A Román-Magyar határhoz közel (Partium), a Szatmári borvidéken a boros élet múltja nagyon messzire nyúlik vissza, és a központja mindig is Krasznabéltek volt. Ebbe a faluba érkeztek 1720 környékén Edgar sváb felmenői (a Szatmári Béke után, a Károlyiak kézműves sváb családokat telepítettek ide) és egészen az 1980-as évekig maradtak, amikor pedig a politikai és gazdasági környezet ezt sugallta, visszatértek Németországba. Később, a kárpótlások idején, a családi területek megszerzése után kezdtek visszajárni, majd a kétezres évektől ismét az egész család itt él.

Volt egy parancs a fejemben, hogy vissza kell jönni és szőlőt kell telepíteni.– mondja Johann, Edgar édesapja, aki Németországban műtősként dolgozott, de mindig is borász akart lenni.

Edgar zenésznek készült, hatéves koráig minden a hegedűről szólt, aztán gitáron folytatta egészen addig, amig a család vissza nem szerezte a nagyszülők szőlőit. Onnantól nagybetűs Borásznak tanult, Geisenheimben járta ki a borkészítés magasiskoláját és komoly birtokoknál tanulta meg, hogy lehet nagy mennyiségben, hibátlan borokat készíteni. Ez a háttér és magabiztosság kellett ahhoz, hogy 2018-óta szinte minden sallangot eldobva borászkodjon, megosztó és eredeti borokat készítsen a neki szimpatikus ízekre és illatokra hagyatkozva

Magyar és sváb hagyományok, rendezett szőlősorok, organikus művelés, kézi munkaerő. A négy hektár nagy része sűrűn telepített öreg szőlő vegyesen, olyan régi fajtákkal, amiket már a helyi öregek sem ismernek. A legidősebb ezek közül 1926-os telepítés. A borok a család 200 éves boltíves pincéjében erjednek spontán, a feldolgozás kosárpréssel, sok oxigénnel, kézi munkával és kis méretű hordókban, tartályokban zajlik.

Edgar egyébként két helyet „visz” egyszerre, főállásban az eisenbergi Groszer Wein borásza, pár hetente pedig Budapesten keresztül ingázik a két birtok között. Így állított be hozzánk a júniusi palackozás után négy frissen töltött borral:

Remélem szeretni fogjátok őket. Tiszta ízű borok, mégis van bennük izgalom és kevés furcsaság. A magyar nyelv és a kultúra része volt annak, ahogy felnőttem, szóval örülnék, ha itt is lenne a boraimból.– tette hozzá.

November elején személyesen mentünk el a borokért és egyúttal végigkóstoltuk az új évjárat még erjedő hordóit a hosszú és csendes pincében.

Drum Bun 2020
100% királyleányka, a környék egyik legfontosabb fajtája, címkén az ország legismertebb autójával és a felirattal, ami minden falu végén megjelenik (drum bun = viszontlátásra). Szüret augusztus 17-én, a pincénél préselés egész fürtökből, majd erjedés tartályban és érlelés ugyanitt, durvaseprőn.

Grünspitz 2020
Brutlerék legfontosabb fajtája a grünspitz, vagyis szerémi zöld, a címkéből pedig kiderül, hogy a zene most is a mindennapok része Edgar-nál. Szüret szeptember 10-én, majd a szőlő fele egészfürtös préselés után tartályban erjedt, másik része pedig két nap áztatás után amforában és hordóban. Kilenc hónap után a három részt házasítva lett ilyen élénk, rusztikus, vibráló savú és tartalmas.

Saito 2020
„Field blend”, vegyes telepítésről, sok fajtából. 

Elkezdhetném sorolni őket, de 10-15-nél is több fajta van vegyesen telepítve és egy részük teljesen ismeretlen.– mondja Edgar.

 Az olaszrizling, királyleányka, grünspitz és a saszla biztosan köztük volt amikor szeptember 5-én szüretelték. Az egybe szedett szőlő két napig ázott héjon, majd hordóban és amforában erjedt a préselés után. A pince leggazdagabb fehérbora ásványos és vad jegyekkel, élénk szőlős ízekkel, „10 évig biztosan csak fejlődni fog. Akkor kóstoljuk meg újra együtt.”

Why not? 2020
Ismét egy „field blend”, most főként vörös szőlőkkel. Nagy része kékfrankos és oportó, mellette királyleányka, olaszrizling és kevés merlot. A szeptember 4-i szüret után a fehér és vörös szőlők együtt áztak héjon két napig, majd préselés után hordókban indult az erjedés. Mély siller szín, élénk piros gyümölcs, újboros karakter. Érdemes behűtve és minél előbb bontani.

Mind a négy bor 2021 júliusi palackozás, szűretlen, derítetlen töltés helyben a pincénél, kevés vagy nulla hozzáadott kénnel.