Kikelet Pince, Tarcal
Minden erős nő mögött áll egy érzékeny férfi
Ha Kikelet, akkor Berecz Stéphanie, a francia borászlány. Kifinomult stílus, franciás könnyedség és elegancia, csilingelő, vidám kacagás. Terasz, „ízműhely”, pezsgő, gyógynövények, fölöttük bakművelésű ’árslevelű. A hegyen tökéletesen művelt szőlősorok az Áldó Krisztus szobor és a régi kőbánya között. Az idillt fékcsikorgás zúzza szét: tizenéves dzsip fordul az udvarba. Copfos, mosolygós és nagyhangú sofőrje kipréseli magát a Samurai apró üléséből: Berecz Zsolt, a férj a háznál.
Tétován kezdjük:
- Zsolt, hajnalban készítenék veled egy interjút a Bodrog-parton. Úgy elképzeltem, tudod: pára a víz fölött, az éjszakai madarak éppen nyugovóra térnek, a többiek a hajnalt köszöntik…
- Ja, köszöntik azok jó hangosan – bólogat Zsolt, de horgászni azt egyedül szoktam. Legfeljebb a Bodó Józsit engedem a csónakba, a Bott Judit férjét, ha ráér.
Akkor marad a szokásos interjúforma: be a Suzukiba, fel a hegyre a szőlő közé, mert a Zsó’ti ott érzi a legotthonosabban magát. Útközben minden területről, minden fáról, minden gyógynövényről érkezik a sztori. Ritkán találni olyan embert, aki ennyire együtt lüktet a természettel.
- Szőlő nélkül, horgászat nélkül nincs élet. Nem a hal és nem a szőlő a legfontosabb, hanem az ottlét. Az állatok, a madarak – meséli.
A cikk folytatódik a Hegyalja 2020 magazinunkban.
Megvásárolható a Bortársaság boltokban és online, mi pedig a befolyt összeget teljes egészében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utaljuk, akik a Zempléni Tájvédelmi Körzet területén élő odúfészkelő madarakat segítik majd faanyag megvásárlásával, odúk készítésével, kihelyezésével és az ott fészkelő állományok monitorozásával.