Josep Grau - Tőkebefektetés alacsony hozammal
Montsant a fánk, Priorat a lekvár. Ezt a micimackós bölcsességet a térkép, a történelem és a borok elismertsége is alátámasztja.
Ha a ’90-es évek elején nem fog össze öt nagyot álmodó hippi, hogy Prioratot haló poraiból feltámasszák, akkor Montsant a kutyát sem érdekelné. Régi és kétes híréből élne, szűkösen, tengődve, valahogy úgy, mint Priorat 35 évvel ezelőtt, amikor minden megművelt parcellára jutott kettő, amit felvert a gaz és egy euróért vesztegették a folyóbor literjét. Priorattal azóta nagyot fordult a világ: a termőterület és a földárak is megsokszorozódtak, és készül itt olyan bor, amelynek palackjáért kétezer eurót kérnek. Ma már a legnagyobbat álmodó hippik sem férkőzhetnek Priorat közelébe, illetve mégis: csak ezt már Montsantnak hívják.
A barcelonai születésű Josep Grau az álmok tekintetében még úgy-ahogy besorolható az ábrándos szemű hippik közé, de nem szandálban érkezett Montsantba, hanem zakóban, négykerékhajtással, egy sikeres bróker anyagi lehetőségeivel. Művelt borrajongóként és másoddiplomás borászként az ő merész álma az volt, hogy a dédnagyszülei idején telepített szőlőkből elegáns és kifinomult borokat készít.
Bár a grenache vagy katalánul garnatxa közel háromszor akkora területen terem, mint a mi 22 borvidékünk együttvéve, nálunk kevesen ismerik. Ez a vékony héjú, bőtermő fajta színre halvány, gyümölcsben és aromában viszont annál gazdagabb bort ad, élénk savakkal, szelíd tanninnal és magas alkohollal. Ha szemet hunyunk ez utóbbi jellemzője fölött, akkor a dél pinot noirjának is nevezhetnénk. A fajta őshazája amúgy Aragónia, ami Montsant közvetlen szomszédja, a csúcsra azonban a határ túloldalán, Chateauneuf-du-Pape-ban jutott és Josep Grau számára is ez jelentette a mintát.
Egy százéves garnatxa ültetvény látványa olyan távol esik egy badacsonyi dűlőétől, mint egy karibi kókuszpálma egy gönci barackfától. A félsivatagos pusztában véletlenszerűen elszórt, térdmagasságig érő, göcsörtös medúzakarok fohászkodnak az esőért. Első ránézésre is megjósolható, hogy itt csak a két véglet jöhet szóba: csúfos kudarc vagy isteni csoda. A csodához, a szerencsén túl, tudás, elszántság és tőke kell, a fenntartásához pedig fejlett fogyasztói kultúra és fizetőképes kereslet. Josep Grau kezdettől európai léptékben gondolkodott, ezért juttatta el borait Magyarországra, és ez az oka annak, hogy borai többsége külföldön kel el.
A pincészet neve hivatalosan Josep Grau Viticultor és a hangsúly nem véletlenül került a szőlőművelésre. Az indulást kétszer fél hektár szőlő jelentette, mindkét parcellát valamikor a filoxéra-vész utáni első hullámban telepítették. Az antik dűlő-kollekció két évtized alatt 17 hektárra nőtt, a cél azonban nem változott: minden arra méltó ültetvénynek megadni a lehetőséget, hogy személyiségét önálló borban fejezze ki. A szőlőművelés itt nem alakítást vagy nevelést jelent, hanem gondoskodást: személyes, természetes, gép- és vegyszermentes. A terroir-központú hozzáállás a pincemunkában is tükröződik: csak annyira avatkoznak bele a spontán folyamatokba, amennyire feltétlenül szükséges. Az öreg tőkék, az organikus gazdálkodás és a helyi színek megjelenítésére irányuló szándék egészséges, életerős, egyben kifinomult és karakteres borokat eredményez.
De mit érzünk ebből kóstoláskor? Elsőként azt, hogy ezek makulátlanul tiszta, görcsmentes borok. A második benyomás, hogy mintha Burgundia délre költözött volna. Montsantban a gyümölcs és a fűszer eleve adott, a selymes szövet, a töretlen ívű korty és a simogató tannin azonban távolról sem magától értetődő. Érett szőlőből könnyű jó bort készíteni, ám ahol hétágra süt a nap, ott nagy a csábítás, hogy pusztán a hőösszegre építsenek és így az alkohol túlságosan is fontos része lesz az ízképnek. Josep Grau más koncepció alapján dolgozik. Ahol az érettség adottság, ott miért kellene azon erőlködni, hogy minden aromamolekulát és kalóriamorzsát kipréseljenek a szőlőből? Nem a tömegnövelés, hanem a ruganyosság, a hajlékonyság megőrzése az igazi kihívás. A Grau-borok ezt a felismerést tükrözik. Legnagyobb erősségük a gyengédségük.
Josep Grau Vespres 2022
Határozottan mediterrán bor, délies egzotikum hatja át, a szelíd grenache csak az alap, a karaktert a rusztikus cariñena és a lendületes syrah uralja. Az illat a színspektrum sötétebb vége felé hajlik: vadhús, fekete föld, szurokfű, szeder, de vannak benne világosabb árnyalatok is, vörös áfonya, citromfű és hibiszkusz. Közepes test, viszonylag élénk savak, sok gyümölcs és fűszer. A zárlat gyümölcsös és fanyar, a tannin nagyon finom érintésű.
Josep Grau Granit 2023
A vörös grenache sem túlságosan ismert nálunk, a fehér viszont igazi kuriózum. 50 éves garnatxa blanca ültetvény. A spontán erjedést követően, 2000 literes Stockinger hordókban érlelték 7 hónapon át. Az illat elegáns és hűvös, fehér virágokkal, lime-mal; a visszafogott szerecsendiós, törökmogyorós jegyekkel burgundi fehérekre emlékeztet. Kóstolva kiegyensúlyozott, koncentrált, de nem nehéz, nem édes, az enyhe cseresség, a vibráló savak és a sós íz teszi egyedivé és emlékezetessé.
Josep Grau La Florens 2022
Két mészköves parcella termése, a tőkék életkora 75 és 100 év között mozog. Természetes élesztővel, betontartályban erjedt, aztán kilenc hónapig 25 hektós Stockinger hordókban érett. 100 százalék grenache. Színre akár kadarka is lehetne. Illatában ribizli, cseresznye, áfonya, kakukkfű és hibiszkusz virág. Kóstolva élénk, sima felszínű, elegáns bor, különlegesen finomszemcsés tanninnal és hosszú, zöldfűszeres lecsengéssel. Harmonikus, kifinomult, karakteres bor, amely meghálálja, ha nagyobb kehelyből kóstoljuk. Igazi szépségét 4-5 évesen kezdi megmutatni.
Josep Grau Florens 2021
A szőlő két, meszes talajú dűlőből származik, a tőkék átlagéletkora 90 év. Betontartályban erjedt, fajélesztő nélkül. A borvidék egyik legjobb grenache-ból készült bora, a fajta iskolapéldája. Az érett gyümölcs könnyedséggel társul, az illat megnyerő és összetett: mediterrán fűszercsokor, piros ribizli, erdei szamóca és visszafogott pörkölési aromák. A korty gömbölyű és életteli, a textúra selymes, a lecsengés hosszú, borsos fűszerességgel. Elegáns és tiszta. Ilyen lehetne a mediterrán pinot noir.
JOSEP GRAULa Florens 2022
JOSEP GRAUGranit 2023
JOSEP GRAUVespres Negre 2022
