Alig pár éve kóstoltunk náluk először, mégis hamar az egyik meghatározó prosecco pince lett választékunkban. Családja az 50-es évektől készít proseccót Coneglianóban, a főborász pedig a mai napig is a 63 éves édesapa, Fabio Zardetto. Filippo általában úton van, az olaszoknál megszokott lendülettel, tele energiával, hóna alatt mindig egy palack proseccóval.

Mit jelent neked a prosecco, mint borkategória?

Külön stílus a világ pezsgői között. A külön stílushoz pedig külön hely és technológia tartozik. Az évtizedek alatt kialakult virágos és közvetlen karakter nem jött volna létre a Charmat-metódus (erjedés nyomásálló tartályban) nélkül. Ez teszi lehetővé, hogy a gyümölcsöt, magát a szőlőfajtát ilyen direkt módon lehet érezni a borban. Ha mi is a tradicionális, palackban erjesztett módszerrel indulunk, nem jutottunk volna el idáig.

Hogyan írnád le a Zardetto borok stílusát?

Szeretem egyszerűen megfogalmazni: nem túlzó, nem telít és nem nehezülsz el tőle. A buborékok is inkább visszafogottak, mint harsányak. A proseccón belül a kerekebb, elegánsabb, citrusos vonal. Nem akar lenyűgözni, de közben meg tudja mutatni neked az elképesztő helyet, ahonnan jött. Csak az igazat akarja elmondani magáról. Jó társaságod lehet.

Sokáig különcnek tartottak benneteket. Elmondod, miért?

A kezdeteknél mindenki bőkezűen bánt a cukorral, a borok szélesek, erősek, nehézkesek voltak proseccóban. Mi pedig ki akartunk maradni ebből, a boraink már a korai években a közízléshez képest sokkal szárazabbak voltak, minerálisak, apró buborékokkal, finomabb szerkezettel. Ez a stílus apámtól jött, akit nem értettek akkoriban. Ez mostanra megváltozott, sokan csatlakoztak hozzánk.

Mire utal a Porta Monticano név?

Tíz éve készült az első évjárat, egy könnyű proseccót akartunk, legfőképp a gasztronómiának. A Monticano a környék folyója, ami biztos pont az életünkben, mivel a központi forrása abban a szőlőben ered, ahonnan ehhez a borhoz is szüretelünk. Az egyik legfontosabb borunk könnyű ízű szőlőből, glera fajtából, finom buborékkal.