2014 óta követjük nyomon a Kreinbacher Birtok pezsgőkkel újraírt történetét. Láttuk a rengeteg apró részletet, a szakmai kihívásokat és a csiszolódó szereplőket, akikből vezéregyéniségek lettek a pincénél. Várszegi György főborásszal és Prisztavok Zoltán kereskedelmi vezetővel sokszor és sokat beszélgettünk az innovációkról, a szőlőről vagy épp a pezsgőkészítésről. Arról viszont alig-alig, hogy mi hajtja őket a mindennapokban, kik ők, amikor kilépnek a birtok kapuján.

Mivel indítod a napod?

GY: Bármilyen korán is kel valamelyikünk, bárhová is kell mennünk, a közös családi reggelit mindig összehozzuk. Mielőtt iskolába viszem a lányainkat, négyen körbeüljük az asztalt és megbeszéljük, milyen nap vár ránk.

Z: Pezsgővel, ha tehetem. De sajnos nem mindig tehetem, csak bizonyos napokon van rá módom. Azt vallom, ha egy nap pezsgővel kezdődik, az már nem lehet rossz.

Mi volt az utolsó könyv, amit elolvastál? 

GY: Juan Pablo Escobar Apám a drogbáró című önéletrajzi könyvét.

Z: A fantasy, science fiction világ nagy rajongója vagyok, a Dűnét olvastam újra, mert sikerült megvennem egy ritka kiadásban a három kötetet egyben és a film is jó apropó volt, hogy ismét elolvassam.

Mi az, ami kikapcsol?

GY: Ha jégkorongozom vagy inkább mondjuk azt, felszerelésben vagyok a pályán. A lányaim kezdtek el játszani, aztán ahogy lenni a szokott, a szülőket is behúzták a pályára. Először azt gondoltam, tudok korcsolyázni, de ott kiderült, ez nem az, amit korcsolyázásnak lehet nevezni. Viszont nagyon megszerettem, és immár 3 éve járunk Ajkára heti kétszer edzeni.

Z: Leginkább az utazás, amikor teljesen kiléphetek a pörgésből.

Mi az, ami igazán boldoggá tesz?

GY: A családdal, a gyerekekkel lenni. 

Z: A legboldogabb akkor vagyok, amikor a családommal lehetek, a feleségemmel, a lányommal és a fiammal.

Más szakmában, hivatásban sosem gondolkodtál?

GY: Képzőművész vagy fotóművész lettem volna szívesen, több, ilyen irányú képzést is elvégeztem. De érdekel a barkácsolás, asztalosként is el tudtam volna képzelni magam.

Z: Van ennél jobb? Ha mégis mást kellett volna választanom, rock ’n roll menedzser lettem volna. Azt hiszem, jól ment volna a szervezés, tárgyalás, no és persze a turnézás, a koncertek, bulik és a pörgés.

Melyik volt az utolsó bor, amit ittál?

GY: Nem volt különleges alkalom, egyik este a feleségemmel bontottunk ki egy olyan 2017-es Kreinbacher-cuvéet, ami nincs még forgalomban, de nagyon kíváncsi voltam, milyen és hogy tetszik neki is.

Z: Hétvégén Halloween buliban voltunk, a gyerekek lámpásokkal szaladgáltak a sötétben, ragadós trutyiba nyúlkáltak, hogy kihalásszák az ott rejtőző apró kincseket, a felnőttek pedig - hogy a rémísztő jelmezek okozta félelmükön úrrá legyenek - , egy 2004-es Dom Ruinart Rosé Magnumot fogyasztottak el. 

Melyik volt a legemlékezetesebb utazásod és miért?

GY: Még a kilencvenes évek végén utaztam Kínába, Pekingbe, ami akkor igazi kultúrsokként hatott. Más volt még az az ország, és Magyarország is.

Z: A családommal Indonéziában, Sumba szigetén jártunk, ahol az óceánparton béreltünk házat. A szigeten irtó kevesen laknak, az első lakott településtől autóval 50 percre voltunk. Sehol senki, csak mi négyen, ott igazán együtt lehettünk.

Ha életed végéig egy ételt ehetnél, mi lenne az?

GY: Tükörtojás.

Z: Imádom a változatosságot, így ez az elég nagy kiszúrás lenne velem. De ha úgy alakulna, akkor a rakott krumplit el tudnám viselni.

Mit szeretsz a munkádban a legjobban? 

GY: A várakozás feszültségét, hogy milyen lesz az végeredmény. Még ennyi év után is annyira izgalmas, hogy ki kell várni, mi lesz az egyes borok életútja, végignézem a fejlődésüket, ha kell, beavatkozom. Ez minden egyes alkalommal egy igazi születés- és fejlődéstörténet végigkövetése. Ami persze olykor-olykor negatív is lehet akár.

Z: Hogy mindig közel vagyok a behűtött pezsgőkhöz. De komolyra véve, a legjobb benne, hogy változatos, folyamatos a pörgés, mindig új dolgokat kell kitalálni. Hiszen, ha a legjobbak akarunk lenni, nem csak azt kell tudnunk, hogy mi érdekes most, de azt is, mi lesz vagány 2-3 év múlva és akkor mire lesz a piacnak igénye.

Hogy született az Extra Brut?

GY: Minden évjáratban dozázspróbákat végzünk, így állítjuk össze az ismert Kreinbacher pezsgőket. De minden alkalommal játszunk kicsit, szeretünk kilépni a komfortzónából, eltérni a megszokottól és egy-egy tételnél kipróbálunk valami egészen mást is. Az előzetes kóstolások után ennél a tételnél úgy éreztük, meg lehetne próbálni egy egészen alacsony dozázst, és annyira tetszett nekünk, hogy szerettük volna megosztani azokkal, akik a Kreinbacher-stílust megszerették az elmúlt években.

Z: Az Extra Brut azoknak szól, akik szeretik az extrém száraz ízvilágot. Biztosan nem a kezdők pezsgője, azok fogják igazán kedvelni, akik tapasztalt pezsgőfogyasztók: a feketeövesek.