Grape Britannia - Nyetimber
Harminc évvel ezelőtt az angol bor Angliában sem volt világhírű. Ma viszont mindenki az angol pezsgőkről beszél. Sorra nyerik a vakteszteket, a brit kebel dagad, és ami talán a legértékesebb visszajelzés: néhány nagynevű Champagne-háznak már saját birtoka van Sussexben és Hampshire-ben
A fesztiválhangulat a mi kíváncsiságunkat is felkeltette. Mentünk, láttunk, kóstoltunk és a tapasztaltak bennünket is meggyőztek. A brit tettrekészségnek, a nemzeti büszkeségnek, a megváltozott éghajlatnak, a kiváló talajtani adottságoknak és a champagne-i technológia átvételének köszönhetően valóban új pezsgőhatalom született. A mi választásunk a Nyetimberre esett, amely az úttörők és a kiválóságok között is az első. Régen vártunk premiert ilyen izgalommal, reméljük, hogy aki megkóstolja a Nyetimber valamelyik pezsgőjét, arra szintén átragad a láz.
Angol bor? Ez valami vicc?
A franciák szerint az angol konyha csupán az angol humor egyik megnyilvánulási formája. Az angol borról azért nincs ilyen lesújtó véleményük, mert még nem is hallottak róla. Egy évtizeddel ezelőtt a fenti állítások igazságtartalmát senki nem vonta volna kétségbe. Azóta nagyot fordult a világ.
Mindannyian a saját bőrünkön érezzük, hogy egyre enyhébbek a telek és egyre forróbbak a nyarak. Az éghajlatváltozásnak köszönhetően a német riesling virágkorát éli, Lengyelországban gombamód szaporodnak a pincészetek, az első norvég borokat már lepalackozták és az Andokban 3000 méter fölé kapaszkodott a szőlőtermesztés vertikális határa. Angliában a ’90-es évekig a szüretkor mért potenciális alkohol 5 és 8 százalék között mozgott, 2000 óta alig volt év, amikor ez az érték 10 alatt maradt, 2018-ban pedig 13,5 százalékkal szüretelték a chardonnay-t.
A változás persze nem mindenkit érint kedvezően - ahogy kúszik a meleg észak felé, úgy fagy a mosoly a hagyományos borvidékek szőlészeinek arcára. Spanyolországban, Olaszországban és Dél-Franciaországban már a hegyoldalak északi és keleti lejtőire telepítik a szőlőt. A globális felmelegedés különösen a savigényes műfajok művelőit érinti érzékenyen, és ez sehol sem szembetűnőbb, mint Champagne-ban, ahol a napsütéssel ajándékba kapott érettségért a savak elégésével fizetnek. Márpedig a pezsgőkészítés felől nézve ez nettó ráfizetés. Ízlése szerint mindenki eldöntheti, hogy a norvég bort heroikus vagy abszurd vállalkozásnak tekinti, ám amikor a Taittinger Kentben telepít szőlőt, a Louis Pommery első Angliában készült pezsgője pedig 2018 óta kapható, akkor nem lehet kétséges, hogy a bor világatlaszát újra kell rajzolni.
"Egészen döbbenetes, hogy Nagy-Britannia egyetlen nemzedék alatt periférikus fehérbor-termelőből a világ legjobb pezsgőtermelőjének címére pályázó országgá vált" - írja legújabb könyvében a televíziós műsorai révén világszerte közkedvelt Oz Clarke. „Világosan emlékszem a pillanatra, amikor először merült fel bennem, hogy az angol bor kiléphet a világszínpadra. 1998-ban történt, amikor a Nyetimber 1992-es Blanc de Blancs-ját és 1993-as Classic Cuvée-jét kóstoltam. Hasonló élmény volt, mint amikor először kóstoltam marlborough-i sauvignon blanc-t - az járt a fejemben, hogy "Ilyet még soha nem kóstoltam - és ilyen ízekkel még soha nem találkoztam." Leginkább a sav jellege ragadott meg, nem fűrészelt, hanem hasított, mint a legfinomabb ezüstből készült penge, átvágott a boron és fénylett, miközben crème fraiche, frissen pörkölt törökmogyoró és a még meleg croissant - igen, croissant, nem briós - csodálatos ízét éreztem. Ez volt az a pillanat, amikor azt gondoltam: "Nahát, nahát, lehet, hogy egy új kategória született?"”
Ezeréves majorság
Lehet, hogy jó bornak nem kell cégér, de azért feltűnő, hogy a jó borhoz milyen gyakran társul jó sztori. Persze a Nyetimber (ejtsd: nájtimbö) sem került volna be a kínálatunkba, ha a pezsgőik nem lennének kiválóak. De a sztorira sem lehet panasz.
A Nyetimber történelmi birtok, elsőként az 1086-os Ítéletnapi Könyvben említik. A baljós hangzású Domesday Book voltaképpen az első angol ingatlannyilvántartás és vagyonbevallás, amelyet Hódító Vilmos megbízásából állítottak össze. A majort Nitimbreha név alatt vették lajstromba, ami vélhetőleg egy újonnan felhúzott fagerendás épületre utalt. A birtok évszázadokon át egyházi kézben volt, aztán VIII. Henrik kisajátította, majd Thomas Cromwellnek adományozta. Cromwell kegy- és fővesztése után a király negyedik feleségét, Klevei Annát jutalmazta meg vele, mivel ő bölcs életösztöntől hajtva, akadékoskodás nélkül elfogadta Henrik válási szándékát.
Magát a borászatot 1988-ban hozta létre egy amerikai házaspár, Stuart és Sandy Moss. Ez volt az első angol pezsgő ház, amely bevallottan a champagne minőséget célozta meg. Szakítva az Angliában addig népszerű német, illetve hibrid fajtákkal, chardonnay-t, pinot noirt és pinot meunier-t telepítettek, a technológiát és a szakembereket is Champagne-ból importálták. Amikor az első Nyetimber pezsgőt, az 1992-es Nyetimber Blanc de Blancs-t a ’90-es évek közepén piacra dobták, egy vakteszten 42 angol pezsgő közül az első helyen végzett. Egy másik vakteszten, amit Champagne-ban tartottak, a szakértők azon kezdtek el vitatkozni, hogy ez a kétségtelenül csúcsminőségű champagne vajon a Côte des Blancs-ról vagy Aube-ból származik-e.
A legújabb fejezet a Nyetimber történelmében 2006-ban kezdődött, amikor a holland milliárdos, Eric Heerema 7,4 millió fontért megvásárolta a birtokot. A Londonban élő Heeremának szívügye a Nyetimber, folyamatosan fejleszt, a költségeken nem spórol. 2006-ban 16 hektár volt a termőterület, ma 300-hoz közelít. A termelés jelenleg évi egymillió palack - ez a teljes angol pezsgőtermelés 10 százaléka -, de néhány éven belül szeretnék elérni a kétmillió palackot.
Csak a tökéletes lehet elég jó
2007-ben Heerema a birtok szakmai irányítását egy kanadai házaspárra, Cherie Spriggsre és Brad Greatrix-re bízta. Kinevezésük inkább a véletlenek és a merész kockázatvállalás szerencsés találkozásának volt köszönhető, semmint megfontolt üzleti döntésnek. Cherie Spriggs látott egy fotót a Nyetimberről A világ boratlaszában, és megkérte Angliában született apját, hogy amikor legközelebb haza látogat, hozzon nekik egy palackkal. A tartalom minden várakozásukat felülmúlta és a házaspár hirtelen felindulásból levelet írt Heeremának, mondván, hogy a világ különböző tájain szerzett elméleti és gyakorlati borászati tapasztalatokkal felvértezve „álomállást” keresnek. Heeremának tetszett a lelkesedésük és a CV-jük, és igent mondott. Két héttel később már a dimbes-dombos Sussex-ben, a Nyetimber fagerendás épületeiben dolgoztak.
A főborász, Cherie Spriggs tisztában van az elvárásokkal: „A Nyetimber lényege a minőség. A borászatnak mindig is egy célja volt: a legkiválóbb angol pezsgőt készíteni; olyan pezsgőt, amely versenyre kelhet a világ legjobbjaival, Champagne-t is beleértve. A Nyetimber 100 százalékban saját termesztésű szőlőből készül, így az alapanyagot illetően a minőségellenőrzés teljes mértékben a mi kezünkben van. Ez a pezsgőink egyediségének és különlegességének az egyik kulcsa. A Nyetimbernél mi úgy véljük, hogy minimum három éves érlelésre van ahhoz szükség, hogy a pezsgőinkben kialakuljon az elvárt mélység és komplexitás. Perfekcionista vagyok, a telepítéstől a szüreten át a házasításig minden munkafolyamatban részt veszek.”
Lassan jársz, tovább érsz
Brad Greatrix, a Nyetimber másik borásza szerint az angol pezsgők egyediségének titka a hosszú tenyészidőszakban rejlik. „Az angol tél enyhe, a rügyfakadás viszonylag korán, április elején kezdődik, és október elején szüretelünk, még mindig a klasszikus pezsgő technológiai érettségi fokán. Tehát 10% potenciális alkohol 15 gramm savtartalom mellett, 3,00 körüli pH-val. Álomszámok egy pezsgőborász számára, ráadásul, a szőlő ezt nagyon hosszú idő alatt éri el, ami azt jelenti, hogy a bogyókban felhalmozódnak és megmaradnak azok a finom, elegáns, törékeny ízek. Nem égnek el, mint egy augusztusi szüret esetén. A mi stílusunk, és azt hiszem, a Nyetimber megkülönböztető jegye az intenzitás és a törékenység megnyerő kombinációja. És ez a hűvös, hosszú tenyészidőszakra vezethető vissza, ami lehetővé teszi összetett ízek kialakulását, az általában ezzel járó súly és nehézkesség nélkül. Így törékeny felépítésű, mégis nagyon összetett pezsgőket készíthetünk.”
Jelenleg tizenegy dűlőben, összesen 327 hektáron gazdálkodnak. A területek közül hat Nyugat-Sussexben, kettő Hampshire-ben és három a kissé melegebb Kentben található. A fajták aránya: chardonnay 45%, pinot noir 39%, pinot meunier 16%. Az egyes dűlőket további parcellákra osztották fel, a mintegy 30 különböző klón, a talajtípus és az aromaprofil alapján. Minden parcellában külön szüretelnek, 15 kilós ládákba, kézzel, átlagosan 60 mázsa/hektár hozammal. A vadonatúj présházban 6 hagyományos Coquard-prés várja a beérkező szőlőt. A tételeket külön erjesztik, vagyis kb. 100 különböző alapbor készül.
A környezetkímélő gazdálkodás elsődleges szempont. Az energiaellátást jórészt napelemekkel oldják meg, gyűjtik az esővizet, a talajvizet újrahasznosítják, és talajhőszivattyúkat is telepítettek. A téli hónapokban juhokra bízzák a fűnyírást és a gyomtalanítást. Minden permetszert vagy egyéb maradékot újrafeldolgoznak egy zárt rendszerben, megfelelő semlegesítéssel. Néhány éve könnyű palackokra álltak át, ami jelentősen csökkenti a pincészet ökológiai lábnyomát.
forrás: Oz Clarke English Wine: From still to sparkling: The NEWEST New World wine country