2016-ban telepített kékfrankos. Ebben a pár sorban mindent én csinálok. Először 2017-ben szüreteltünk a furmintból, külön hordóban erjedt. Erős üzenet volt a borban, már akkor éreztük, hogy ez a parcella más, végül a teljes mennyiséget lefoglalta a svéd kereskedőnk. Aztán amikor 2018-ban a szomszédos kékfrankos is termőre fordult, onnantól tudatosabban figyeltünk, 2020-tól pedig már minkét fajtából külön bort készítünk. Nem túlzás, ebben a két borban szívünk lelkünk benne van, bármilyen idő volt, kimentünk dolgozni ebbe a szőlőbe.

A furmintban egy kevéssel több seprőt hagytunk palackozáskor, mivel a bor is hosszabb életű, jelenleg megsaccolni sem tudjuk mikor hozza majd a legjobb formáját.  A kékfrankos érlelésénél pedig 2019-ben is használtunk újhordót, ami érdekes módon nem elhangolja, hanem még jobban kihozza a karakterét.