Minket a bor messze visz
Chile – Argentína élménybeszámoló, 2024. április.
Régi mese, hogy a borokat igazán saját termőhelyükön kóstolva lehet megérteni, és ott is esnek a legjobban. Jelentjük, a módszer 12.000 kilométerre tőlünk is működik, Chile és Argentína szaftos, harsány, lüktető borai tökéletesen egybevágnak a hely szellemével, a füstös ízekkel, az óceáni levegővel. A Montes meghívására másfél hétre Dél-Amerikába látogattunk.
MONTES – „from Chile with Pride”
A chilei bor történetét nem lehetne elmesélni a Viña Montes említése nélkül. Aurelio Montes és társai 1987-ben döntötték el, hogy szakítva a borvidékre jellemző tömegtermeléssel, piacra lépnek Chile első komolyra hangolt prémium borával. Ez volt az Alpha Cabernet, a többi pedig már bortörténelem.
Az alapítókkal (Aurelio M. és Douglas Murray) először 2008-ban, egy bordói borexpón találkoztunk, majd rövidesen be is futott első rendelésünk, a raklapokon olyan legendás borokkal, mint a Purple Angel és a Folly. A Montes azóta újvilági választékunk sarokköve, 16 év után pedig éltünk a meghívással és ellátogattunk hozzájuk.
Az időzítés nem véletlen: április közepén, közel 20 óra repülés után a gyönyörű chilei őszbe, a szüret kellős közepébe csöppentünk.
MARCHIGÜE – csendes hátország
A nyüzsgő Santiago után első utunk a partok felé tartva délre, Marchigüe-be vezet. A Montes név hallatán elsőre mindenki a már nevében is nagyságot sugalló Apalta régióra asszociál, viszont ottani birtokuk csak a jéghegy csúcsa. A Montes ennél sokkal többről szól: egymástól nagy távolságokra legalább 7 birtokot működtetnek Chilében. Ezek közül is Marchigüe a legnagyobb és egyben legcsendesebb. A 650 hektáron fekvő szőlőbirtok a világmárka mögötti aranytartalék. A szélsőséges, peremvidékeken fekvő birtokaikkal szemben Marchigüe-ben mindent a stabilitás, a higgadt és profi szőlőművelés határoz meg. Egy napsugár sem vész kárba, a porzó dűlőutak menti szőlősorok egymás tűpontos másolatai, amíg a szem ellát.
Igazi ranchre érkezünk, az árnyékban lovakkal, szalmabálákon alvó borderekkel, az eszményi hétvégi házba lépve megreccsen a fapadló és a fogason féltucat szalmakalap lóg, az itteni élet elengedhetetlen kellékei. A birtok szerény vezetője, Cristobal Hemard tart felénk, a kezében érett és lédús szőlőfürtök, kóstoló a napi szüretből: a Carmenére puha savú és szilvaízű, a malbec pedig olyan, mintha faepret ennénk. A háttérben már ropog a tűz az esti vacsorához, közben új kolléga csatlakozik, kezében egy kosár éppen szenesre sült empanada és egy hűvös palack Alpha Carmenére. Megérkeztünk Chilébe.
A „don’t worry” felkiáltás, az őszinte vendéglátás és a Montes kollégák nyitottsága végigkíséri az utazást. Harsány kalauzunk, Patricia évtizedek óta dolgozik a birtokon, és csillogó szemmel mesél, ha a kezdetekről kérdezzük. Később pár sor erejéig mi is beállunk a szüretbe, makkegészséges cabernet sauvignon kerül a ládákba, ami pár év múlva majd az Alpha sorozatban köszön vissza.
Kedvenc borunk innen: Alpha Carmenére 2021
MONTESAlpha Carmenère 2021
APALTA – a birtok szíve
Másnap a chilei bor fővárosába indulunk: Colchagua-völgy, azon belül pedig Apalta a második megállónk. Ez a bordó blendek, a carmenére és a cabernet-fajták hazája, a sűrű vörösek földje. Itt indult a Montes 1987-ben és ma is ez a birtokegyüttes szíve. A kapuhoz Carlos Serrano, a Montes decens kereskedelmi vezetője jön ki elénk, majd rögtön terepjáróra pattanunk és a legmagasabban fekvő parcellák felé vesszük az irányt. Az autó recseg-ropog alattunk, mi még nem hisszük el, de Carlos már tudja, hogy simán felmegyünk majd a sziklás kaptatón. 23 éve dolgozik Aurelio Montes mellett.
Amerre nézünk, meredek dűlőket és teraszos parcellákat látunk, viszont a völgyben először a Montes merészkedett fel a hegyoldalba. Előtte mindenki csak a völgyfenékben, a síkságban gondolkodott. Az apaltai birtokba anno első látásra beleszeretett Aurelio, azzal együtt, hogy a borsos ajánlatnak részét képezte közel száz hektár akkor még haszontalannak hitt erdő és domboldal. Később, amikor más irányba már nem tudtak bővülni, nekiálltak hegyet mászni a szőlőkkel, és az innen érkező első borok újraírták, amit addig a Colchagua-völgyről hittek az itteni gazdák. Azóta a birtokok közötti csúcstámadási kísérletekben csak az szab határt, meddig tudják felvinni az öntözéshez elengedhetetlen vizet.
A sétát a pincében folytatjuk, ahol az építkezéskor mindent két rendezőelv, a gravitációs borkészítés és a feng shui alapján terveztek meg. Az egyszerű anyagokból épített óriás feldolgozó logikus és átgondolt, a Montes legtávolabbi birtokairól is ide érkezik a kézzel szedett szőlő, amit aztán kézzel válogatnak, majd liftekkel és gravitációval mozgatnak egészen a palackozásig. A pince központi része egy amfiteátrumszerű hordós érlelő. Itt formálódnak Chile ünnepelt borai: a Purple Angel, a Folly és az Alpha M.
A szakmai rész kóstolóval zárul: egy most induló új sauvignon blanc után kóstoljuk a fent említett nagy nevek aktuális évjáratait, végül egy palack Taita is kerül az asztalra, ami talán az egyik legjobb újvilági vörös, amit ismerünk.
A kóstolótérből kinézve minden valószerűtlenül zöld és harsogó. A képet egyedül egy apró kéményből gomolygó füst töri meg, amiből tudjuk, hogy Francis Mallmann, a legendás argentin séf csapata már készül az ebédre. A birtokon működő étterem, a Fuegos de Apalta 2016-ban nyílt. Ezzel Latin-Amerika legismertebb hedonistája és borásza bútorozott össze. Az étterem központi eleme, a dómszerű tűzhely látványa szinte meditatív, a vaslapon sercegő szaftos húsok, a füstbe lógatott ananászok azonnal jót sejtetnek. A berendezés egyszerű, a zene jól válogatott, az alma- és cseresznyefa füstje minden ételt átjár. A Montes borok pedig állják a sarat és szépen kísérik ezeket a féktelen ízeket.
Kedvenc borunk innen: Purple Angel 2021, Folly Syrah 2020, Taita 2018
MONTESPurple Angel 2020
ZAPALLAR – Outer Limits
Avokádóültetvények között autózunk északra, majd az óceánpart felé. A Montes birtokegyüttes távoli kiszögellése a Zapallar birtok, ami egyben a chilei bortermelés északi határát is kijelöli. Rögtön értelmet nyer az „Outer Limits” kifejezés, ami az itteni borok gyűjtőneve. Több szempontból is a végeken járunk, innen északra minden sivatagosodik, nyugaton pedig alig 7 kilométerre leszakad a part és indul az óceán. Fajtákban Apaltához képest a spektrum másik végére ugrunk, a rendezett sorokban sauvignon blanc, pinot noir és albariño terem. A reggelente beúszó köd, ami a szüretig feszesen tartja a törékeny fajták ízeit. A zúgó óceán mellett bódítóan zöld illatú sauvignon blanc-t kóstolni legalább olyan jó párosítás, mint eddig bármelyik az út során.
Alig fél óra autózás után megérkezünk a névadó városba, egyenesen a partokhoz. Zapallar a helyi Provence, aki teheti, itt épít villát, kilátással az óceánra. Az öbölben működik egy chiringuito, vagyis tengerparti bár. A pult fölött ismerős champagne-growerek üres palackjai jelzik, hogy jó helyen járunk. Az asztalunktól méterekre búvárok dolgoznak és oroszlánfókák játszanak a vízben. Ahogy eloszlik a köd, még egy delfint is látunk. Ha valaki túlzónak tartja az itteni sauvignon blanc karakterét, csak képzelje hozzá ezt a sokadalmat. Páran engednek az óceán vonzásának, és kávé helyett a 15 fokos hullámokat választják a hosszúra nyúlt ebéd után.
Kedvenc borunk innen: Outer Limits Sauvignon Blanc 2023
MONTESOuter Limits Sauvignon Blanc 2023
ÁTKELÉS AZ ANDOKON
A partoktól nekivágunk az út egyik legjobban várt pontjának: átkelés az Andokon autóval, 7 óra alatt. Kerülők, egérutak és 17 hajtűkanyar után, ziháló országúti bringások között érünk fel első megállónkhoz: Portillo sícentrum. Valószerűtlen érzés kávét szürcsölni egy hüttében úgy, hogy a cipőnk orrában még ott van az óceán homokja tegnapról. Ezt csak Chile tudja.
Egy autentikus latin-amerikai határellenőrzés után már argentin lobogó fogad minket, ahogy elhaladunk az Aconcagua lábánál, ami 6960 méterével az Andok és egyben a kontinens legmagasabb pontja. A következő órákat európai szemnek szinte felfoghatatlan tájon töltjük, amiben az egyetlen mesterséges tárgy maga az út, amin suhanunk. Minden más érintetlen.
KAIKEN - Argentína
Másnap reggel a Kaiken lendületes csapata, Antonella Frugoni brandmanager és Nicole Monteleone fogad minket az Agrelo birtokon, Mendozában. Ezzel a 64 hektáros ültetvénnyel, malbec, cabernet és petit verdot fajtákkal indult a Kaiken története a 2000-es évek végén. Hamar dél felé vesszük az irányt és murvás utakon közelítünk a hegyek lábához. Helyenként Gaucho lovasok emlékeztetnek rá, hogy már Argentínában járunk. A látványos Chacayes birtokra hajtunk be, innen indult a Kaiken felfedező sorozata, az Aventura pár évvel ezelőtt. Áttérés erőről eleganciára, tömény gyümölcsről a finomabb árnyalatokra, súlyról a frissességre. Fiatal ültetvények, szűz területeken, Mendozától 130 kilométerre délnyugatra, 1250 méterrel a tengerszint felett. A tőkék között folyómedrek, görgetegsziklák, kakukkfű, verbéna, jó illatok. A kitöltött borok mellett elhangzó első mondatokból érezni a különbséget: míg a Montesnél fajtákat és házasításokat járatnak csúcsra, addig a Kaikennél a termőhelyet engedik előre a borokban.
Az utolsó állomás a Kaiken patinás borászata, ami egykor egy olasz család présházaként működött, ők még olívaolajjal foglalkoztak. A pince mellett futó sorokban a birtok legidősebb szőlői, 1910-es telepítésű malbec. Innen szüretelik a választék legtöbbre tartott borát, a Mai-t. A sorok között hagyományos csatornák futnak, a mai napig árasztással öntözik a tőkéket, a víz pedig közvetlenül az Andokból érkezik. A kóstolt borok kétharmada malbec, stílusokról és területekről mesél a Kaiken csapat, végül hagyják, hogy a Mai magáért beszéljen, a birtok egyik legjobb borához alig fűznek mondandót.
A keretes szerkezetért Francis Mallmann felel, aki Apalta után itt, a Kaiken birtokon is nyitott egy éttermet. A Ramos Generales fesztelen hangulatú, asztalokkal a lugas alatt, a háttérben pedig a fehéren csillogó Andok, ami végig ott volt a szemünk sarkában, bármerre is jártunk az elmúlt 8 napban.
Kedvenc borunk innen: Ultra Malbec 2020 és Mai 2020-2021
