Higgadt, időtálló, fényűző.
Megérkezett idei allokációnk a Vega Siciliától.
Minden év végén névre szóló, írásos levelet kapunk, benne egy keményfedeles könyvvel az év legfontosabb pillanatairól, fényképekkel és a rövidesen érkező borok leírásával. Az egész nagyon ünnepélyes, a feladó a Vega Sicilia, a könyv melléklete pedig a következő évi allokációnk. Ahogy a világ összes borkereskedője, mi is nagy várakozással bontjuk a borítékot, mivel a rajongás egyre nagyobb, a birtok legritkább boraiból pedig tényleg csak pár faládányi jut nekünk is. Pedig különös kötődésünk van, a négy spanyol birtok mellett nagy tokaji kedvencünket, az Oremust is ők jegyzik.
A névadó Ribera del Duero-i pincét Eloy Lecanda alapította 1864-ben. A Bordeaux-ból hozott vesszők terméséből kezdetben brandy és likőrök készültek itt, az első igazi Vega Sicilia bor 1915-ben került palackba. Egészen 1927-ig ez volt az egyetlen jegyzett borászat a környéken, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a nagy könyvbe azzal írta be magát, amikor 1982-ben, pont 40 éve a baszk Álvarez család tulajdonába került.
Most érkeztek meg hozzánk új boraik és a megszokottnál is lelkesebbek vagyunk, mivel a birtok meghívására májusban Madridba repültünk, onnan pedig egyenes út vezetett a toroi Pintiához, majd Ribera del Duero felé vettük az irányt, a Vega Sicilia következett.
A kapunál őrt álló személyzetet látva most már elhisszük, ide meghívás nélkül tényleg nem lehet bejutni. Akik borban dolgoznak, szinte kivétel nélkül ott tartják bakancslistájukon ezt a birtoklátogatást, amit mi pár borboltos kollégánkkal együtt most kipipálhatunk, a nagy vaskapu nyílik, megérkeztünk. Az ezerhektáros birtokon tetemes részt tesz ki maga a pince, további 500 hektár erdő, 200 hektár mezőgazdasági terület és összesen 200 hektáron szőlő. Itt kezdünk, pontosabban a birtok legidősebb területén, az 1910-es Hontañónban. Enrique Macías, a szőlészeti vezető kevés szóval, de csillogó szemmel adja át a hely lényegét: mandulafenyők, verbéna, boróka, márgatalaj, a hegygerincen csillogó gipszkristályok és Tinto Fino (vagyis Tempranillo) gyalogtőkék amíg a szem ellát. Nincs az a traktor, ami értene ezekhez a göcsörtös öregszőlőkhöz, a művelés nagy része kézzel történik, a növényvédelmet a 80-as évektől organikus módszerekkel végzik. Itt állva úgy érezzük, ennél közelebb már nem kerülhetünk a legendához, az élmény olyan teljes és magas színvonalú.
A pincében patinának nyoma sincs, mindent az észszerűség, funkció, precizitás határoz meg. Az anyaghasználat első osztályú, minden parcellához saját erjesztőtartály tartozik, katonás a rend a sokszáz hordó között, amiknek az illata mindent átjár. Az új borokat hosszú ebéd mellett nézzük végig, többen az asztalnál akkor kóstolják először az Unicot, közben az étterem hangulata azt sugallja, itt minden nap bontanak egy palackkal.
A korlátozottan elérhető új borok elővásárlását ezzel a hírlevéllel indítjuk, egy hétig kizárólag weboldalunkon elérhetőek, ezt követően a fennmaradt palackok borboltjainkba is kikerülnek.
BOROK
