Mindenki elképzel magának valami ideális tevékenységet, amivel úgy érzi kiteljesedhet, boldog lehet benne. Aztán van, aki meg is valósítja. Ez jutott eszünkbe, amikor Németh Miklóssal és feleségével, Gyöngyivel találkoztunk egy gyönyörűen esős májusi napon.

Megérkezve a faluba, magas, erős ember fogad minket a takaros kis ház előtt. Határozott kézfogás, nyugalom, egy olyan „minden rendben, tudom mit csinálok” üzenet minden mozdulatban.

„Birkózó karrier és sok év vendéglátózás után vettünk egy nagy levegőt és az addigi életet felszámolva leköltöztünk ide, Kőröshegyre. 20 éve kóstolok, mindig is nagyon érdekelt a bor, de az ötlet, hogy ne csak fogyasszam, hanem termeljem is, itt fogant meg. 2015 márciusában a szőlőben sétálva a Boroc-tetőn találkoztunk egy nénivel, aki éppen a szőlőjét metszette. Szóba elegyedtünk, megkérdezte, akarunk-e szőlőt művelni. Az igenlő válaszra a munkát befejezettnek tekintette, átadta a metszőollót, a területet és távozott.

Szóval egy metszőollóval kezdtük és a Szőlő metszése és zöldmunkái című könyvvel. Ma 3,5 hektáron dolgozunk, a cél maximum 10. Bármeddig képes lennék a borászatról beszélni, de ha röviden kell, akkor löszös, márgás, tengeri üledékes az altalaj, 40-es magyar mészfokkal.* Bio művelés, narancsolaj, réz használata, igazi másfél kilós tőkehozam. Legyen talajélet, nem bolygatjuk a talajt, nem akarjuk felhozni, ami lent van és levinni, ami a felszínen él. Azért fontos korlátozni a tőkét, mert ez a hegy elkényezteti a gazdákat, nagyon sokat is tud teremni itt a szőlő, de annak ízben, szerkezetben mindig ára van.

A legjobb a szőlőben lenni, ott készül el igazából a bor, a kékajtós pincében már csak be kell fejezni, amit a Kőröshegyen elkezdtünk. Gyümölcsös, feszes borokat szeretnék, ezért a kis fürt, a lazább szerkezet a tőkén. Olaszrizling és kékfrankos van most, de biztosan lesz rajnai és kadarka.”

*A magyar mészfok. Nemzetközileg elfogadott mérési metódus, ami a talaj összes mésztartalma helyett, az aktív (szőlőre ható) mésztartalom mennyiségét mutatja meg. A módszert 1908-ban, Szilágy János szőlész dolgozta ki.