Domaine de Bichery
„Nagy mennyiségekhez megtalálni a legjobb kereskedőket és külföldi partnereket csak úgy lehet, ha ott vagyunk a nagy kóstolókon. Ez pedig sok utazással járna, mi viszont inkább itthon szeretünk lenni a gyerekekkel. Időt szeretnénk hagyni a családra, biciklizésre, szőlőre."
Tavaly májusban három napra autóztunk Champagne-ba, az egyik esténket pedig a Sacré Bistro-ban töltöttük. Központi hely, talán a legjelentősebb kortárs bistro az esténként csendes Épernay-ben. Nagy a választék, főleg a borvidékről, pár kötelező nagy név mellett rengeteg ismeretlen címke growerektől, a borvidék újoncaitól. Lucas vitte az asztalunkat, ő vezeti a helyet, az első pillanattól látszott rajta, hogy akit érdemes, ismer a borvidéken. Kértük, hogy ajánljon olyat, amit még biztosan nem kóstoltunk, valami újat, amit ő is szívesen látna az asztalán. Négy burgundi pohárral és egy palack Domaine de Bichery-vel tért vissza a pince második évjáratából. A többi jött magától, még aznap fel is vettük a kapcsolatot Raphaëllel, találkoztunk vele, most decemberben pedig már a második rendelésünk érkezett tőlük, benne két új degorzsálással a 2017-es évjáratból és egy Blanc de Blancs-nal 2015-ből.
A hét hektár családi szőlőt Raphaël gondozza, a termés szinte teljes egészét nagyobb birtokoknak adják el, viszont a legjobb szőlőkből, 2-3 parcelláról saját pezsgő is készül a család régi hétvégi házának (Domaine de Bichery) pajtájában. Az organikus művelésű idős tőkékről szedett szőlőt onnan 400 méterre, Raphaël testvérénél, a Piconnet pincében préselik, majd a cuvée és taille frakció együtt érkezik az 1760-as kőház rusztikus pincéjébe. Idős, vetemedett gerendák, vakolatlan kőfalak, pár tartály és 10-15 burgundi hordó. Itt készül a borászat évi ötezer palack pezsgője. A must spontán erjed, hordóban és tartályban érik, derítés és szűrés nélkül kerül palackba. A Bichery borokra érett ízek, oxidatív karakter és széles, seprőn érett szerkezet jellemző.
Az összes eddigi évjáratot úgy szerettem, ahogy van, mégis a 2017-volt az első, amit igazán a sajátunknak éreztünk. 2015-ben kezdtük, tele kompromisszummal, végül nagyon jó borokkal. Majd 2016-ban szinte mindent elvitt a fagy, nem tudtunk olyan szabadon mozogni a pincében, ahogy szerettünk volna. A 2017-es szüretbe viszont már nyugodtan érkeztünk meg, és ezt érezzük most a borokban. Addigra rajzolódott ki igazán, hogy milyen bort is szeretünk készíteni: kivárjuk a jó érettséget, minimalizáljuk a kénhasználatot (<20mg/l összkén), szűrés, derítés nélkül palackozunk. Ez a fajta megközelítés vezetett ahhoz, hogy végül nem használtunk dosage-t sem. 2017-ből az összes borunk brut nature. Gazdagnak, egyensúlyosnak érezzük őket, és amit külön szeretünk, az a korty vége, amiben egyszerre érzünk precizitást, feszültséget és sósságot.– R.P.