Az ajtóhoz nagy kulcs jár, mégis nehezen nyílik, a levegő tiszta és hűvös, szinte harapni lehet, a nagy csöndben csak az üveglopó csendül fel néha a borospohár falán. Egy klasszikus kosárprésen, 10 hordón és pár tartályon kívül nincs itt más, csak a tudat, hogy az elmúlt 200 évben itt sokféle ember megfordult már. Akit megfognak az ilyen puritán és időtálló dolgok, annak ebben a környezetben borsódzik a háta. Ez a Gellavilla öreg kőpincéje, amire Tálos Attila kollégánk, a Bortársaság alapító-tulajdonosa 1997-ben figyelt fel.

God’s own country, magyarul: Isten saját országa. Ezt Tom Howells (a Bortársaság másik alapítója) szokta mondani az angliai Somerset-megyére, ahol él. Én pedig itt szoktam mondani, ahogy jövök ki Füredről és meglátom Szőlőst.

– mondja Attila, ahogy autózunk Szőlős felé.

A csendes eső a pince körüli 6,5 hektár szőlő alatt áztatja a földet, aminek nagy része hetvenes években telepített olaszrizling, mellette kevés traminivel és összesen egy hektár kékszőlővel. Az egybefüggő terület körbeveszi a pincét, a legtávolabbi szőlősor is alig kétszáz lépés innen. 1997-ben két hektárral indult az egész, majd összesen 12 tranzakció után állt össze a mostani terület, amit azóta gyom és rovarirtók nélkül művelnek, három éve organikusan, a sorközökben ősgyommal és vetett talajtakaróval.

Az 1998-as volt az első évjárat. Áram nélkül csináltuk, az olaszrizlinghez pedig egy füredi kádártól vettem a 10 hektós hordót. Azóta itt nem volt még két ugyanolyan évjárat, de én mindegyiket úgy szeretem, ahogy van. A feldolgozásról, héjon erjesztésről és az érlelésről mindig szüret közben döntünk

– mondja Attila, amikor a 2020-as borokat kóstoljuk, amik szüret óta kénezés és egyéb beavatkozás nélkül érnek. Egy-egy hordóban most indult újra a téli hidegben elakadt erjedés. 

Mindig így van, amikor jön a tavasz és virágoznak a fák, akkor fordulnak egyet a borok a hordóban. De nem szabad megijedni, bízni kell magunkban. Meg a szőlőben.

 – teszi hozzá.

Az indulás óta a Béla & Bandi páros szűkszavú Bandija műveli Attila szőlőit. Ennek egyik oka, hogy Bandi kötődik a helyhez, a terület egy része korábban hozzá tartozott. Ebből következik a másik, hogy ő az, aki legjobban ismeri ezeket a szőlősorokat. Bökő Dávid pedig 2018-ban csatlakozott, azóta saját borai mellett ő tartja szemmel a hordókat év közben, szüretkor pedig Attilával együtt szervez, tervez és finomhangol. 

Minden év más, sosem lesz két egyforma ilyen kis mennyiségek mellett, de a háttérben minden borban húzódik valami, ami a Gellavilla stílus. Nehéz leírni, de van egy klasszikus karaktere ezeknek a boroknak.

 – mondja Dávid.

Tehát leszámítva a pince sárga csavarzáras rizlingjét (ami a kezdetektől a faluban, Béla és Bandi hűtött tartályaiban erjed) minden bor itt készül, kosaras préssel, helyi élesztővel, spontán. Most három új bort mutatunk, két szélesebb ízű fehér mellett a pince eddigi legjobb Kékfrankosát.

Nekem a szőlő az egyetlen növény, ami hoz egy emelkedettebb birtok hangulatot. De az öreg pincét igazán nem is azért vettük, hogy borászkodjunk, hanem hogy legyen egy kőházunk a semmi közepén.

 – Tálos Attila