Clos Sainte-Magdeleine
Cassis különös hely. Matisse és Churchill festeni, Virginia Woolf pedig a friss levegőért járt ide.
A Rhone felől döngető misztrál itt fut ki a Földközi-tengerre mielőtt utoljára megtöri a Cap Canaille, a falu hegye, a francia Riviéra legmagasabb sziklaszirtje. Cassis mindenekelőtt egy ősi halászfalu Provence szívében és ahogy minden más, a helyiek bora is a halászat köré épült. Ez a tengeri halak, a fokhagyma és az olíva vidéke, mindhármat fesztelenül kísérik a puha savú, finoman fűszeres, ölelően krémes helyi fehérek. Igen, fehérek. A vermentino, ugni blanc és clairette a három meghatározó helyi fajta, mellette kis százalékban ott vannak a kékszőlők is (grenache, cinsault, mourvedre, syrah), és ezekből csak rosé készül, vörösbor szinte soha.
A víz kékje és a Cap Canille törtfehér mészkőfala mellett a cassisi tájkép meghatározó eleme egy apró félsziget az öböl közepén. Adná magát, hogy egy resort nyújtózkodjon ezen a hat hektáros földnyelven, helyette viszont Cassis egyetlen tengerparti birtoka, a legendás Clos Sainte-Magdeleine szőlősorai futnak rajta. Drámai, ahogy a tőkéktől méterekre leszakad a part és onnan már mindent víz borít.
A teljes apelláció alig 200 hektár (viszonyításképp: egyik legkisebb borvidékünk, a Somló 550). Összesen 14 termelőt jegyeznek, köztük legismertebb a Clos Sainte-Magdeleine. Az 1860-as alapítású birtok 100 éve, 1921-óta a Sack-Zafiropulo család kezében van, jelenleg a 4. generáció, Jonathan Sack vezeti. Összesen 20 hektárról szüretelnek, a névadó félsziget mellett a többi szőlő szomszédos falvak határában és a Cap Canaille szőlőteraszain terem. A megközelítésük tradicionális, a művelés organikus, a pincében spontán erjesztenek és a legkevesebb mozdulattal viszik el a borokat a palackozásig.
Santé!
Képek forrása: Evan de Sousa, Clos Saine Magdeleine, En Magnum
SAINTE-MAGDELEINEBlanc Méditerranée 2025
